Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Varga László: Amikor a Pravdát Hatvanban, Gyöngyösön és Füzesabonyban terjesztették
március 3-án megkötött breszt—litovszki béke hoz változást. A bolsevik agitáció egyre erőteljesebb, másrészt megkezdődik a fogolycsere, és egyre többen indulnak haza, hogy a forradalom védelmére keljenek. Ez azonban számos korlátozó intézkedésbe ütközik. Először a beteg és rokkant foglyok cseréje kezdődik meg. Később azonban az ütem lassul. Ez az oka, hogy az elégedetlen foglyok tömegesen igyekeznek hazaszökni. Ezért a kereskedelemügyi miniszter már 1918. március 16-án felhívta a vasútigazgatóságok figyelmét, hogy a „Munkára kiadott orosz foglyok engedély nélkül elhagyják helyüket, polgári ruhát szereznek be, s ebbe átöltözve vonatra ülnek és hazájuk felé igyekeznek.” Azok között, akik kénytelenek ittmaradni, a bolsevik agitáció egyre erőteljesebb. A bolsevikok a nemzetközi proletariátus elveitől vezérelve, egyrészt felhívják a hadifoglyokat, keljenek a szovjet-orosz forradalom védelmére, másrészt részt kérnek Magyarország demokratikus átalakításáért vívott harcból is. Ez az oka, hogy éppen a magyarországi polgári demokratikus forradalom győzelme után, a hadifogolytáborok kapui kinyílnak és 1918. november 16. és 26-a között, több tízezer fogoly érkezik Moszkvába, akiknek jó része belép a Vörös Hadseregbe. A Magyarországon maradottak a magyar forradalmi mozgalomba kapcsolódnak bele. A forradalmasodó közéletben 1918. november 24-én, megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely azonnal felvette a kapcsolatot az OKTb/P Budapesti Csoportjával. Különösen intenzívvé vált ez az együttműködés a Magyar Tanácskormány megalakulásától 1919. március 21-től kezdve. A Tanácskormány első teendői közé tartozott a letartóztatott szovjet vöröskatonák és több helyütt az orosz fehérgárdisták őrizetében levő bolsevikok kiszabadítása. Az orosz és ukrán bolsevikok szerepe különösen jelentőssé vált a Tanácsköztársaságban, az imperialista csehszlovák és román hadseregek támadása során. Március 30-án, az OKTb/P Budapesti Csoportjának kezdeményezésére, a hadifoglyok nagygyűlést tartottak, ahol ismertették velük Csicserin szovjet-orosz külügyi népbiztosnak a felhívását, amelyben a Magyar- országon élő orosz hadifoglyokat a Vörös Hadseregbe való belépésre szólította fel. A felhívás nyomán megindult a toborzás a Heves megyei hadifogolytáborokban fogva tartott katonákból, rövidesen létrehozták a magyarországi nemzetközi ezredet. A bolsevikok budapesti szervezkedésének másik, igen jelentős eredménye volt, hogy sikerült kiadni a budapesti „Pravdát”, amely hetenként két alkalommal került a vidéken élő orosz elvtársak kezébe. Érdekes, hogy még a pályaudvarokon is terjesztették, mindenütt, ahol nagyobb tömegben orosz hadifoglyok együtt dolgoztak. így a Vörös Üjság 1919. júl. 11-i száma szerint, a Pravda kapható a budapesti Keleti és Nyugati pályaudvar mellett, és többek között Hatvanban, Füzesabonyban és Gyöngyösön is. Egyébként a Pravda első száma 1919. április 6-án jelent meg először és a Magyarországon élő hadifoglyok részére összefoglalta az 1917-es orosz forradalom eseményeit: „56 hónappal ezelőtt, koronás cárok, királyok és a koronázatlan elnökök a világháború tüzébe taszították az addig a gép és az eke mellett békésen dolgozó .fiaikat’, akik saját vérükből és verejtékükből vertek aranypénzt a gyáros és bankár urak, valamint a papok számára. Négy hosszú éven keresztül a különböző országok munkásai és parasztjai szó nélkül lődözték ágyúból, döfték le szuronnyal egymást, gyilkos gázokkal mérgezték és vakították meg saját munkástestvéreiket és mindezt a nép felszabadítása nevében, az egész világon győzedelmeskedő béke nevében. A Hindenburgok, Bruszlo- vok Conradok és Joffre-ok győzelmi koszorúkat fontak maguknak, bértollnokaik prózában és versben énekelték meg őket, és ezalatt a munkától és a családi tűzhelytől elszakított dolgozók ezrei és százezrei a lövészárkokban hullottak el a srapnelektől, gennyes sebeikbe pusztultak bele a hátországban, haltak meg kiütéses tífuszban és hastífuszban a fogságban, sorvasztotta őket a tüdővész és a honvágy. Ügy tűnt, hogy soha nem lesz vége ennek a véres tobzódásnak. De íme, az orosz munkás és paraszt, aki évtizedekig hősiesen harcolt a saját hazai, városi és gyári vámpírjaival, a falusi népnyúzó kulákok ellen, az egész világnak odakiáltotta: „Megálljatok, vérszívók és elnyomók! Elég a vérből! Békét akarunk minden néppel, minden dolgozó testvérünkkel, bármilyen nyelven beszéljen is, bármilyen köpenyt viseljen is, bármilyen lövészárokban üljön is.” Egyetlen ökölcsapással letaszították a trónról a nép vérével bemocskolt Romanov Miklóst, és ezután sorban rájuk vetették magukat az erőszak és a sötétség hívei, aranymundérban és fekete csuhában, a páncélszekrények és a pénzeszsákok védelmezői, a végeláthatatlan földbirtokok büszke urai és a világ népeit elnyomó és leigázó banda mindenféle lakájai.” A magyarországi Pravda bolsevik agitációja is elősegítette az orosz hadifoglyok toborzását a magyar Vörös Hadseregbe. A nemzetközi ezredbe tömörült orosz—ukrán internacionalisták nagy segítséget adtak a Vörös Hadseregnek mind a győztes felvidéki hadjárat, mind a román imperialista csapatok elleni harcban. A román fronton július 20-án indult meg a támadás, itt a fő csapást az első hadtestnek kellett mérnie a románokra a Szolnok—Nagyvárad és Nagyiéta irányában, a harmadik hadtestnek pedig fő erőivel Tokajnál kellett átkelni és Nyíregyháza irányába előnyomulnia. A 80. dandár azt a feladatot kapta, hogy az első és harmadik hadtest között, Poroszlóról kiindulva, Tiszafüred, majd Debrecen irányában támadjon. A hatékony tüzérségi támogatás hiányában, Tiszafürednél a dandár hídfőt alakított ki, és élbiztosító alakulatai 24-én elérték a Tiszacsege—Tiszaszőllős vonalat. Ekkor az orosz internacionalista alegységet, mintegy 10 zászlóalj nyi erő támadta meg és átvetették őket a Tisza partjára. A dandár 1626 harcosából a tiszafüredi hídfőért vívott küzdelemből 733 fő tért vissza a folyó jobb partjára és 63-an estek el vagy kerültek fogságba. A tiszai átkelés megpecsételte a Tanácsköztársaság és vele a nemzetközi ezred sorsát is. Augusztus 1-én, egy átmeneti szakszervezeti kormány vette át a hatalmat. Az ellenforradalom időszakában a fogságba esett orosz és ukrán internacionalisták egy része Jugoszlávián és Ausztrián és Csehszlovákián keresztül jutott haza, míg más részük a magyar kommunistákkal együtt, a zalaegerszegi csóti és hajmáskéri táborba került, ahonnan 1921—22-ben, fogolycsere útján kerültek haza. Több éves magyarországi tartózkodás után, így ért véget az orosz—ukrán internacionalisták küzdelme részben hazatérésükért, másrészt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért és a Tanácsköztársaságért vívott harcukban. Varga László
