Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Joó János
Sággal szögezte le, hogy „rajztudás nélkül a mesterségekben célt érni nem lehet. A rajzolni tudás az értelmi fejlődésre és műveltség fejlesztésére hatással van.”. A HÉTI LAPOK Joó János tehát felismerte, hogy a rajztudás a technikai műveltséghez és a különböző mesterségek helyes elsajátításához nélkülözhetetlen. De az a megfigyelése és megállapítása is nagyszerű, mely szerint a rajzolás folyamatának jelentékeny értelemfejlesztő szerepe van. Hogy minő modern felismerésekre jutott és megállapítást tett Joó János Egerben, mi sem tanúsítja fényesebben, mint a Tankönyvkiadó gondozásában, 1954-ben Balogh Jenő tollából megjelent munka: A rajztanítás elvi alapjai. Ezt olvashatjuk a 24. oldalon: „Ha arra gondolunk, hogy a termelésnek egyetlen ága sem nélkülözheti a tervezés, a konstruálás készségét, hogy minden létesítmény, mely körülvesz bennünket, először rajzban volt meg, arra a következtetésre jutunk, hogy az iskolai rajztanítás a politechnikai oktatás alá épít alapot... Politechnikai oktatás rajzműveltségi alap nélkül teljességgel elképzelhetetlen.” Ennek a nagyszerű felismerésnek a jegyében indította el legjelentékenyebb vállalkozását: a HÉTI LAPOK-at, teljes nevén a „Hétilapok Műtudomány és Egyéb Hasznos Ismeretek Terjesztésére” című, Egerben kiadott folyóiratát. Joó Egerből 1837-ben nyújtotta be kérelmét a Magyar Királyi Helytartótanácshoz egy „műtudományi” folyóirat kiadásának engedélyezésére. Beadványában előadta, hogy az általa indítani tervezett folyóirat tárgya „leend mind az, mit kézi mesterség, szorgalom előmozdított, főleg azonban, mi kézműveseknek mesterségük tökéletesítésére hasznos és szükséges lehet... Figyelem leginkább azon új és hasznos találmányokra s legújabb divatú kézmívekre fog fordíttatni, melyekre honunk és a külföld időnként előmutatni fog. A megjelenő rajzok oly értelmesen és tökéletes mérték szerint készíttetnek, hogy azokrul a mesteremberek a tárgyalt műveket tökéletesen elkészíthessék.” A műszaki folyóirat cikkeit részben német, angol és francia természettudományos lapokból vették át, s a cikkek zömét maga Joó János írta, de segítségére volt munkájában Makáry György egri ügyvéd, Udvardy János hites mérnök és Novák Dániel építész. Az egyes műszaki cikkeket kiválóan megszerkesztett műszaki rajzok kísérik. Hasznos cikkek láttak napvilágot a Héti Lapok hasábjain az asztalosok, kőművesek, lakatosok, sőt még a pékek számára is. Joó adott először hírt Egerben a korszak forradalmi jelentőségű angol találmányáról, a gőzmozdonyról is, ily címmel: „Gőz- és szállítókocsik, vasutak”, A maradi céhek világában nagyon nehezen boldogult az értékes folyóirat, nagyon csekély előfizetőt tudott csak verbuválni. így azután hamarosan arra kérte Joó a helytartótanácsot, hogy a céhek részére tegye kötelezővé a Héti Lapok előfizetését. A konzervatív urak elzárkózása azután hamarosan, fél esztendő múltán, véget vetett a folyóirat megjelenésének. A Héti Lapok jelentőségére néhány példával kívánunk rávilágítani. Ezekben az esztendőkben súlyos gondokkal küszködött az egri bortermelés, nem csekély értékesítési problémái mellett. A kátyúból a kiutat a minőségi, sötét vörös bor előállítása révén lehetett csak megtalálni. Francia tapasztalatok alapján ismeretessé vált, hogy minőségi, sötét vörös bort csak a leszüretelt szőlőszemek maradéktalan összezúzása útján lehet előállítani. S ekkor megjelent a folyóirat hasábjain a mai szőlőzúzó elvén felépülő „gépely-malom”. S hogy ez nem maradt írott malaszt, bizonyítja az is, hogy a leközölt műszaki rajz alapján azt egy egri mester elkezdte gyártani és forgalmazni, mivel jelentékeny mértékben járult hozzá az egri sötétvörös borkultúra elmélyítéséhez, illetve annak kialakításához. De hírt adott Joó arról is, hogy 1836—37-ben a németországi Nürnbergben már működött egy „műtudományi intézet”, melynek akkori négy évfolyamán ezernél több növendéke volt. Megtudjuk, hogy az I. évfolyam a kezdő „rajzintézet”, a II. a „kézműintézet”, a III. „a mezőgazdasági és kézműintézet”, végül pedig a IV. tagozat az „általános műtudományi, politechnikai intézet” volt. PESTALOZZI NYOMÁBAN Joó János rajzoktatási anyagának a vizsgálata arról győz meg, hogy ő is a Pestalozzi-féle racionalista, szerkesztő eljárást követi. Ez a módszer, bár nem közvetlen szemléleten, hanem absztrakción alapult, sőt sok tekintetben mechanisztikus is volt, de ez volt ebben a korban a rajztanításnak általánosságban elterjedt módja. Joó rajzanyagát három nagy csoportra osztja. Az elsőbe a vonalismeret tartozik: „vonalak darabjai”, lí- nea, hajlított vonal, körvonal, csigavonal, kígyóvonal, habvonal (ennek a hullámai sokkal laposabbak, mint a kígyóvonalé), csavarvonal, függőleges vonal, vízállású vonal, egyenesek felezése, párhuzamos vagy egyirányú vonalak, távozó vonalak, közelítő vonalak. A második egységet a „lapok vagy térségek ismérete” adja. Itt először is különböző szögek szerkesztését tanítja: „helyes szöglet”, mely a mai derékszöggel azonos, a „helytelen szögletek” sorában találjuk a hegyes és a tompa szögletet. Ebben a kategóriában oktatta Joó a körvonalnak fokokra, percekre és másodpercekre való felosztását. Megismertette tanulóit a „kerek tér”, azaz a kör és a „tojásdad körű tér”, azaz az ellipszis fogalmával. A harmadik egységben a „testek” kerültek oktatásra: a kocka, négy-, nyolc- és húszlapú testek, „amelyeknek ugyanannyi egyenlő oldalú háromszögű oldala van”. Ezt követően a kúpot ismerteti. Joó János rajztanítási módszere tehát elvezet a térábrázolásig és a testek rajzáig. Ezek különleges jelentőséggel bírtak a különböző mesterségek fejlesztése, gyakorlása szempontjából. Az egri Joó metodikája tehát nem elvont, hanem kifejezetten gyakorlati. Joó cikkei, rajzai a szaknyelv szempontjából sem hanyagolhatok el, hiszen mindenütt magyar szavakat használ. MAGYAR ATHAENEUM Legszámottevőbb elképzeléseit Joó János 1841-ben megjelentetett kis kötetében adta közre. A munka címe: „Nézetek a Magyar Nemzet Míveltségi és Technikai Ki- fejlesztése Tárgyában”. Ebben egy Magyar Athaeneum megalapítását javasolja. A Budán kinyomtatott kötet a magyar reformkor egyik legjelentékenyebb alkotása. A jeles egri művészettörténész, Voit Pál szerint, a Magyar Athaeneum „az egész reformkor kulturális szintézise kívánt lenni”. . A Magyar Athaeneum összefog egy központi tanítóképző intézetet kollégiummal, a „TÜDŐS TÁRSASÁG”-ot, 47
