Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Egri Mária: Szolnoki tükör
IRODALOM MŰVÉSZET KÉPZŐMŰVÉSZET Szolnoki Tükör A Szolnoki Galéria kortárs képzőművészetünk tendenciáit érzékeltető egyéni kiállításainak sorában március- május időszakban Sváby Lajos tárlatát rendezte meg a Damjanich Múzeum, a szolnoki művésztelep alkotóinak gyűjteményes kiállításai között pedig május-júliusban Meggyes László munkássága került bemutatásra. A két festőművész alkotói felfogása, invenciója lényegesen eltér egymástól, így művészetük karaktere különbözőségükkel még határozottabban megmutatkozik. ★ Sváby Lajos 1954—60 között végezte főiskolai tanulmányait Pór Bertalan és Kmetty János vezetésével. 1967/72/77-ben a Műcsarnokban rendezett tárlatot munkáiból, emellett több vidéki városunkban szerepelt nagyobb kiállítással. 1963-ban Derkovits-díjjal, 1973-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1975-től a Képzőművészeti Főiskola festőtanára. A Szolnoki Galéria két szintjén az utóbbi évtized válogatott anyagát mutatta be. Sváby Lajost mindig valamely ötlet, gondolat, pszichológiai állapot indítja munkára. Számára a természetitárgyi környezet csupán azon lehetséges motívumok közé tartozik, amelyet esetenként alakjai kísérőjeként, a téma körülményeként alkalmaz. A művészi szándék, közölni kívánt gondolat a figurák képi létezésén keresztül érvényesül. Sváby azt a szituációt, amely munkára inspirálta, szinte lejátszatja figuráival, az őt feszültségben tartó benső állapotot ábrázolható, gesztusokkal, mimikával megjeleníthető-kifejezhető jelrendszerré alakítja. Sváby t a dolgok, jelenségek viszonylagos nyugalmával szemben folyamatos mozgásuk izgatja. Hangsúlyozza a képi világ valóság-szelet voltát, a dolgok egymásutániságából, egymásmellettiségéből való kényszerű kiszakítottságát. Ezért törekszik kompozícióin a kiegyensúlyozottság, befejezettség helyett a dolgokban levő ellenpólusok, a mozgás érzékeltetésére. Akár valamely érzelmi állapotváltozás, akár egyazon jelenség egyidejű többsíkúságának megjelenítése a célja. Például említsük a Bukolika férfialakjának mámorosán tárulkozó mozdulatát, amelynek széles ívét már a kétség bizonytalansága feszélyezi. A Szégyenszemre hi-hi-hi pattanó-bókoló széptevőjét, akinek ajánlkozó kézmozdulatában már az Harlekinná vált Rómeó kénytelen szerepvállalása is felfedezhető. De hasonló pszichológiai változást követhetünk a Tánc alakjainak önmaguk előtt is eljátszott „égig ugró” kedélyében, vagy az Ugrás figurájának vurstlividám repülésében. Az Ikrek, a Tükörkép azonos alakjainak kétarcúsága az ember lényében, a cselekedetek irányultságában rejlő kettősséget, ellentmondásosságot körvonalazza. A Szolnoki önarckép egyszerre jelzi a környezet aktív jelenlétét, a bensőt takaró-rejtő szemérmes tartózkodást, s a dilemma jelentéktelenségét értékelő fintort. Sváby képeinél igen gyakori ez a több rétegű tartalom, az alakuló érzések, gondolatok folyamatának közlése. Az ábrázolt gesztusok, arcjáték, testmozgás pontosan követik az átélt élményeket, s a mimézis hűsége következtében a befogadó számára is át- élhetővé, felfoghatóvá teszik. A kompozíció, a színek, a festék felrakásának módozatai, a képek faktúrája, plasztikája a benső szándék kifejezésének szolgálatában más és más. Akár egy hétköznapi szituáció, cselekménysor valamely pillanata rögzül a vászon két dimenzióján, akár egy lelkiállapot grimaszra fordított momentuma, akár pedig egy individuum jellemzőit jegyzi arcának vonásai mellé sajátos eszközeivel Sváby — minden esetben érzékelteti a valóság folyamatosságából való kiszakítottságot, a művi világ „itt és most”-ján túl az előzményt és a folytatást is. Alakjait mozdulataik közben rajzolja, a keret látszólag esetlegesen vágja el végtagjaikat, sugallva a kép- mezőn túli kiterjedést. A festék hol bőven csorog, bő- rödzik, csomósodik, hol lágy folyamú pászmákban simul a vásznon, hol alig fedi, hatni engedi az alap textúráját. A reneszánsz finomságú modellált részleteket dekoratív mustrájú felületek, játékosan kunkorodó tubushurkák, elevenen égő lokális kékek, sárgák, pirosak majd akva- rell lágyságú érzékeny foltok követik. Hol szélesen húzott keveretlen színek szövődnek egymáshoz, hol sűrű egymásutánban rétegződnek a különféle árnyalatok. Aszerint, hogy a kép benső tartama miként kívánja térben és időben növelni az asszociációs folyamatokat. Sváby világában nincs nyugalom, egyensúly, klasszikus értelemben vett harmónia. Az eleven mozgás, az élet folytonosságának, a gondolkodás és érzelmek ambivalenciájának felismerése tartja izgalmi állapotban a nézőt. A látszat helyett az igazság, a szemlélődés helyett a cselekvés, az illúziók ellenében a talán kevésbé vonzó valóság. Aminek a felismerése, elfogadása kevésbé romantikus, viszont jóval kevesebb csalódást okoz. ★ Meggyes László főiskolai tanulmányait Hincz Gyula, Szőnyi István és Domanovszky Endre irányítása mellett végezte. 1957-től a szolnoki művésztelepen dolgozik. 2
