Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - KÖNYVESPOLC - Cs. Varga István: Vitkovits Mihály válogatott művei
KÖNYVESPOLC IV-MY IIHKsM Vitkovics Mihály válogatott művei Hazánknak Eger az egyik legszebb, történelmi és irodalom- történeti emlékekben igen gazdag kisvárosa. Egy város nemcsak valóságos értékeitől szép, hanem attól is, amit írnak, mondanak, gondolnak és dalolnak róla. Eger jellegzetes városképe a valóságnál is fényesebb a jókedvű turisták emlékezetében. A magyar irodalomban olyan jeles írók és költők állítottak emléket Egernek, mint Tinódi Lantos Sebestyén, Balassi Bálint, Gvadányi József, Vitkovics Mihály, Vörösmarty Mihály, Arany János, Petőfi Sándor. Elsőként Maczki Valér szentelt egy fejezetet a szerteágazó témakörnek: Eger városa és a magyar irodalom címen. A tanulmányt tartalmazó könyv a Népszerű felolvasások a magyar irodalom köréből. Érdekessége az 1894-ben, Egerben megjelent könyvnek — Zalár József írt hozzá előszót! —, hogy a szerző művének egész jövedelmét az egri Dobó-szobor felállítási költségeire ajánlotta fel. Szaktudományos jelleggel, bővebb bizonyító apparátussal folytatja Maczki alapozó munkáját Divinyi Mihály az 1938-ban Budapesten kiadott könyvecskéjében, amelynek címe: Eger a magyar költészetben. Külön érdeme, hogy az egri városkép irodalmi ábrázolását és az egri motívumok, élmények szépirodalmi feldolgozását is vizsgálja. Nem kerüli el figyelmét Mikszáth Különös házasság című regényének egri kötődése, sem Bródy Sándor regénye, az Egri diákok. A fenti előzmények után vállalkozott Szabó Sebestyén egy összeállításra, amely 1968-ban Egri hagyományok, majd bővített formában, 1970-ben Egri emlékhelyek címen látott napvilágot. Sebestyén Sándor részletesen ismerteti az egri művelődéstörténeti emlékhelyeket, a címszavak után az egyes költőkről, írókról, politikusokról lexikonszerű ismertetést ad. Az értékes előzményekre támaszkodva valós igényt elégít ki Csiffáry Gergely nemrég napvilágot látott könyve: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger irodalmi régmúltjának feltárásáért a legrégebben és legtöbb eredménnyel Lőkös István dolgozik. Két évtized óta kutatja a régi magyar literatúra egri, Heves megyei értékeit. Elsődlegesen az ő érdeme, hogy a kutatások a helyi szükségleteken túlmutatnak, országos igényeket is kielégítenek. Országosan elismert kutatója a magyar felvilágosodás és a reformkor irodalmának, nemzetközi tekintélyű tudósa a horvát irodalomnak, legjobb magyar szakértője Miroslav Krleza életművének. Címekre, rangokra nem vágyó ügyszeretettel végzi, vállalja a helyi és az országos érdekű feladatokat, erősíti ebben a kedves, barokkosán sárga, álmos kisvárosban a hely szellemét, a genius locit. Eddigi munkássága bizonyítja, hogy az egyes feladatok elvégzése mindig új és újabb területeket nyit meg Lőkös István kutatásai számára. Azok közé a kivételesen szerencsés irodalomtörténészek közé tartozik, akikben az ügyszeretet magasfokú fegyelemmel, elméleti képzettséggel, beleélő készséggel és műelemző képességgel párosul. Minit vidéken élő tudós, léthelyzetének hátrányait is előnyre igyekszik változtatni. Nem mellékes, hogy Egerben tudott nemzetközi tekintélyt elérni, miközben emberi szerénységgel, céltudatos munkavégéssel igazolta tehetségét, színes, élvezetes stílusával pedig írni tudásának magas színvonalát. Kilátót épített magának, nem múlandó rangból, pozícióból, hanem eredményekkel igazolt szakmai munkával; szellemi kilátót, ahonnan nemcsak Eger, és az ország, de a Dunatáj is belátható, mérhető és megítélhető a múló időben. Tehetségének formátuma képessé teszi, hogy ne másod- és harmadlagos kérdésekkel foglalkozzon, hanem korszakokat átfogó szintézisekre, monografikus igényű feladatokra is vállalkozzon. Lőkös István nagy feladatot vállalt: Vitkovics Mihály bicentenáriuma alkalmával elkészítette, sajtó alá rendezte, szép bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el a költő válogatott műveit tartalmazó reprezentatív kötetet. Az 572 oldalas könyvet a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg, hozzáférhetővé téve Vitkovics írásait: verseit, szerbből készült műfordításait, A költő regénye című önéletrajzi jellegű művét, epigrammáit, meséit, leveleit. Az egyes művek értelmezését, helyes értékelését segítik Lőkös István találóan tömör, pontosan fogalmazott jegyzetei. Egy szép bevezető tanulmányban tekinti át Vitkovics Mihály életútját, munkásságát, finom vonásokkal rajzolja meg a költő portréját. Érződik, hogy nem csupán irodalomtörténeti, hanem szíve szerinti ügyről van szó, olyan íróról, aki kétnyelvű alkotóként és munkásságával is összekötő hidat képez a magyarság és a délszláv népek között. Lőkös István kitűnően ismeri a magyar felvilágosodás és a reformkor problémakörét. Avatott kézzel vázolja fel a történelmi hátteret. Arsenije Crnojevic pátriárka Hercegovina déli tájairól, a Trebinje környéki Mostaciból vezette Magyarországra a töröktől üldözött szerbeket, köztük Vitkovics Mihály őseit. Vitkovics dédapja telepedett le Egerben, nagyapja itt volt görögkeleti plébános, akinek tisztjét az író apja örökli. Vitkovics Mihály Egerben született, 1778. augusztus 25-én. Iskoláit is itt kezdi el. Az eszmélkedés éveiben kiváló tanárok (Horváth özséb, Pápay Sámuel! segítették a szellemi kibontakozás útján. 1803-ban válik meg végleg szülővárosától. Budára költözik, híres ügyvéd lesz, a magyar nyelv és irodalom pártolója és művelője, Kazinczy „pesti triászának” lelkes tagja. Lakása a magyar irodalom művelőinek, Virág Benedeknek, Verseghy Ferencnek, Révai Miklósnak, Horváth Istvánnak, Szemere Pálnak, Kölcsey Ferencnek és a „széphalmi” mesternek, Kazinczynak volt a találkozóhelye: a felívelő magyar szellemi, irodalmi élet egyik tűzhelye. Vitkovics egész élete összeforrott a magyar irodalom ügyével. Kazinczy, Berzsenyi, Kölcsey, Bajza elismerését vívta ki munkáival, szervezőkészségével. Ódáiban, elégiáiban. episztoláiban klasszikus műveltség érződik, prózáját eleven, fordulatos elbeszélés jellemzi. Élete nagy csalódását, a Bernáth Lidi iránt érzett, beteljesületlen szerelmét versekben és egy levélregényben, A költő regényében írta meg. Francia, német minták ismeretében is tudott egyéni értékeket teremteni: a korabeli társas élet rajzában húzódik meg szerelmi bánata, de az író alteregóját megtestesítő Vidényi a csalódás mélypontjáról eljut az érzelmi gyógyuláshoz. Szerb anyanyelvű magyar íróként vállalt részt Vitkovics a tájékozódás és tájékoztatás feladataiból. Kármán Fanniját ő fordította szerbre és jelentette meg nyomtatásban. Vállalkozott a Goethe, Herder által is felfedezett és dicsőített szerb népköltészet magyar tolmácsolására. Az epigram- matikus tömörségnek, csattanónak elismert mestere volt. Kazinczy jóváhagyása után adta ki 1817-ben meséit. Hetvenöt állatmeséjében részletező tanulságlevonás nélkül adja elő a rövid történeteket. A lessingi elveket követve törekszik az ezópuszi egyszerűségre, világos szerkesztésre, tanulságos értelmezésre. Drámával is kísérletezett: Rákóczi rodostói száműzetése ihlette írásra, de ez a műve a Wesselényi és Széchy Mária murányi kalandjáról írt drámával együtt elveszett vagy talán még kéziratban lappang valahol. Egri kötődéseit is jelzi a magyar múlt iránti érzékenysége, de nem tagadta meg jókedélyű, társaságszerető emberként a versihlető egri bor dicséretét sem: Egri bor, annyi ezer jó napjaim életadója, Tégedet áld, mint én, mind ki belőled iszik. Verset is ír, táncol, minden bút félre felejt el... Egri bor, ott, hol nősz, ott van a szent Helikon. Amint az Eged déli oldalán a tüzes egri borokat a napfény, úgy érlelte a korabeli egri kultúrközpont az ifjú Vitkovics szellemét. Helyi nagyságok helyett országos hírű és tekintélyű, ügyszerető tudós emberek irányították az egri szellemi életet. Az indító élmények hatnak Vitkovics egész életútján, versekbe épülnek be az ifjúkori emlékek. 61
