Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pásztor Emil: Kazinczy Lajos származása és gyermekkora

Wesselényi-féle szövetkezésben. Ennek leleplezése után csak a protestánsról katolikus vallásra való áttérés, valamint Báthori Zsófia pártfogása mentette meg a halálos bűnhődéstől: a fejvesztéstől.

Fia, Kazinczy András (1660—1728) visszatért a református hitre. Mint Ung vármegye alispánja, II. Rákóczi Ferenccel már a fejedelemsége előtt is folytonos összeköttetésben állott, miután Rákóczinak sikerült bécsújhelyi fogságából Lengyelországba szöknie. Hazánkba jövetelekor a fejedelmet a Felső-Tiszánál várta és üdvözölte egy általa szervezett felkelő lovascsapat élén. A Rákóczi-szabadságharc idején Kazinczy András a zempléni és ungi nemesség főkapitánya s országgyűlési követe. Mindvégig állhatatosan kitart a fejedelem iránti hűségben. A Kazinczy családban ő az első író: 1683-tól naplót vezetett, s 1685-ből két verses levele is fennmaradt. (Ezek a feleségéhez szóltak; később dédunokája, Kazinczy Ferenc adta ki őket.)

A magyar nyelv és irodalom megújításának vezéralakja, Kazinczy Ferenc 1759. október 27-én született a Bihar megyei Érsemjónben. Az irodalommal jóformán még diákként eljegyzi magát. Egy ideig megyei állást visel, azután II. József uralkodása idején az elemi iskolák felügyelője a kassai tankerületben; boldog, hogy a magyar nép művelődésén fáradozhat. Részt vesz az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Museum megindításában. A reformista II. József halála után elveszti állását. Akkoriban ismerkedik meg Hajnóczy Józseffel és más magyar jakobinusokkal. Lemásolja és terjeszti a „vértelen forradalom” eszméjét hirdető reformátorok titkos társaságának kátéját. A Martinovics-mozgalom vezetőinek letartóztatása után Kazinczy! is elfogják. Őrá is halál vár: pallossal való lefejezés. Halálos ítéletét a hétszemélyes tábla megerősíti, de a király, I. Ferenc, az ítéletet bizonytalan ideig tartó fogságra változtatja. 1794 decemberétől 1801 júniusáig raboskodik Buda, Brünn (a mai Brno), Kufstein és Munkács börtöneiben.

Kiszabadulása után — mint „forradalmár” — hivatalt nem kaphat, de az írást töretlenül folytatja. 1804-ben feleségül veszi egykori főnökének, gróf Török Lajosnak idősebbik, Kazinczynál húsz évvel fiatalabb leányát: Török Zsófiát (Sophie-t), aki méltó társa lett életének. Szauder József így jellemzi ezt a nagyszerű asszonyt: „Sophie igazi asszony volt, gyermekszülő és nevelő éppúgy, mint a ház körüli munkák erős kezű irányítója, s ugyanakkor férje »fentebb« szellemi világába is beavatott : e nélkül a minden arisztokratizmusáról lemondó egyszerű grófkisasszony nélkül Kazinczy aligha lett volna képes oly harmonikusan, oly magabiztosan építeni ki Széphalom uralmát a magyar műveltségen.”

Eredetileg Bányácska volt a falu neve: a költői lelkű Kazinczy változtatta Széphalomra. (1806-ban költöznek oda.) „Széphalom Sárospatakhoz három, Sátoraljaújhelyhez egy órányira fekszik. Abaújban ugyan, de csak ötszáz lépésnyire sincs házam Zemplénnek széléhez. A birtok kicsiny, de szép” — így jellemezte Kazinczy. Később pedig versben így vallott a lakóhelye és gyermekeinek szülőhelye iránti szeretetéről:

„E világ minden zugolyái közt, oh

Széphalom, nékem te nevetsz leginkább.

Oh fogadj csendes kebeledve, majd ha

Életem elfut.”

Ezt a kis falut Kazinczy teszi kiterjedt levelezése révén a magyar irodalmi élet akkori középpontjává. Levelezéséről (melyet később huszonhárom vaskos kötetben gyűjt össze a Magyar Tudományos Akadémia) Benedek Marcell így ír: ,,1806-tól kezdve, amikor Kazinczy Ferenc

és angyali Sophie-ja odaköltöznek, huszonöt esztendeig Széphalom a magyar irodalom központja. A szív szerepét tölti be, a szónak élettani értelmében. Levelek áradnák szét a kis házból az ország minden részébe, — a postaköltségnek jelentős része van a nyomasztó adósságban, amelyet később Kazinczy özvegyére és gyermekeire hagy! — a leveleket többnyire nemcsak a címzett olvassa, tovább keringenek írók és irodalombarátok között, folyóiratot pótolnak, irodalmi köztudatot teremtenek, nyelvet újítanak (...) És érkeznek is a levelek az ország minden részéből..

Kazinczy művei közül a mai olvasó számára levelei és emlékiratai (Pályám emlékezete, Fogságom naplója, Erdélyi levelek) a legérdekesebbek. Szerb Antal is rámutat, hogy Kazinczy egyike volt a világirodalom legszorgalmasabb levelezőinek. „Levelezésben állott mindenkivel, aki hosszú élete alatt valamelyest csak számba jött a szellemi Magyarországon, és levelezett mindenről, ami értelmes téma akkoriban felmerülhetett. A kor belső története szempontjából ezek a levelek megbecsülhetet- lenek, és mint alkotások is Kazinczy legjobb művei.”

Kazinczy Ferenc és Török Zsófia első gyermeke, a „kis Fizsi” (Ifigénia) 1805 augusztusában született, de csak egy évet és tíz napot élt. Széphalmon temették el — itt elsőként a Kazinczyak közül. „A sír csak 60 ölnyire van ablakomtól” — írja Kazinczy, barátjának, Csery Farkasnak. A gyermek sírköve ma már nincs meg, de atyjának Egy gyermek sírkövére című szép verse mindmáig megőrizte a nagyon szeretett kislány emlékét:

„Téged nyájas anyád karjáról Ámor ölelt el,

Isteni szép jegyesét, isteni szép jegyesed.

S most az Olympus örömtájékai fognak el immár:

Jaj, de szüleidnek szíve örökre sebes.

Nézz szerelemmel alá rájok, s mondd: Él Phigie, s téged Kedves atyám, s téged, nyájas anyácska, szeret.”

Később még hét gyermekük született. Ők mind föl is nevelkedtek a szülői házban. így jöttek egymás után: Eugénia (1807—1903; későbbi neve: Kraynik Imréné), Tália (1809—1864; később: Hrabovszky Sándorné), Emil (1811—1890), Antal (1813—1879); Anna-Ifigénia (1817— 1890; későbbi neve: Becske Lajosné), Bálint (1818—1883) és Lajos (1820—1849). E legfiatalabb gyermek lett a magyar szabadságharc egyik katonai vezetője és tizenötödik aradi vértanúja.

KAZINCZY LAJOS GYERMEKKORA

A Kazinczy család utolsó gyermeke, Lajos, 1820. október 20-án született a Sátoraljaújhely melletti Széphalmon. A közeli Felsőregmec református papja, Lengyel Sámuel keresztelte meg: az ottani születési anyakönyv 1820. évi részében ő az ötödikként beírt gyermek. Keresztatyja az anyakönyv szerint „Fáy Ferenc úr”, keresztanyja „Bernáth Anna asszony”. Minthogy éjfél tájban vagy nem sokkal éjfél után született, a lelkész még az előző napi, október 19-i dátummal jegyezte be, de az édesapa, Kazinczy Ferenc, leveleiben október 20-át jelölte meg a születés napjának. Két nappal később, 22-én a születésről és a keresztelésről így ír barátjának, Des- sewffy Józsefnek:

„Feleségem Octób. 20dikán igen szerencsésen szülte meg hetedik élő gyermekemet. Azt tegnap keresztelé- meg a’ Regmeczi Papja Kálvinnak Lajos Péter Ferenc névre. Az első nevet a’ szegény Ipám’ [= apósom: gróf Török Lajos] emlékezetére kapta a’ gyermek; a’ másikat nem a’ Vay Ábrahám ipa miatt, hanem a’ nagyatyám nagyatyjára [= Kazinczy Péterre] nézve, ki ezt a’ jó47