Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: Napjaink európai ex libris-művészete
IRODALOM MŰVÉSZET Képzőművészet Napjaink európai ex libris-művészete A mérlegkészítés nemcsak a gazdasági életben hasznos, szükség van rá a szellemi életben is. A képzőművészet s ezen belül a grafika mindenkori állásáról, eredményeiről, fejlődésének várható irányairól ma már mindenütt elismert, rangos nemzetközi grafikai biennálék (Krakkó, Ljubljana, Luganó, Tokio, Sao Paulo stb.) adnak számot. E rendezvények újabb alkotókat iktatnak be a nemzetközi köztudatba, ugyanakkor helyet adnak újabb stílustörekvéseknek és megismertetik azokat az újabb technikai eredményéket is, amelyekkel a sokszorosító grafika még napjainkban is tud szolgálni. Az ex libris, amely a nagy grafikai biennálékon nem, vagy csak nagyon ritkán és járulékosan szerepel, a maga fejlődéséről részben a malborki ex libris-biennálékon, részben pedig a nemzetközi ex libris-kongresszusokon és a velük kapcsolatos pályázatokon és kiállításokon számol be a közönségnek és a művészeknek egyaránt. A malborki ex libris-biennálé első ízben 1963-ban került megrendezésre, s azóta minden két évben, meghívásos alapon, Európa legjobb ex libris-művészeit mutatja be; az első nemzetközi ex libris-kongresszusnak 1953-ban Kufstein adott otthont s a felváltva ma már hol szocialista, hol kapitalista országokban rendezett összejövetelek sorában az 1978-as luganói kongresszus már tizenhetedik volt a sorozatban. Az eleinte évenként, majd kétévente megrendezett nemzetközi ex libris-kongresz- szusok a malborki biennálék exkluzív szellemével ellentétben, átfogóbb képet adnak az ex librisről és a kiállítók nagyobb száma, az érdeklődők nagyobb tömege révén az itt kapott „látlelet” könnyebben épül be a köztudatba. Az ex libris kifejezetten az a grafikai műfaj, ahol az alkotók között a hivatásos művészek mellett a jó ízlésű amatőrök is jelentős szerepet játszanak, sőt egy-két országban rajtuk áll az ex libris léte vagy nem léte is; Malbork, amely meghívásos alapon működik, csak a csúcsokat mutatja be, az átlagos színvonal, a főbb tendenciák érzékeltetésére azonban a nemzetközi ex lib- ris-kongresszusok sokkal alkalmasabbak. Igaz azonban az is, hogy e kongresszusok a maguk megkötöttség nélküli nyíltságukkal féltehetségeknek, sőt dilettánsoknak is alkalmat adnak a szereplésre, de ugyanakkor, éppen nyíltságuknál fogva alkalmat adnak olyan amatőrök jelentkezésére is, akik tehetségüknél fogva Malborfcba is eljutnak. E kongresszusok győznek meg arról, hogy az ex libris a maga rendeltetése és műfaji követelményei miatt a stílusfejiődést legfeljebb csak a szürrealizmusig követheti, mert a modernebb irányzatok, pl. az absztrakció, az ex libris lényegét semmisíti meg. Ez azonban korántsem jelent beszűkülést, inkább csak a műfaj emberközeli voltát erősíti meg; a valóság átírásának a realizmustól a szürrealizmusig végtelenül sok útja van, s az egyéniség megragadásának útja-módja, a foglalkozási, kedvtelési és névszirnbolika a hagyományos stílusokon belül is átértékelhető. Az új, modem jelképrendszerek szemiotikái jelentőségét nem az izmusok egymásra torlódása, hanem az emberek tudatváltozása húzza alá. Az ex libris modernségéhez a hagyományőrzés is hozzá tartozik. Lugano 1978-ban már másodízben adott otthont a nemzetközi ex libris-kongresszusnak. Az 1978-as kongresszussal kapcsolatos két pályázaton (ex libris citta di Lugano — ex musicis Fondazione Fabio Schaub) igen nagy volt a résztvevők száma: a Citta di Lugano pályázatra 20 országból, 98 művésztől 196 alkotás, a Fondazione Fabio Schaub pályázatra 18 országból, 133 művésztől 273 alkotás futott be. A pályázati anyagon kívül kiállításra kerültek heraldikus és vallásos témájú ex librisek is; az orosz Anatolij Kalasnikov, valamint az olasz Maria Elisa Leboroni, Diego Donáti, Enrico Vannuccini és Carlo Baggi pedig külön kiállításokkal szerepeltek. Anatolij Kalasnikov külön kiállítását a nemzetközi ex libris-művészetben betöltött kiemelkedő szerepe magyarázza, míg a négy olasz művész külön kiállítását Lugano 2
