Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sipos Jenő: Az első magyar "doctor medicinae honoris causa"

AZ ELSŐ FELFEDEZÉS ÉS TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

Az Újvilág utcai kémiai intézetben bármennyire is egészségtelenek voltak a munkakörülmények és primitívek az eszközök, mégis előbb Than, majd tanítványai tollából is a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében és a Természettudományi Közlönyben nemsokára dolgozatok jelentek meg.

Ezen intézetben eltöltött korszakra esik:

— a karbonilszulfid felfedezése,

— ásványvíz elemzés fejlesztése, az egyenérték százalék, mint jellemző adat ajánlásával,

— savmérőoldatok titerének beállítására kálium hid- rogérikarbonát alkalmazása,

— a spektroszkópia bevezetése Magyarországon, s e vizsgálatai alapján talált a bükkfa hamujában rubidiu- mot,

— megannyi tudományos eredmény, amihez a tanítványok nevelése és tudományos pályára indítása is járult.

1862 őszén nevezték ki az egyetem kémiai tanszékének nyilvános, rendes tanárává, s már tanársága első éveiben megtette a lépéseket egy önálló kémiai intézet építésére.

1866-ban a helytartótanácshoz beadvánnyal fordult, melyben leírja a kémiai tanítás szomorú helyzetét. Meghallgatásra azonban csak akkor talált, amikor Eötvös József lett a közoktatásügyi miniszter, aki maga mellé vette — miniszteri titkárként — Than kiváló barátját, Markusovszky Lajost.

Feltételezhető, hogy ennek döntő szerepe lehetett abban, hogy Eötvös teljesen magáévá tette Than elképzeléseit, és az összes egyetemi építkezés közül elsőnek a kémiai intézet megvalósítását vette programjába. Biztosította a költségvetést és Thant bízta meg a tervezéssel. Kitartó küzdelmébe került, míg az építkezés 1868- ban megindulhatott, melynek nemcsak kiharcolója, hanem tervezője, irányítója és szinte kivitelezője is volt.

1871Jben nyitotta meg kapuit az új kémiai intézet, amely a Trefort kertben ma is áll. Ez az intézet a maga korában a legmodernebb volt olyannyira, hogy számos külföldi egyetem (Birmingham, Róma, Grác, Aachen) saját intézetét ennek mintájára építtette fel.

Than Károly az intézet terveiért 1871-ben a londoni, 1873-ban a bécsi Világkiállításon kitüntetést nyert.

Megvolt tehát a hazai kutatás és oktatás bázisa, élén professzorával, aki a szerves kémia kivételével, az akkori kémia valamennyi ágát művelte és közel öt évtizeden keresztül állt a hazai fejlődés középpontjában.

Közvetlenül Than nevéhez fűződik (a már említetteken kívül) az ammónia klorid anomális gőzsűrűségéből levont az a következtetés, hogy:

— a só termikusán sósavra és ammóniára disszodál,

— a karbonil-szulfid viselkedésének sokirányú fizikai- kémiai vizsgálata,

— a gázok moltérfogatával kapcsolatos megállapításai,

— a káliumhidrogénjodát használata, a tioszulfát mérőoldat faktorának beállítása.

Than Károly mint kutató, később termodinamikai vizsgálatokkal is foglalkozott, amelyek közül kiemelkedik az égéshő és a reakciók szabad energiájának változásával kapcsolatos mérései.

EGYETEMI OKTATÖI MUNKÁSSÁGA

— A korszerű kémiai intézet felállításával megteremti a kémia elméleti és laboratóriumi oktatásának, a

kémiai kutatómunkának tárgyi feltételeit.

— Az 1866/67-es tanévben a bölcsésztudományi kar dékánja, majd 1875/76-ban az egyetem rektora.

•—- Közel fél évszázadon keresztül oktatta a kémiát az orvos-, gyógyszerész, és bölcsészhallgatóknak.

Az orvostanhallgatóknak kezdetben nem volt kémiai gyakorlatuk, de Than kezdeményezésére, a bölcsészkar javasolta annak bevezetését: — az orvoskar 1893-ban magáévá tette a gondolatot és bevezette a kémiai gyakorlatok oktatását.

Egyetemi tanárságának 40 éves jubileumán (1902) mondta a következőket:

„ .. . a laboratóriumban való gyakorlati oktatás és foglalkozás a tanárra és tanulóra egyaránt fontos. A tanításnak ez az alakja a valódi egyetemi tanítás, mely előbb-utóbb valamennyi egyetemi disciplinát meg fog hódítani. ..”

Jogosan tekintjük őt a kémia korszerű oktatása hazai megvalósítójának.

Than Károly fáradhatatlanul tevékenykedett a köz- egészségügy és azon belül a gyógyszerészet fejlesztéséért is. A felelős magyar minisztérium 1868-ban létrehozta az Országos Közegészségügyi Tanácsot, melynek alapszabálya sürgős feladattá tette a Magyar Gyógyszerkönyv kidolgozását.

Az Országos Közegészségügyi Tanács saját tagjaiból szerkesztőbizottságot választva, annak elnökéül Than Károlyt nevezte ki.

Than a Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésének munkáját rendkívül fiatalon kezdte meg. Tanulmányai, munkája, addigi pályafutása alkalmassá tették a Gyógyszerkönyv szerkesztőbizottságában az elnöki feladatok ellátására, ötéves gyógyszertári gyakorlat, egyetemi gyógyszerészi tanulmányok, gyógyszerészi doktorátus, a kémiában jártasság és külön továbbképzés után 8 éves egyetemi tanári, oktatógyakorlat állt mögötte.

Tapasztalata, szemlélete az 1888-ban megjelent II. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztéséig — ahol szintén elnöki teendőket látott el — továbbfejlődött.

Than Károly a gyógyszerészi kémia első magyar magántanára, aki elsőnek fektette le e tudományág célját, feladatait és működésének területeit.

Tiszteletbeli tagja volt az Országos Gyógyszerészeti Egyesületnek, valamint a Budapesti Királyi Orvosi Egyesületnek, tagja a Magyar Orvosi Könyv-Kiadó Társulatnak is, azonkívül tiszteletbeli elnöke a Gyógyszerészhallgatók Segélyegylétének.

Az 1909-ben megjelent III. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztőbizottságában az idős tudós már csak a külső szakértői teendők ellátását vállalta el. Sőt, a Gyógyszerkönyv megjelenését — egy évvel korábban bekövetkezett halála miatt — meg sem érte.

Széles körű elfoglaltsága ellenére jelentős a könyvírói munkássága is. Magát büszkén tekintette mindvégig gyógyszerésznek, s az első tankönyvét is gyógyszerészek részére készítette.

„Feladatok a chemiai gyakorlatokhoz, kezdők részére” címmel (1888) melyet mintaszerű didaktikai érzékkel írt meg.

Egészen kiváló, s a korabeli szemléletnek megfelelő elméleti alapokon készült (1895) „A qualitativ chemiai analysis” című könyve.

Nagyon elhúzódott általános és szervetlen kémiáról szóló tankönyvének megírása (az első megbízást erre még 1872-ben kapta a Magyar Tudományos Akadémiától).

A „Kísérleti chemia elemei” című kézikönyv jellegű,

56