Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Heves megyei szólások és közmondások világa
vély, rátarti). Hallottuk ezt a sajátosan hevesi alakváltozatot is: Fenekére ült, mint a kompolti menyecske. Ebben a beszédhelyzetben jut elsősorban szerephez: „Hova üljek? Ahová a kompolti menyecske. Az hová ült? — A fenekére.” A Heves megyei Kömlő község nevéhez kötődő szólás- hasonlat is ismert szélesebb körben. Még ma is gyakran halljuk: Izzad, mint a komiéi halott. Ritkábban kap nyelvi szerepet ez a változat: Izzad, mint a komiéi halott a túrótól. Hogy egy-egy szólásnak változatai is keletkezhetnek, oka elsősorban az, hogy a népi szóláskincs állandóan változásban van, s a különböző vidékek szólásai is hatnak egymásra. A kömlői hasonlatot is beilleszthetjük ebbe a szóláshasonlati sorba: Izzad, mint a kutya a lóhústól. Izzad, mint a szomszédék halottjak. Izzad, mint Dob- ronyi az írótól, (vaj készítése során a köpüléskor megmaradó folyadéktól). A közölt hasonlatok közös jellemzője, hogy jellegzetesen népnyelvi formák. Mindegyik szóláshasználatban, mint kéttagú nyelvi alakulatban az első tag, az alaptag (izzad) közös, míg a második tag, a hasonlító rész, a mint kötőszóval kapcsolt módhatározói mellékmondat már eltérő nyelvi forma. Közös továbbá ezekben a szóláshasonlaitokban az a sajátosság is, hogy teljesen elfelejtett egyedi esetekről, alkalmakról szólnak, s csák a bizalmas beszédben és tréfás hangulattal, gu- nyoros színezettel használatosak. Bár Heves megyében még gyakran hallhatjuk szólásunkat, abban már nagyon elbizonytalankodnak felhasználói, hogy milyen beszédbeli helyzetekre illik elsősorban. Általánosabb értelemben és tanulsággal telítve ritkábban élnek vele. Általában a következő jelentésárnya- Latdkat, viselkedésformákat, beszédhelyzeteket kifejező rokon értelmű nyelvi formák sorába illeszthető bele: nagyon megszorult, igen kellemetlen helyzetbe került, erején felül erőlködik, olyan munka közben is megizzad, amit más föl sem vesz, a könnyű munkába is beleizzad, belefárad stb., stb. A Heves megyei Atány falu, a nevéhez kötődő szólás révén szerepel Erdélyi János Magyar Közmondások Könyve című értékes szólásgyűjteménye lapjain is. Az 1851-ben megjelent kiadványban ez a szólásforma olvasható: Deliberatum (elhatároztatott) Átányon, hogy a diák gyalog járjon. A kiváló folklorista ezzel az értelmezéssel tette teljessé a szólás közlését: „Atány, Heves megyei falu, s ráfogták, hogy itt hozatott az a határozat, miszerint a diákoknak gyalog kell járni.” Erdélyi ennek a valamikori valóságos történethez, epikus maghoz kapcsolható mondásnak általánosított értelmet és tanulságot is tulajdonított. Szerinte ez a szólás azt jelenti, hogy „ami másképp nem lehet, annak úgy kell lennie”. A szólás valósághátterének megrajzolásához az is hozzá tartozik, hogy a főleg kálvinista Atányba a nagy ünnepekre legátusok érkeztek a híres pataki kollégiumból, örájuk vonatkozik a szólásbeli diák nevezet. A legációba küldött pataki diákok ezzel a csúfolkodó rímjátékon alapuló szólással figyelmeztették elekciós verseikben társaikat, milyen ellátás vár rájuk a megnevezett két faluban: Atány, Heves — Térdig ér a krumplileves (Vö. A pataki diákvilág anekdotakincse. I. 144.). A község nevén alapuló rím- és szójátékkal maga a falu népe is csúfolkodik. Nem saját falujára költ csúfoló szólásokat, hanem a szomszéd községekre. Rímelő szóként az Atány falunév is alapot adott a következő szólás keletkezéséhez: Atány: babot visz a hátán. 3. A Heves megyei, a Mátra alji, a Mátra vidéki palócok életéhez, viselkedéséhez, agyafúrt észjárásához, tréfálódzó szellemi frisseségéhez igen sok Heves megyei s tipikusan helyi jellegű szólás és közmondás kötődik. Ezekről később szólunk. Most azokat a szólásformákat állítjuk előtérbe, amelyek egyre szélesebb körben válnak ismeretessé, s az újabb szólás- és közmondásgyűjteményekben is megtalálhatók. Természetesen ezek a szólás- mondások a Heves megyei nép szólás- és közmondáskészletének is aktív tagjai. A gyöngyöspataiak is emlegetik pl. ezt a rímelő szólásformát: Palóc! Ne vakaróddz! Berze Nagy János, a Heves megyei nyelvének és folklórjának szorgalmas feldolgozója is közölte ezt a verses mondókát: Palóc!... ne vakaróddz! (Vö. Népmesék Heves megyéből. Bp. 1907. XVII.). A sült palóc jelzős szerkezet (Kassai II. k. 474), a tahó palóc nyelvi forma elsősorban gunyoros, sőt bántó éle és használati értéke is hozzájárult ahhoz, hogy a Heves megyei palócok nemigen szerették ezt a megnevezést, s mindig a másik falu volt a palóc közösség. A palóc ember nem szívesen hallgatta azokat a szólásokat sem, amelyekben a palóc megnevezés vállalja a kulcsszerepet. Elsősorban ezekre a Heves megyei szólásváltozatokra gondolunk: Kutyavér van benne, mint a palócban. Fityeg, mint a palóc szent a pecsétnyomón (Az anékdotikus háttérről: Nyr. 39:44), Pendül, mint a palócok Máriája (egészséges, jó színben van), Cifra, mint a palóc mise stb. Becsmérlő értelme és használati értéke volt ennek a nyelvi képletnek is: A palóc Máriádat! (Vö. Benkóczy: Palóc földről — Uránia. 1908. 26—27.). Inkább csák a tréfálkozásra, a sértés szándéka nélküli csipkelődésre utalnak ezek a Heves megyei szólások: Csapkod, mint a palóc az ostorával. Mismás ez is, mint a palócok étele (bab és krumpli együtt). Cibere szagú, mint a palóc ember. Savanyú, mint a nagyböjti palóc cibere, öregen eszi, mint a palóc a babot (sűrűn, nem levesesen). A megbocsátható hevesi népi humor adta a sült töknek a palóc torta elnevezést. Gárdonyi a Kürt című regényében is szerepet vállal ez a kifejezés: „Micsoda sütnivaló tökök! Palóc torta . .. De nem is válik kővé a gyomorban. Se vajbűze sincsen.” Sok olyan szólásszerű nyelvi formával is találkoztunk gyűjtésünk folyamán, amelynek megalkotásához egy-egy ráfogás vagy adoma adott alapot. Ilyen pl. ez a változat: Keresztbe megy, mint a palóc a létrával (rétlyával). Van néhány irodalmi fogantatásé szólásszerű nyelvi forma is. Hallottuk pl. ezt a játszin rímelő szólást is: Palóc ..., esze füstöl, mint a kanóc. Lisznyai Kálmán a magát büszkén palócnak valló költő Kupaktanács című versének alábbi részletében ilyen szövegkörnyezetben olvasható a szólásszerű mondás: „összegyűl egy csomó palóc. Eszük füstöl, mint a kanóc”. Persze, az is lehetséges, hogy a költő népi eredetű szólásra építette fel mondanivalóját. Éppen egy Heves megyei vonatkozás bizonyítja, hogy Lisznyai népi szólásformákat is bele illesztett költeményeibe: „Mátra alján járja ez így / Papsajtos Istenmezején.” Az istenmezeji kápolnáról szóló versezetében a papsajtos jelzőre vonatkozólag ez olvasható: „Ott áll egyedül magában / papsajtban, árva csalánban” (Vö. Liszyai: Üj palóc dalok, 1858). A nagy magyar nyelvész, Reguly Antal gyűjtő útján járt Egercsehiben, Bekölcén, Bélapátfalván, Mikófalván, Szóláton is. Megfigyeléseit rögzítő jegyzései között (Palóc jegyzeteik, 1857) olvashatjuk ezt az érdekes jellemzést a hevesi palócokról: „A palóc mindég beszél, csak a templomban nem, ott alszik.” Csak akkor riad fel, ha reá jut az istenpuskája lövése, tehát ha a templomi apró csengővel ellátott s hosszú rúdra helyezett perselyt dugták az orra alá. A palócok között még ma is gyakran 56
