Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - JELENÜNK - Szacsuri István: Az egri Park Szálló története
és ott jól dolgozó szakemberek pezsgő kulturális életet teremtettek. Művelődési házának nagyterme 450 főt képes befogadni, több klub- és szakköri helyiséggel rendelkezik, a község könyvtára pedig — a városi szint követelményeinek megfelelően — „B” kategóriás. Heves ellátandó körzetét az egészségügy tekintetében a betegbeutalási rendszer kötelező érvénnyel határozza meg. A község kórházzal nem rendelkezik, 10 szakmás szakorvosi rendelőintézete viszont — mely a Megyei Kórház 2. számú rendelőjeként működik — szerepkörének megfelelő szinten ellátja a kijelölt körzet lakosságát, amely az általános vonzáskörzetnél két községgel kevesebb, azonos a hevesi járással. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Heves középfokú általános vonzáskörzetétől a tényleges vonzáskörzet jelenleg még eltér. Az igazgatási és az egészségügyi funkció területén ellátja a körzetét, munkahelyi, oktatási, kereskedelmi vonzása viszont csak néhány községre terjed ki. Ez egyben jelzi a funkcionálás színvonalát is: Heves középfokú központi szerepkörét az igazgatás—egészségügy területén betölti, munkahelyi, kereskedelmi és oktatási feladatait azonban ma még nem képes ellátni. Gelsei Sándor Az egri Park szálló története Ötven év krónikája Hogyan is született meg a Park szálló? Az első, inkább fogadóra, mint szállodára utaló feljegyzés 1926. január elsejéről való, miíkoris az Eger város tulajdonában levő Korona vendéglő bérlője, Juhász István a helyi újságban boldog új esztendőt kívánt kedves vendégeinek. Ez a vendéglő, illetve ennek a területe játszik fő szerepet a Park szálló történetében. Eger vezetői jól látták, hogy hiába a szép környezet, a jó bor és a közismert gyógyvíz, ha a vendégeknek nincs hol aludniuk, s itt-tartózkodásukat a vasúti menetrendhez kell igazítsák. Az előzetes vázlattervek szerint a hatvan szobásra tervezett (eredetileg százra gondolták) új szálloda megépítése 11 milliárd koronába kerülne, de mivel ez az összeg nem áll a város rendelkezésére, ezt a tervet elvetik. Hosszas tárgyalások után Eger város képviselőtestülete 1927. június 30-án hozott véghatározatával elfogadja a város Tanácsának azt az előterjesztését, hogy a régi Korona vendéglő helyén modern, negyvenszobás szállót építsenek. A tervek elkészítésével Waelder Gyula műegyetemi tanárt bízzák meg. A képviselőtestület, mivel 1926 decemberében a Nemzeti Bank forgalomba hozza az új pénzt, a pengőt, a szálloda összköltségét 600 ezer pengőben irányozza elő. A kiszemelt hely megválasztását az indokolja, hogy közel van a fürdőhöz — az Érsek-kerten {Népkert) keresztül összeköthető — és a város központja is könnyen megközelíthető. A Korona vendéglő helyén „L”-alakban az Érsek-kert felé nyúló déli szárnnyal épülne a kétemeletes szálloda. A földszinten az előcsarnok és a szükséges mellékhelyiségek mellett két, egymáshoz kapcsolódó zárt étterem létesülne. Ezenkívül egy nyitott, de esőtől védett nyári étterem és a teraszok is felhasználhatók volnának étkezésre. A szálloda építési munkálataira versenytárgyalásokat hirdetnek, s a négy beérkezett árajánlat közül 1927. szeptember 23-án Greiner Andor és társai budapesti vál- lalkozónák adják a megbízást. Az építés vezetője Popo- vics István városi építészmérnök. Az építkezés azonban már korábban megkezdődött, házilag. A Pénzügyminisztérium rendelete értelmében ugyanis a harmincéves adómentességre az építtető csak akkor tarthat igényt, ha a szándékolt építkezés 1927. augusztus 1-ig megkezdődik, s a következő év június 30-ig lakható, illetve használható állapotba kerül. Ez az adókedvezmény 240 ezer pengő megtakarítást jelentene. Van tehát már vállalkozó, így teljes fizikai és anyagi erővel lehet folytatni a szálló építését. Csakhogy éppen az anyagi erő hiányzik, hiszen a nagy gazdasági világválság küszöbén vagyunk. Eger városa teljesen eladósodott, kölcsönt kölcsön után vesz fel. Ahhoz, hogy tovább haladjon a szálló építése, 1928. március 10-én elhatározzák egy 400 ezer pengős hosszúlejáratú kölcsön felvételét, de amíg a hitel megérkezik — körülbelül fél év —, addig is szükség van pénzre, mert az 1928. június 30.-Í határidőt tartani kell. így a Magyar—Olasz Bank Rt-hoz fordul a város 85 ezer USA-dollár rövidlejáratú hitelért.-Mindent megtesznek, hogy a Korona szálló megnyitásával remélt haszon végre segítsen a súlyos anyagi helyzeten. Pedig hol van már a tervezett 600 ezer pengő, mert 1928 végén már több mint 800 ezer pengő az előirányzott összeg. Időközben elkezdődnék a bérlői tárgyalások. Az 1929. február 5-i határidőre csupán négy vállalkozó jelentkezik. Az egyik pályázó a svábhegyi Nagyszálló volt bérlője, Unterreiner János, s az ő ajánlatát a város kedvezőnek és elfogadhatónak találja, így a polgármester vele köti meg a szerződést, amely 1929. március 16-tól 1934. december 31-ig szól. Egy-két érdekesebb pontját érdemes megemlíteni e szerződésnek. így például kimondja, hogy a söntésekben csupán a Dreher Antal Serfőzdéi Rt. kőbányai sörét mérhetik, vagy, hogy a kiszolgált palackozott italokon a termelő nevét és az ital évjáratát fel kell tüntetni. A bérlő a Hevesvármegyei Autómobilosok Egyesülete részére egy helyiséget időnként díjmentesen át kell engedjen. Az épület elkészült, és 1929. március 1-ig a felmerült kisebb hiányosságokat, melyeket a felülvizsgálatra kiküldött bizottság tárt fel, ki kell javítani. Unterreiner János 1929. március 22-én Egerbe jön, hogy a megnyitási munkálatokat előkészítse. A szálloda berendezése és felszerelése nagy erővel folyik. A vendégszobákat a 22
