Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kávássy Sándor: A magyar honismertető és statisztikai irodalomról
hazai viszonyok közt lehetőleg megkönnyítsem, és mennél sikeresebbé tegyem. Áthatva a gyógyszerészek tudományos kiképeztetésé- nek nagy jelentőségétől hazánkban, tanulmányaik közben iparkodtam önöket buzdítani, és a tudomány egyszerűbb igazságaival lehetőleg megismertetni... ” Életében, munkássága elismeréséül: „Királyi tanácsosi címet” (1872), „Vaákorona-rend kitüntetés”-t (1875), „Pro litteris et artibus” díszjelvényt (1890), „Ferencz József rend nagykereszt”-et (1902) kapott és a főrendiház örökös tagjává nevezték ki (1892). Halála után, érdemeire való tekintettel, az uralkodó, gyermekeit bárói rangra emelte. Emlékére a Gyógyszerészeti Kar tízezer koronás alapítványt szavazott meg. E rendkívüli eredményes életpálya Than Károly nagy tehetségének, tudásának, fáradhatatlan munkájának, szorgalmának, és kiváló egyéniségének volt köszönhető. Than Károly 48 évi professzori működés után 74 éves korában nyugdíjazását kérte és pár hétre rá, 1908. július 5-én halt meg. Mindenütt ott volt, ahol a honi természettudomány előbbreviteléért tenni lehetett. Amikor jött, a kémiát fél évszázaddal elmaradt állapotban találta, mikor örökre lehunyta a szemét, hazánk már újra ott volt a nemzetközi élvonalban. Than Károly egyénisége és szelleme a felszabadulás utáni években — szinte új lendületet véve — hatott és hat napjainkban is. 1950-ben a fővárosban Than nevét viselő „Than Károly Könnyűipari Vegyészeti Technikum” kezdte meg működését. 1954. december 5-én, a magyar tudósokat ábrázoló sorozatban 60 filléres bélyeget bocsátott ki a Magyar Posta, Than Károly aromásával. 1956- ban a Magyar Kémikusok Egyesülete — Polinsz- ky Károly javaslatára — Than Károly emlékplakettet alapított. 1957- ben Sopronban gyógyszertárat neveztek el róla. 1972-ben a Magyar Gyógyszerkönyv centenáriuma alkalmából a Magyar Gyógyszerészeti Társaság — Renner Károly által készített — emlékérmet bocsátott ki 200 példányban. Ez az ünnepi alkalomra készített emlékérem sorrendben már a negyedik Than-emlékérem volt. Sipos Jenő A magyar honismertető és statisztikai irodalomról Mint más európai népek esetében, a magyar történet- tudománynak is fontos forrásként állnak rendelkezésére azók a művek, amiket részint a honismertető, részint pedig a statisztikai irodalom elnevezés alatt szoktak számon tartani. A honismertető irodalom körébe elsősorban azok a forrásértékű munkák vehetők, melyeknek jellegét alapvetően a földrajzi, történelmi, esetleg néprajzi leírás, illetve ismertetés határozza meg, vagyis amelyek azért íródtak, hogy a tárgyul választott terület — ország, tartomány, kisebb vagy nagyobb tájegység — természeti, gazdasági, demográfiai, nemzetiségi, vallási, művelődési viszonyairól, történetéről, valamint politikai (kormányzati és köz- igazgatási) rendszeréről, ún. közállapotairól nyújtsanak tájékoztatást. A gyakorlatban azonban korántsem mindig egyszerű a dolog. A XVIII. századtól, különösen is annak második felétől, az ide tartozó munkák az egyre erőteljesebben kibontakozó statisztikai érdeklődés következtében egyre inkább statisztikai jellegűek lettek, s így nem egyet találni közöttük, amelynek már sokkal inkább a statisztikai irodalom körében jelölhető ki a helye. Ugyanakkor azok száma sem csekély, amelyek úgyszólván tetszés szerint sorolhatók akár ide vagy oda. A honismertető munkák sorát Oláh Miklós Hungária, sívé de originibus, gentis, regionis, situ, divisione, habitu, at- que opportunitatibus (Magyarország, avagy a nemzetségek eredetéről, a tájiak fekvéséről, felosztásáról, állapotáról és körülményeiről) c. műve nyitja meg. A szerző 1526- ban II. Lajos, majd a mohácsi csata után az özvegyen maradt Mária királynénak volt titkára. Űrnőjét 1527-ben Németalföldre is elkísérte, ahol 1542-ig tartózkodott. Hazatérve zágrábi, egri püspök, 1553-tól esztergomi érsek lett. Művét 1536-ban Brüsszelben írta. A munka sokáig volt kéziratban, két évszázad múltán Bél Mátyás Adparatus ad históriám Hungáriáé (Felkészülés Magyar- ország történelméhez) c., Pozsonyban, 1735-ben megjelent forráskiadványában tette közzé. Oláh munkája mindmáig nékülözhetetlen forrás, ha a XVI. századi Magyarország viszonyait kutatjuk, használatától a helytörténészek sem tekinthetnek el, amennyiben az ország egyes tájait és vidékeit meglehetős pontossággal írja körül. Az első, már a maga idején megjelent honismertető mű Wolfgang Lazius Des Khüngreichs Hungern sampt seinen eingeleibten Landen grundtliche und warhaftige chorographica Beschreibung (A Magyar Királyság és kapcsolt országainak pontos és hű összefoglaló leírása) 1556-ban, Bécsben kiadott munkája. Lazius I. Ferdinánd- nak volt térképésze és Magyarország térképezésében is jelentős érdemeket szerzett. Művében a Kárpát-medence római kori kormányzatáról, az egykorú magyar állam igazgatásáról, az ország természeti viszonyairól és kincseiről, valamint az egykor itt élt és az ő idejében élő népekről szól. E művek sorában érdemel említést a különlegesen szép nyomtatványairól híres Elzevir cég 1634-ben megjelentetett Respublica et status Regni Hungáriáé (A Magyar Királyság állama és viszonyai) c. kiadványa is. A munka elsőben is Magyarország rövid leírását adja, kitérve a nevezetesebb helységekre, majd az ország csodálatos vizeiről szól. Ezután a magyarok eredetét, a királyok történetét, az ország alaptörvényeit, a magyar király választását, koronázását, jogait, az egyházi és világi rendeket tárgyalja. Míg az eddig ismertetett szerzők fő törekvése az ország összefoglaló leírása volt, a XVII. századtól elsősorban 58
