Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Vak Bottyán János generális
dak magyarországi főparancsnokához, Schlickhez. Ez időben következett be a nagy fordulás. A hadakkal Zólyom alá került, ahol portyára indult és párviadalban került össze a kurucok nagy viadalhősével, Ócskáival. A viadalban egyik sem, a viadal utáni borozgatásban Bottyánban a magyar bor és magyar vér győzött. A po- harazgatás közben „az magyar ügyhöz hű szíve meg- hajla”. A labancok már elmenekültek, de Bottyánnak az átállást még meg kellett játszania, hogy minden katonájával Rákóczihoz megtérhessen. Elkezdődött a titkos átállási kísérlet, amelyet régi ellenfele, Kuckländer esztergomi várkapitány megsejtett és beárult. 1704-ben, Esztergomban Bottyán János a császáriak fogságába került, letartóztatták és Bécs felé szállították. Sorsa megpecsételődött volna, ha a nyergesúj falusi jobbágyok hírt nem szereznének a falujukba hurcolt értékes fogolyról. Éjjel kiásták a fogoly börtönének hátsó fala alatt a földet, nyitva állott az út a menekülésre, Bottyán nem szökött, kardot kért és az őrségen keresztülvágta magát, kiszabadította önmagát. Dunai halászok szállították át sebtiben a túlsó partra. 1704 őszén érkezett Selmecre, a kurucok táborába, ahol már várta őt Rákóczi sokkal korábban kelt tábornoki kinevezése. Mellé a megbízás, szervezzen magának sereget. S íme, Komárom és Esztergom megyében most felkelt a parasztság. A Rákóczi-szabadságharc az 1704-es esztendőben nagy sikereket könyvelhetett el, de szükség volt a csapatok között olyan vezérre, akiben a felkelt jobbágyság bízott. Rákóczi tudta ezt, ezért Bottyánt komoly feladatokkal bízta meg. Alig csatlakozott a kurucokhoz, máris sikeresen csatázott Érsekújvár alatt a labancok ellen, s néhány hét múlva a fejedelem a Duna—Tisza közé küldte, mint vezénylőtábornokot. Bottyán megfelelt a várakozásnak, még december hónapban fordított a helyzeten, Titelig űzte a martalóc szerb hadakat. Közben gondolt már arra is, hogy a Dunántúl felszabadításához átkelőhelyet keressen a Dunán, s erre legalkalmasabb területnek a Dunaföldvár—Solt közötti szakasz kínálkozott. 1704. december 26-án részt vett Rákóczi és Bercsényi oldalán a nagyszombati csatában, amelyet a kuruc seregek Heister ellen vívtak. A csata árulás miatt a kurucok számára kedvezőtlen eredménnyel végződött, de Bottyán kipróbált portyázó harcmodorával meghiúsította az ellenségnek azt a tervét, hogy a kurucok főseregét üldözőbe vegyék és megsemmisítsék. A nagyszerű katonai sikerek a főrangú generálisok között irigységet keltettek iránta, fitymálták, rágalmazták az ősz generálist. Bottyán nem sokat törődött ezzel, inkább a harcmezőkön vitézkedett, s most is Esztergom felszabadításán fáradozott, hogy ősi ellenségét, Kuckländert elfoghassa. Az oka bőven megvolt rá, hisz a „beste” német az Esztergomban tartózkodó feleségét fogatta el, s a bánásmódra jellemző, hogy a szilárd jellemű asszony börtönben halt meg, 1704 végén. Az 1705. esztendő nagy vállalkozása a Dunántúl felszabadítása. Bottyán előkészíti azt. Átkelőhelyet keresett, Paks fölött megépítette Bottyán várát, és Inasod és Dunaköm- lőd között hajóhidat épített. Glöckelsberg budai német városparancsnok hiába próbált támadni, Bottyán megvédte az átkelőhelyet. Bottyán jól tudta, hogy Bottyán várát csak Dunaföldvár elfoglalásával tudja biztosítani, ezért onnan a németet ki kell űzni. Ez nem ment könnyen. Eszterházi Dániel kuruc generális cserbenhagyta Boty- tyánt, így Glöckelsberg és Rabutin egyesült csapatainak nyomása elől Bottyánnak ki kellett vonulnia Kecskemétre. A harcokban sebet kapott, ki kellett azt pihenr és fel kellett készülnie a dunántúli küzdelmekre. A kuruc háború legszebb fegyvertényei közé tartós tak a Dunántúlon folyó csatározások. 1705-ig ez a föl szerencsétlen terület volt a kurucok számára, ugyani Károlyi Sándor, a dunántúli főgenerális a némethez ha sonlóan sarcolta a népet. A dunántúli nép „Jótevő Já nosá”-nak nevezte Bottyán apánkat, hiszen Rákóczi sza vai is a nép bizalmát fejezték ki. „Csak menjen által Bottyán uram haddal, meglátjí kegyelmed, micsoda fordítást tész a szíveken.” Egyútta kinevezte a dunántúli terület katonai főparancsnokává Olyan súlyos időben történt Bottyán Dunántúlra mene tele, amikor északon Pudmericnél Herbevillétől — később Zsibónál is — a fejedelem vereséget szenvedett, £ főúri tábornokok, elsősorban Károlyi Sándor, kétértelmű ügyetlenkedése miatt. Vak Bottyánnak nem volt köny- nyű helyzete a Dunántúlon. Képzett császári hadvezérekkel szemben kellett hadakoznia. Vas megyében Heister Hannibál 10 000 fő császári katonával, Komárom megyében Pálffy János 4000 fővel állott. Bottyánnak mintegy 8000 katonája volt. A fő feladata a dunántúli német erősségek megvívása és elfoglalása. 1705. november 5-én indult a hadjárat Kecskemétről. Bottyánnak kevés volt a tüzérsége, de sok leleményes népi katonája volt, a hajnali ködben, viharos erejű, rajtaütésszerű támadással indult a várak ellen, elsősorban Dunaföldvár ellen. A vár árkait rőzsekötegekkel töltette fel és a meglepetésből fel sem ocsúdó német már el is vesztette az erősségeket. Hadseregét három részre osztotta. Kedves és kipróbált alvezéreit a két szárnyhaddal küldte, ő a középhaddal Simontornya, Palota, Tata és Pápa megvívására indult. November 11-én „Nem ágyútűztől, hanem kuruc rohamtól esett el Simontornya, majd Tata is, Pápa is”. Bottyán három helyen sebesült meg, de a német erősség is elveszett. „Rajta, édes fiam, üsd, vágd apád- anyád megnyomorítóját, a rühös németet.” A két mellékhad, Csáki és Béri Balog Ádám csapatai Pécset és Kőszeget foglalták el. Bottyán pedig Pápa bevétele után, a Szombathelyre menekülő Pálffyt csalogatta ki, majd hirtelen Szentgotthárdhoz kanyarodott és Heistert lepte meg. Heister serege megsemmisült, a maradékok a határon túlra menekültek, és Heister vereségének hírére Pálffy csapatai is elfutottak az országból. A kuruc csapatok Bécs alját nyargalták. (6 hét alatt szabadította fel Boty- tyán a Dunántúlt, serege 8 ezer főről 30 ezerre nőtt.) Ruszt várába gyűjtötte fővezéreit és Sopron felszabadításáról tanácskoztak. Meg is kísérelték azt még,az esztendő végén, sajnos sikertelenül. A kuruc népi költő büszkén énekli ezeket a győztes küzdelmeket: ... Immár reánk derült újra szép szabadság, Mert győzödelmeket vívutt a kurucság Vigasságban vagyon ezen darab ország, Aranyos zászlóját szelek jól hordozzák, Híres generális az öreg Vak Bottyán! Vagyon véle mostan sok derék kapitány: Vitéz Bezerédi, jó Ebeczki Istvány, Kisfaludi László, seriny Balog Ádány. Ő azért ezekkel nagy sok harcot nyere, Nimetség mindenütt futásnak erede, Avagy mind halmokban rakattaték teste, Kiket lecsapdosott kurucok fegyvere. Sok erős várakat: Simontornyát, Pápát, Pécsett is Siklóssal, Tatát és Kapuvárt, Megvövék magyarok Küszögöt, Borostyánt, Kikben sok németet Vak Bottyán kardra hányt. 32
