Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Cseh Károly: Próféta sokaság, csak a hit
Hogy köznapi világunk Ide-oda ha csapta Szivárgó életünket, De tegnap ránk köszönt egy Soványka, szürke néni, Nagy pislogó szemekkel, És kellett észre vennem, Hogy arcát elfogadnám, A hangját észrevenném, És szólt is indokolván: Tudom, hogy már nem ismer, Maga még kisfiú volt, Mikor az édesapja A Bercit, vőlegényem Ügy véresen hehozta Kapunk alá! — A többit Kapásból válaszoltam Egy nagy kés özvegyének. Cseh Károly: Cseh Károly: PRÓFÉTA-SOKASÁG CSAK A HIT A mérlegnyelvek senki ellen nem beszélnek sokan lesznek seregbe verődve a mérlegelő próféták Jut mindnek elefántcsonttorony s infinitivusok az állásfoglalásra A próféták mindig mosolyognak nem kihegyezett könyékkel törnek előre a mérlegelés szünetében nem csonkig szívják cigarettájukat s a parázs szőlőhegyén sem virraszt a gond A kérdőjeleket nem szeretik de önvédelemből búzaszálakkal példálódznak: a telt kalászfejek földre hajolnak az üresek felfelé feszítenek s a mérlegek előtti forgatagban a galambhajú vének bölcsek is megbotlanak néha a körültekintésben — ilyenkor szemfényvesztő mosolyukra példázatukra figyelnek nem a kezükre Az ágyak vaskeret-határain átszökni készülő kezek visszariadnak a mellre ha felcsattant a folyosón a csend Hiába nőtt napsütött kupolává az alvók arca A tekintet szelíd galambját az éj bezárta szemhéj-kalitkába A gyertyalángnyi világban a tenger egy vödör vízbe ájult a kövekbe a kenyérdarab Csak a hit virrasztott mozdulatlan keményen akár őszi homályban a fák De hajnalonta ha eső dobolt s az agyban kegyetlen dobverők hófehér ingbe öltözött a remény Míg szót váltott az őrülettel az ébredés utáni pillanat S majd felöltve a nappal szürke rabruháját falak tükrében bámulták a jelent mozdulatlan keményen akár a fák Es egyre mélyebbre törtek a repedésekben a hajszálgyökerek az éltető földben a jövő felé 12 Magyar István grafikája
