Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Politika - társadalomtudomány - vezetés
Politika — társadalomtudomány — vezetés A tudomány korunkban egyre nagyobb szerepet játszik a társadalmi élet minden területén, és szerepe a szocialista viszonyok között egyre növekszik a társadalmi folyamatok irányításában, ennek kapcsán a politikai koncepciók kidolgozásában és gyakorlati megvalósítása során. Korunk tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet. A szocializmus világméretekben dinamikusan fejlődik a társadalmi élet fő területein. A gazdaságban, a politikában pozíciói erősödnek. Ez teljesen érthető, hiszen a szocializmus százmilliók számára már nem elvont eszme csupán, hanem az értelmes, a tartalmas és a távlatokkal bíró élet megvalósítását jelenti, amely ezer és ezer szállal kötődik az emberi kultúra értékeihez. A szocialista társadalom megteremtése és fejlődése a nemzetközi munkásosztály legfőbb vívmánya és világ- történelmi missziójának teljesítésében döntő ereje. Az új társadalom építése, valamint a nemzetközi osztályharc során lényegbevágó feladatunk, hogy ismertessük meg a dolgozó tömegekkel a létező szocializmus rendszerét, különösen pedig gazdasági és polititikai viszonyait konkrét történelmi fejlődésében, amelyben kirajzolódnak az új társadalom általános törvényszerűségei, amelyek minden országban sajátszerűen konkrét objektív és szubjektív feltételeknek megfelelően érvényesülnek. Hasonlóan a korábbi társadalmi, gazdasági alakulatokhoz a szocialista társadalom is a néptömegek alkotása. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy egy lényeges mozzanat tekintetében ennek a társadalomnak az építése eltér a korábbi társadalmi rendszerek fejlődésétől. Itt ugyanis a fejlődés a társadalmi haladás nem ösztönös, spontán jellegű. Ez a társadalom a párt vezetésével a néptömegek tudományos elméleten és módszeren alapuló alkotása. Ez azt jelenti, hogy a szocialista társadalom gazdasági, politikai, ideológiai és általában szellemi életében a társadalmi tudatosság, célszerűség döntő fölényre tesz szert a társadalmi ösztönösség fölött. A szocialista társadalom építése szempontjából a proletárdiktatúra rendszerének a munkásosztály és élcsapata vezető- szerepének érvényesülése a történelemben példátlan módon növelte és növeli még a néptömegek történelmet, társadalmat formáló szerepét. A kommunistapárt vezető szerepe, mint ismeretes, a proletariátus harcában a kapitalizmus viszonyai között is döntően befolyásolja az osztályharc menetét a szocialista forradalom előkészítés sét. Több, mint száz évvel ezelőtt Marx és Engels megfogalmazása alapján a Nemzetközi Munkásszövetség szervezeti szabályzata kimondta: „A vagyonos osztályok egyesített hatalma elleni harcában a proletariátus, mint osztály csak akkor cselekedhet, ha maga is külön politikai párttá szerveződik, amely a vagyonos osztályok által alakított minden régi párttal szemben áll. A proletariátusnak ilyen politikai párttá alakulása elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalmi forradalomnak és végső céljának, az osztályok megszüntetésének győzelmét biztosítsa. A munkásosztály erői egyesítésének, amelyet gazdasági harcával már elért, egyúttal emelőül kell szolgálnia ezen osztály kezében a kizsákmányolok politikai uralma ellen vívott harcában. A föld és a tőke urai mindenkor felhasználják politikai kiváltságaikat gazdasági monopóliumaik megvédésére és megörökítésére és a munka leigázására. A politikai hatalom meghódítása tehát a proletariátus nagy kötelessége.” A munkásosztály forradalmi pártjára nemcsak a hatalom kivívása céljából, hanem a proletárdiktatúra megvédése, vezetése és irányítása céljából is nélkülözhetetlenül szükséges. Ennek elméleti bizonyítását Marx, Engels, és Lenin tudományos egzaktsággal elvégezték. A Szovjetunió és vele együtt az egész szocialista világrendszer tapasztalatai ezt az elméleti felismerést gyakorlatilag egyérelműen bizonyítják. A szocialista világrendszer egésze és az egyes szocialista országok lényegbevágó érdekeinek érvényesítéséhez nélkülözhetetlen a tudományos világnézettel felvértezett kommunista párt vezető, és irányító szerepe az új társadalom építésében és fejlesztésében. A párt társadalomirányító szerepe mindenekelőtt po- politikája, és szervezete révén valósul meg. Ez a politika és szervezet más pártokétól eltérően tartalmazza a tudományos előrelátás követelményét és az ennek megfelelő szervezeti rendszert, munkamódszereket. Így valósul meg a párt lényegbevágó tulajdonsága, mely szerint: ,,A kommunisták a munkásosztály közvetlen céljaiért és érdekeiért küzdenek, de a jelen mozgalomban egyszersmind a mozgalom jövendőjét képviselik”. A munkásosztály közvetlen céljaiért és érdekeiért folytatott küzdelemben a mozgalom jövendőjének képviselete elválaszthatatlanul összefügg a párt következetes internacionalista jellegével, amely nélkül a párt elveszítené az adott országban következetes osztályorientációját, és így vezető szerepét is. A párt politikája internacionalista tartalmának elhomályosulása a történelem tanúságai szerint az adott szocialista országon belül a politikai rendszer egészének, összes elemének gyengüléséhez, torzulásához vezet, ami rendszerint nacionalizmusban, sőt mi több nyílt sovinizmusban is kifejezésre jut. Marx és Engels már „A Kommunista Párt kiáltványában” megállapították, hogy: „A kommunisták a többi proletárpárttól csak abban különböznek, hogy egyrészt a proletárok különböző nemzeti harcaiban az egész proletariátus közös, a nemzetiségtől független érdekeit hangsúlyozzák és érvényesítik, másrészt abban, hogy a proletariátus és a burzsoázia között folyó harc különböző fejlődési fokain mindig az összmozgalom érdekét képviselik”. A polgári ideológia minden áramlatának és a velük egy húron pendülő jobboldali és „baloldali” opportunistáknak közös tulajdonsága, hogy támadják a munkás- osztály jövő érdekeiért, valamint nemzetközi érdekeiért folytatott harc szükségességét. Ebben mindenekelőtt a munkásosztály és vele együtt a néptömegek történelmi szerepének tagadása fejeződik ki. A polgári, valamint az opportunista ideológiai áramlatok, így vagy úgy abszolutizálják a népek életében a sajátszerűségeket, a politikai vonalom megnyilvánuló különbségeket, a kialakult ideológia egyik-másik vonását. Ennek lényege az, hogy képtelenek a néptömegeket, mint történelmileg változó és fejlődő társadalmi struktúrát értelmezni, amelynek funkciójában és tevékenységében minden tár53
