Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pozder Miklós:Egy lepkegyűjtemény története
táplálni, hogy az egész Thysa valamelyik Gnaphosa fajnak az eltorzulása. Kempelen úr10 ez évben elhalálozván, a pókokat a bécsi udvari Múzeumnak hagyományozta, e Múzeum őre, t. barátom Koelbel Károly úr pedig oly szeretetreméltó volt, hogy a legbehatóbb megvizsgálás végett rendelkezésemre boosájtotta. A vizsgálat a következő diagnózist szolgáltatta: ... az állat nem más mint Gnaphosa lucifuga (Walck).”11 Kempelen Rudolf nyugdíjba vonulása után kizárólagosan a tudományos kedvtelésének él. Tudományos munkájának eredményét, értékes lepke- és bogárgyűjteményét az egri középiskoláknak ajándékozza. Már az 1866/67-es gimnáziumi évkönyvben felbukkan neve, mint aki több száz rovart és lepkét ajándékozott az egri gimnáziumnak.12 1869-ben több ezer példányból álló gyűjteménye van már az iskola szertárában. 1886. február 18-án kelt adományozó levelében a 20 éven át gyűjtött és rendkívüli szakértelemmel rendezett lepke- és rovargyűjteményét a gimnáziumnak ajándékozza. Idézek Kempelen adományozó leveléből: .. Azon hálaérzet, mely keblemet betölti azon önfeláldozó gondoskodásént, mellyel az egri főgymnasium tanári kara évek óta gyermekeim s unokáim tanításában fáradozott, fáradozik és talán a jövőben is fáradozni fog, ... azon elhatározást érlelték meg bennem, hogy húsz év óta gyűjtött lepke- és bogárgyűjteményemet az egri főgymmasiumnak átengedjem. Ezen elhatározásomnak érvényt szerezve, kijelentem ezen sajátkezűi eg írt levelem által, hogy az én közel 1000 jól meghatározott fajból álló lepke és 1800 fajt tartalmazó bogárgyűjteményemet az egri főgymnasium részére, a ft. cisterci rend egri házának tulajdonába bocsátom már most is, azon föltétel alatt, hogy ;az, míg élek, nálam maradjon a czélból, hogy még újabb példányokkal bővítsem”.13 Kovách Demjénnel, a gimnázium természetrajz-tanárával, kit lelkes buzgóságáért nagyon megszeretett, amikor csak tehette, kLkirándult a közelebbi és távolabbi vidékekre, s gyűjtötte a bogarakat, hernyókat — a hernyókból dolgozószobájában kikelt lepkéket vette be gyűjteményébe ■— olyan kitartással, hogy jóval fiatalabb kísérője sokszor elfáradt mellette. Végül is a gimnáziumba került gyűjteménye 14 081 darab lepkéből, illetve bogárból állott. A gyűjteményben ritkaságok, a Kárpát- medencéből azóta már kihalt lepkefajok is voltak. Az akkoriban alapított reáliskolába került gyűjtemény ennél szerényebb volt, de az ajándékozónak szándékában állott azt is a gimnáziuméhoz hasonló nagyságú gyűjteménnyé fejleszteni. Sajnos, erre már nem volt ideje. Rovartani megfigyeléseiről, felfedezéseiről több cikke jelenik meg a szaklapokban. Ismeretterjesztő előadásokat, felolvasásokat tart Egerben. Egyik előadását az EGER c. lap folytatásokban közli is. Ezt az előadást 1892. március 10-én a Magyar Kárpátegyesület egri Bükk-osz- tályámak felkérésére tartotta. Az előadásról Kelemen Lajos szerkesztő ezt írta: „gyönyörködtetve tanított és tanítva gyönyörködtetett.”14 Kempelen Rudolf 1892. december 14-én hunyt el. Az egri ún. Hatvani-temetőben temették el, ahol síremléke 1973-ig hirdette, hogy „kétszer élt, mert két hivatást végzett: szolgálta a hazát, kutatta a természet titkait.” Síremléke elkallódott. Mint ahogyan olajfestményű aroképe is elkallódott, melyet pedig még életében, 1892. november 16-án kis ünnepség keretében helyeztek el a gimnázium természetrajzi szertárában, az értékes gyűjtemény tárlói fölé, — s ahol azt jelen írás szerzője 1949- ben még ott látta! Az entomológusok tiszteletből egy lepkét neveztek el Kempelen Rudolfról, a Melitaea dydima ab. Kempeleni Aigner-f.15 1946-ban a Rovartani Közleményekben Eger egyik lelkes amatőr lepkésze, Reskovits Miklós emlékezett meg róla, s ismertette röviden a Kempelen-féle gyűjteményt, mely akkor még a gimnáziumban volt.16 A gyűjtemény, mint ahogyan azt a bevezető sorokban említettem, ma a gyöngyösi Mátra Múzeumban van. Jab- lonkay József entomológus, tudományos kutató — mindannyiunk kedves Józsi bácsija, aki 84 éves korát meghazudtoló módon még ma is dolgozik a múzeumban — mentette meg 1963-ban a biztos pusztulás széléről, így írt erről hozzám intézett levelében: ,,... 1963. júniusában Bakó Ferenc, a Heves megyei Múzeumok igazgatója közölte velem, hogy a Kempelen Radó féle lepke- és bogárgyűjtemény útban van a volt egri ciszterci gimnázium szertárában és nincs is senkijük, aki azt karbantartaná, venné át a Dobó István Vármúzeum. Erre 1963 augusztusában sor került, én magam és egy múzeumi hivatalsegéd ötösével a fiókokat összekötve vagy 10 fordulóval felvittük a Vármúzeumba. A gyűjtemények hosszú, ferde síkú üvegezett tárlókban voltak, melyeken nem egy üvegtábla el volt törve, a por és az anthremus (múzeumbogár) az értékes gyűjtemé52
