Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Fazola Henrik és Lénárd

szére. De órajavítás csakúgy szerepel a számlákon, mint lakaitok, kulcsok, zárak, ablakrácsok, vasalások stb.

1761-ben gróf Barkóczy Ferencet váratlanul a megüresedett esztergomi érseki székbe szólítja az uralkodói kegy. Miután Barkóczy távozott Egerből, magához kérette esztergomi rezidenciájába Fazola Henriket, hogy rábírja az Egerből való távozásra, s az Esztergomba való áttelepedésre. A mester nem adott ekkor határozott választ, de hazautaztában betért a Vácon tartózkodó új egri püspökhöz, gróf Eszterházy Károlyhoz, hogy tájékozódjék tervei, elképzelései felől. Természetszerűen Eszterházy rendkívül kecsegtető ajánlatot tett Fazolának, úgy hogy az végül is nem követte Barkóczyt Esztergomba, hanem Egerben maradt.

EGY FURCSA ÉLETÜT

Eszterházy alatt is bőven akadt munkája a püspökség részére. Az egri püspöki udvar nyugati hátterében áló egyemeletes palotát még Erdődy püspök építtette, melyet azután Barkóczy a második emelettel megemelt. Eszterházy pedig kiépítteti Fellner Jakabbal az udvart körülfogó szárnyakat.

Akárminő furcsán hangzik, de az az igazság, hogy Fazolának nemcsak az építkezésnél akadt dolga, de a bontásnál, rombolásnál is. A rendkívül szigorú, puritán erkölcsű Eszterházy Károly egymás után lebontatja a Barkóczy által emelt két pazar kastélyt, a felsőtárkányi Fuor- contrastit csakúgy, mint a harsányit. Nem valami jó híre maradhatott a reneszánsz életvitelű Barkóczy Ferenc után e pompás lakoknak. Amikor Egerben jár a híres angol geológus, Robert Townson, arról tájékoztatja az őt kalauzoló Dolzer Károly orvosdoktor, hogy a Fuorcon- trasti kastélyban nem sokat imádkoztak, de annál többet szórakoztak. Levéltári adat vall arról, hogy egy tekintélyes vendége asztalára 25 féle bort szolgáltatott fel.

Fazola Henriknek szomorú szívvel meg kellett élnie, hogy mindkét kastély vasmunkái is a bontás áldozatául estek — s bizony művészettörténetünk nem is gyanítja a két helyen végzett remek kovácsmunkák művészi jelegét. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Fuorcontras- tiban két hosszú éven át folyt a szobrok bontása.

S ekkor terelődik a mester figyelme a hegyek mélyén rejlő vaskincs felé . ..

Markhót Ferenc orvosdoiktor Mária Terézia helytartó- tanácsának rendeletére megvizsgálja és leírja a várme- gye gyógy- és ásványvizeit, közte a párád! tirnsós forrást is. Felfigyel az eredményre Fazola, aki egyébként szoros barátságban volt a doktorral. Bizonyára sok kellemes és vidám órát töltöttek a Fazola-ház kelemes pincéjében, melynek lakályosságáról egy barokk kandalló gondoskodott, melynek a romjait én még évekkel korábban láttam. (Vajon áldozatul esett-e a múlt évi átalakításnak?) S ettől kezdve a mester minden erejét, energiáját és tőkéjét a hegyek mélye kincsei költséges kutatására áldozza — elhanyagolva virágzó egri műhelyét. 1768 az utolsó esztendő, amikor a műhely még teljes lendülettel működik, s a következő évben már-már alig van érdemleges munkája.

Fazola Henrik mestersége során Egerben hiányát érezte i a jó vasnak. Amit maga szerzett be, vagy megrendelői, köztük elsősorban az egri püspökség építési irodája, az a csetneki vashámorból került ki. Csetnekrő'l jutott rúd- vashoz, a nyújtott vashoz, szakmai nyelven „strikfcvas”- hoz, s egyéb termékekhez. Onnan szállították mestertársainak munkáikhoz az acélt, a zsindely- és lécszeget is.

De a Gömör megyei hámorok messze vannak, s bonyodalmas és költséges a súlyos vasanyag hosszú úton való szállítása. Ezekben az években még nincs egyetlen vasolvasztó, vashámor sem a Bükkben és a Mátrában. A gömöri kis vashámorok gazdaságossági okokból inkább már szerszámmá, s különböző eszközzé feldolgozva értékesítik a termelt vasat. Egyre nehezebb, egyre körülményesebb Egerben a vaebeszerzés.

Fazola Henrik a vas megszállottságának fanatizmusával veti magát a Bükk és a Mátra hegyei közé. Járja a völgyeket, hegyoldalakat, faggatja a falvak népét, az erdőjárókat, és hihetően még német szülőhazájából hozott ismeretei birtokában végzi a kutatásokat. Ás és ásat, s a felszínre hozott kőzeteket vizsgálja, természetesen csak úgy rátekintéssel, hogy mit mutat a színe, milyen a fénye, minő a törése.

De ez a munka pénzt, sok-sok pénzt kíván. A gödrök, aknák, s az úgynevezett reménytámák készítéséhez felfogadott munkások bére egyre emészti megtakarított pénzét. De ő ezzel semmit sem. törődve, tovább kutat. Fazola Henrik találta meg az egri püspökség birtokán a felnémeti Almárban a kőszenet, ő jött elsőnek a nyomára a később országos hírre jutott felsőtárkányi tetőfedő palának is.

Tengernyi fáradság, méregdrága pénz és virágzó egri lakatosműhelyének feláldozása végre valahára sikert hozott. Heves megye északi határa közelében, a Borsod megyei Uppony falu határában néhány ősrégi, elhagyott turzásban rábukkant a vágyva-vágyott vasércvonulat nyomaira. Upponyban a legértékesebb vasércféleséget hozta a felszínre: az úgynevezett vörösvasércet, melynek 30—40 százalékos a vastartalma.

A hegyek méhének kutatása nyomán tárt fel Gyöngyöstől nem messzire egy ezüst- és ólombányát, valamint két réz- és ezüstbányát.

Nem ikerülte el figyelmét barátjának, Markhót Ferenc vármegyei főorvosnak az a megállapítása sem, hogy egy parádi forrás vizében értékes timsó található. Maga Markhót írja, hogy „ebből az ásványvízből az én javaslatomra és irányításom mellett egy elzászi származású egyén, bizonyos Hók Pongrác rác nyergesmester próbált timsót főzni, most pedig már a köz hasznára nagy mennyiségben és kiváló minőségben főzik.”

A parádi Fehérkő-hegyen kiszivárgó timsóvíz és a fölötte fekvő minden más érc kitermelésére 1767 őszén Fazola Henrik egri lakatosmester kért és kapott engedélyt a mátrai bányakutatási engedélyek kiadására jogosult jászói albányabíróságtól. Ezekben az években találkozunk először a timsólelőhely nevével: Keresztelő Szent János. Ekkor Fazola már az egész Bükk és Mátra területén is folytatott kutatásokat. Amikor rábukkant az értékes upponyi vasércre, a mátrai kisebb ércbányáit beszüntette, és mint bármikor pénzzé tehető holt tőkét tartotta birtokában. A parádi timsófőzés történetéhez tartozik, hogy Fazola később kikapcsolódott ebből a vállalkozásból, s egy tőkeerős bánya társulat 1778-ban indította ott el a szervezett termelést. Ennek a társulatnak a tagjai gazdag egri rác és görög kereskedők voltak, de Fazola Henrik neve már nem szerepel a részvényesek sorában.

A DIÓSGYŐRI VASGYÁR ALAPÍTÓJA

Fazola Henrik a Bán-völgyi Uppony határában lelt vasérckincs kiaknázására és feldolgozására nem rendelkezett kellő tőkével, ezért a bécsi bányakincstárral és négy bécsi kamarai főtisztviselő társaságában közös bá37