Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - JELENÜNK - Regős Molnár Pál: Diákok, kollégák

fabrikál. Nemrég egy életképének helyet adott az egyik északi megyei lapunk. — Mikor megkaptam a lappéldányt a postástól, na­gyot néztem. Többször is elolvastam a versemet, és cso­dálkoztam, hogy semmi változást nem éreztem maga­mon. Azelőtt azt hittem, egy vers már költővé avat. Megmutattam két kollégámnak, de ők csak vonogatták az orrukat. Sokkal nagyobb hatása volt a pénznek, amikor megjött. Pedig csak hetven forintot küldték, de az igaz­gatóm azóta tisztel. Elszántan lép be a vizsgáztatóterembe. Mikor kijön, visszafojtott örömmel mosolyog. Kettest kapott, bár a tanár nagyon elégedetlen volt a produkciójával; s az indexet ezekkel a szavakkal adta át: — Valami sötét helyen jól meg kéne magát tapo­gatni ... A tanár homlokát ráncolja. — Nehéz helyzetben van a tanszék. Tisztában vagyunk vele, hogy a levelezők többsége nem a legjobb körül­mények között készül fel. Így a tudásuk is hézagos. De a diplomára mindnyájuknak szükségük volna, és abban a korban vannak, amikor súlyosan esik latba, hogy egy évvel előbb vagy később kapják meg. Ha ezt nézzük, akkor viszont csak az egyik oldalra figyelünk. A másik oldal a felelősség. A hallgatóknak is érdekük, hogy ne fölkészületlenül álljanak majd a katedrára. Egy biztos: félévi szorgalmas tanulással föl lehet készülni a vizs­gákra. D. B. iskolaigazgató nem a fölkészületlenséget kifogá­solja a nála alkalmazott képesítés nélküli tanárban. — Ahogy közeleg a vizsgaidőszak, egyre feledéke­nyebb. Nem zárja le hét végén a naplót, nem vezeti a tanulói jellemzéseket, elmulasztja a rendszeres család- látogatást. Ráadásul beképzelt is; a szakfelügyelővel vi­tatkozni kezdett. Ez nálunk korábban nem fordult elő. Mint később megtudtam: ez az igazgató is bizonyos értelemben képesítés nélküli. Tanítói oklevéllel oktatja történelemre a felső tagozatosokat. Egy ideig megpró­bálták rávenni a fölöttesei, hogy végezze el a kiegészítő tagozaton a történelem szakot. Ezt az ajánlatot azonban elhárította. — Az egyetlen terület, amelyben a levelezők előnyben vannak a nappalisokkal, hogy gyakorlatuk van a taní­tásban — mondta egy illetékes. V. Éva friss — magyar—orosz tanári — diplomával kezdett tanítani egy Pest megyei iskolában. Pár nap alatt kiábrándult a tanításból, a gyerekekből, önmagá­ból. Bejelentette, hogy távozik, s a fölmondási idő le­töltése nélkül otthagyta az iskolát; egy nyugat-dunán­túli város könyvtárában kapott állást. Helyette egy ké­pesítés nélkülit vettek föl. A fiatalember korábban biz­tosítási ügynök volt. Végigtanította a tanévet, majd — mivel újabb friss diplomást vettek állásba helyette — másik községben ismét tanárként helyezkedett el. Majd­nem mindegyik tanítványával megtalálta a közös han­got. T. A.-ról, a szárnyát bontogató költőről minden gye­rek tudja, mikor, hányasra vizsgázott. Nem hallgatja el az elégtelenjeit sem. A mezőgazdasági munkákra mégis mindig őt küldik el az egyik ikísérőtanárnak a gyerekek­kel, mert ő képes igazából rendet tartani. Akad persze az ellenkezőjére is példa. T. Zsuzsa test­nevelést tanított. Egyszer a fiúknak futballozni szottyant kedve, ő azonban —- igazodván a tantervhez — a tá­volugrásra okította volna őket. A srácok fortélyosan becsalták az öltözőbe, majd kívülről rázárták az ajtót. T. Zsuzsa már a fölvételi vizsgára sem ment el; kisded­óvó lett. L. Áron szülői értekezletet tartott. Mindent elmon­dott,, amit tervezett, és amit előírtak számára. Mégis — év eleje lévén — kerek tíz perc alatt végzett. A szü­lők hümmögtek: — Csak ezért jöttünk be? Bent volt az igazgató is, ő mentette meg a renomét. Fölállt, s egy fél óráig rutinosan beszélt különféle általánosságokról. A szülők megnyugodtak: mégsem fölöslegesen fárasz­tották magukat. De az osztályfőnökre ezután sanda szemmel néztek, ha találkoztak vele. „Látszik, hogy nem igazi tanár; kíváncsi lennék, mit makoghat a gyerekek előtt” — mondogatták egymás közt. Ha L. Áron figyel­meztetést írt be az ellenőrzőbe, a szülők legyintve szig- nózták. Ez a gyerek előtt is megtépázta a tekintélyét, lyét. Sz. Melindát, míg osztályvezető tanító volt, aján­dékokkal ostromolták a szülők. Alig győzött szabadkoz­ni. Azonban, mikor napközis lett, fordult a kocka. Nem csupán a megkörnyékező próbálkozásokkal hagytak föl a szülők, hanem egypáran igyekeztek a „diplomáciai viszonyt” is fölszámolni: Sz. Melindával találkozván, el­fordították a fejüket, hiszen „nem igazi tanítónő”. Kevesebben állnak már a folyosón. Ügy tetszik, a fe­szültség is oldódott valamelyest. Már akadnak néhá­nyon, akik érzik: nem reggeliztek ma. Legalább egy kávéra el kéne ugrani a büfébe; attól már nem korog az ember gyomra. Nyílik a magas ajtószámy; a docens kilép. — Kollégák! Öten fáradjanak be. A többiek, ha úgy gondolják, elmehetnek ebédelni. Kettőkor folytatjuk . . . Regös Molnár Pál □ A hatvani zeneiskola és az Ady Endre Könyvtár meghívására Vankóné Dudás Juli galgamácsai népművész és 23 tagú gyermekcsoportja látogatott el a nemzet­közi gyermekév keretében a zenekedvelő hatvani fiatalokhoz. Az együttes tagjai ma már alig ismert népszokásokat ele­venítettek föl zenében, táncban, mesé­ben, az itt megjelent nagyszámú közön­ség előtt. □ Ifjúsági dalostalálkozót rendezett Egerben a Kórusok Országos Tanácsá­nak megyei Szervezete és a városi ta­nács művelődésügyi osztálya, a tanár­képző főiskola udvarán. Az érdeklődők 17 iskola, illetve óvoda 22 együttesének műsorát hallgatták meg. □ Ifjúsági dalosünnepet rendezett a gyermekek nemzetközi éve tiszteletére Eger város Tanácsának művelődésügyi osztálya és a KÓTA Heves megyei Szer­vezete. A III. egri ifjúsági dalosünnepen elsősorban a közös éneklés öröméért gyűltek össze a kórusok, és adtak szá­mot egész évi munkájukról. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola udvarán mint­egy ezer fiatal — óvodás, általános, kö­zép- és főiskolás — énekelt. □ Sánta Ferenccel találkozott a közön­ség a hatvani Ady Endre Könyvtárban. A beszélgetést Kulcsár Katalin, a Ma­gyar Rádió irodalmi osztályának munka­társa vezette. Az író a műsor után dedi­kálta könyveit. □ Hangversenyt adott Onczay Csaba Liszt-díjas csellóművész a hatvani Vá­rosi Művelődési Központban, amely egy­ben a hatvani zenei napok zárókoncert­je is volt. □ Művész-munkás találkozót rendezett a Hatvani Konzerv- és Cukorgyár Rad­nóti Miklós ifjúsági klubja. A találkozó vendégei voltak Melocco Miklós Mun- kácsy-díjas pesti szobrászművész, Mesz- lényi János és Molnár Eszter székesfe­hérvári művészházaspár, Fejér Csaba, Tóth Valéria és Kligl Sándor vásárhelyi festő, illetve szobrász. A klubdélutánon színes diaképek segítségével ismerhették meg a jelenlevők Fejér Csaba festő élet­művét. 35

Next

/
Thumbnails
Contents