Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - JELENÜNK - Regős Molnár Pál: Diákok, kollégák

fabrikál. Nemrég egy életképének helyet adott az egyik északi megyei lapunk.

— Mikor megkaptam a lappéldányt a postástól, nagyot néztem. Többször is elolvastam a versemet, és csodálkoztam, hogy semmi változást nem éreztem magamon. Azelőtt azt hittem, egy vers már költővé avat. Megmutattam két kollégámnak, de ők csak vonogatták az orrukat. Sokkal nagyobb hatása volt a pénznek, amikor megjött. Pedig csak hetven forintot küldték, de az igazgatóm azóta tisztel.

Elszántan lép be a vizsgáztatóterembe. Mikor kijön, visszafojtott örömmel mosolyog. Kettest kapott, bár a tanár nagyon elégedetlen volt a produkciójával; s az indexet ezekkel a szavakkal adta át:

— Valami sötét helyen jól meg kéne magát tapogatni ...

A tanár homlokát ráncolja.

— Nehéz helyzetben van a tanszék. Tisztában vagyunk vele, hogy a levelezők többsége nem a legjobb körülmények között készül fel. Így a tudásuk is hézagos. De a diplomára mindnyájuknak szükségük volna, és abban a korban vannak, amikor súlyosan esik latba, hogy egy évvel előbb vagy később kapják meg. Ha ezt nézzük, akkor viszont csak az egyik oldalra figyelünk. A másik oldal a felelősség. A hallgatóknak is érdekük, hogy ne fölkészületlenül álljanak majd a katedrára. Egy biztos: félévi szorgalmas tanulással föl lehet készülni a vizsgákra.

D. B. iskolaigazgató nem a fölkészületlenséget kifogásolja a nála alkalmazott képesítés nélküli tanárban.

— Ahogy közeleg a vizsgaidőszak, egyre feledékenyebb. Nem zárja le hét végén a naplót, nem vezeti a tanulói jellemzéseket, elmulasztja a rendszeres család- látogatást. Ráadásul beképzelt is; a szakfelügyelővel vitatkozni kezdett. Ez nálunk korábban nem fordult elő.

Mint később megtudtam: ez az igazgató is bizonyos értelemben képesítés nélküli. Tanítói oklevéllel oktatja történelemre a felső tagozatosokat. Egy ideig megpróbálták rávenni a fölöttesei, hogy végezze el a kiegészítő tagozaton a történelem szakot. Ezt az ajánlatot azonban elhárította.

— Az egyetlen terület, amelyben a levelezők előnyben vannak a nappalisokkal, hogy gyakorlatuk van a tanításban — mondta egy illetékes.

V. Éva friss — magyar—orosz tanári — diplomával kezdett tanítani egy Pest megyei iskolában. Pár nap alatt kiábrándult a tanításból, a gyerekekből, önmagából. Bejelentette, hogy távozik, s a fölmondási idő letöltése nélkül otthagyta az iskolát; egy nyugat-dunántúli város könyvtárában kapott állást. Helyette egy képesítés nélkülit vettek föl. A fiatalember korábban biztosítási ügynök volt. Végigtanította a tanévet, majd — mivel újabb friss diplomást vettek állásba helyette — másik községben ismét tanárként helyezkedett el. Majdnem mindegyik tanítványával megtalálta a közös hangot.

T. A.-ról, a szárnyát bontogató költőről minden gyerek tudja, mikor, hányasra vizsgázott. Nem hallgatja el az elégtelenjeit sem. A mezőgazdasági munkákra mégis mindig őt küldik el az egyik ikísérőtanárnak a gyerekekkel, mert ő képes igazából rendet tartani.

Akad persze az ellenkezőjére is példa. T. Zsuzsa testnevelést tanított. Egyszer a fiúknak futballozni szottyant kedve, ő azonban —- igazodván a tantervhez — a távolugrásra okította volna őket. A srácok fortélyosan becsalták az öltözőbe, majd kívülről rázárták az ajtót. T. Zsuzsa már a fölvételi vizsgára sem ment el; kisdedóvó lett.

L. Áron szülői értekezletet tartott. Mindent elmondott,, amit tervezett, és amit előírtak számára. Mégis — év eleje lévén — kerek tíz perc alatt végzett. A szülők hümmögtek: — Csak ezért jöttünk be? Bent volt az igazgató is, ő mentette meg a renomét. Fölállt, s egy fél óráig rutinosan beszélt különféle általánosságokról. A szülők megnyugodtak: mégsem fölöslegesen fárasztották magukat. De az osztályfőnökre ezután sanda szemmel néztek, ha találkoztak vele. „Látszik, hogy nem igazi tanár; kíváncsi lennék, mit makoghat a gyerekek előtt” — mondogatták egymás közt. Ha L. Áron figyelmeztetést írt be az ellenőrzőbe, a szülők legyintve szig- nózták. Ez a gyerek előtt is megtépázta a tekintélyét, lyét.

Sz. Melindát, míg osztályvezető tanító volt, ajándékokkal ostromolták a szülők. Alig győzött szabadkozni. Azonban, mikor napközis lett, fordult a kocka. Nem csupán a megkörnyékező próbálkozásokkal hagytak föl a szülők, hanem egypáran igyekeztek a „diplomáciai viszonyt” is fölszámolni: Sz. Melindával találkozván, elfordították a fejüket, hiszen „nem igazi tanítónő”.

Kevesebben állnak már a folyosón. Ügy tetszik, a feszültség is oldódott valamelyest. Már akadnak néhányon, akik érzik: nem reggeliztek ma. Legalább egy kávéra el kéne ugrani a büfébe; attól már nem korog az ember gyomra.

Nyílik a magas ajtószámy; a docens kilép.

— Kollégák! Öten fáradjanak be. A többiek, ha úgy gondolják, elmehetnek ebédelni. Kettőkor folytatjuk . . .

Regös Molnár Pál

□ A hatvani zeneiskola és az Ady Endre Könyvtár meghívására Vankóné Dudás Juli galgamácsai népművész és 23 tagú gyermekcsoportja látogatott el a nemzetközi gyermekév keretében a zenekedvelő hatvani fiatalokhoz. Az együttes tagjai ma már alig ismert népszokásokat elevenítettek föl zenében, táncban, mesében, az itt megjelent nagyszámú közönség előtt.

□ Ifjúsági dalostalálkozót rendezett Egerben a Kórusok Országos Tanácsának megyei Szervezete és a városi tanács művelődésügyi osztálya, a tanárképző főiskola udvarán. Az érdeklődők 17 iskola, illetve óvoda 22 együttesének műsorát hallgatták meg.

□ Ifjúsági dalosünnepet rendezett a gyermekek nemzetközi éve tiszteletére Eger város Tanácsának művelődésügyi osztálya és a KÓTA Heves megyei Szervezete. A III. egri ifjúsági dalosünnepen elsősorban a közös éneklés öröméért gyűltek össze a kórusok, és adtak számot egész évi munkájukról. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola udvarán mintegy ezer fiatal — óvodás, általános, közép- és főiskolás — énekelt.

□ Sánta Ferenccel találkozott a közönség a hatvani Ady Endre Könyvtárban. A beszélgetést Kulcsár Katalin, a Magyar Rádió irodalmi osztályának munkatársa vezette. Az író a műsor után dedikálta könyveit.

□ Hangversenyt adott Onczay Csaba Liszt-díjas csellóművész a hatvani Városi Művelődési Központban, amely egyben a hatvani zenei napok zárókoncertje is volt.

□ Művész-munkás találkozót rendezett a Hatvani Konzerv- és Cukorgyár Radnóti Miklós ifjúsági klubja. A találkozó vendégei voltak Melocco Miklós Mun- kácsy-díjas pesti szobrászművész, Mesz- lényi János és Molnár Eszter székesfehérvári művészházaspár, Fejér Csaba, Tóth Valéria és Kligl Sándor vásárhelyi festő, illetve szobrász. A klubdélutánon színes diaképek segítségével ismerhették meg a jelenlevők Fejér Csaba festő életművét.

35