Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - G. Molnár Ferenc: Fehéregérke
— Olyan érzésem van, mintha neheztelne rám, amiért idejöttem magához. __ Ne várja, hegy elragadtatásomban tapsoljak. Es n e mentegetőddzék. Gondolom, magát nem a kíváncsiság és az együttérzés hozta ide. Ha muszáj, akkor muszáj. A nevem? A születési évem? — A személyi adatait már ismerem. — Persze. — Az előbb arra gondoltam, amikor itt álltam és néztem magát, hogy nékem is van egy ugyanilyen korú lányom, mint maga. — Jaj, de érdékes. Mondhatnám, megható. Ezen az alapon tegezhet is. Én nem szólítom papának, ha megengedi. — Miért ilyen ingerült? — Mert nem szeretem, ha kis hülyének tartanak. Hagyjuk a fűzőcskét, el tudom viselni a Valóságot. Tudom, mit tettem, azt is tudom, miért. Ssajnálom, hogy nem sikerült. — Hoznék ide egy széket magamnak. — Maradhat az asztalnál is, ott legalább tud írni. Vagy magnót hozott magával? — Sem az egyiket, sem a másikat. Mondtam már, beszélgetni szeretnék. Amíg nem fárasztóm. — Beszélgetni? Igazán alig várom, hogy én is megtudjak néhány dolgot a kedves családjáról, a feleségéről és a kislányáról, akire van szerencsém annyira emlékeztetnem. Ugyan, mire jó ez a köntörfalazás? Beszélgetni akar velem? Mondja azt, ami az igazság, ki akar hallgatni. Tessék, kezdje. — Mindig ilyen tüskés természetű? — Nem, csak olyankor, amikor sikertelen öngyilkossági kísérlet után jól öltözött, érzékeny lelkületű rendőrtisztek hallgatnak ki. így már érthető? — Azt hiszem. Én is cSak olyankor vágyók így meghatódva, amikor ilyen felvágott nyelvű, a Styx partjáról visszacipelt bakfissal van szerencsém szellemes eszmecserére. — Bravó. És még azt mondják, hogy a rendőrök mind bunkók. Méghogy Styx. Kár, hogy Charont nem említette. — Amikor az analfabéia-tanfolyamot jártam, ott beszélték ezeket a dolgokat. Gondoltam, felvágok vele egy kicsit, hátha imponálni fogok magának. — Van humorérzéke. A fal felé fordult arcát most megmozdította, ránézett az ágya mellett ülő férfira. Nagy, meleg fényű kék szeme kutatva pásztázta végig a férfi arcvonásait. — Mit tudott meg rólam? — kérdezte kis idő múlva a férfi. — Feladom. Nyert. Kérdezzen. ígérem, normálisan fogók viselkedni. Elismerem, eddig jól csinálta. — Köszönöm. Maga is klassz volt. És ezzel kvittek is vagyunk. — Igen. De ha valami rendkívüli dolgot vár tőlem, csalódni fog. Pontosan úgy éltem, mint a többi, velem egykorú lány. — Hogyan érezte magát otthon, a családban? o°o Statisztikai átlag, azt is lehetne mondani a mi családunkra, mert éppen olyan, mint a többi, a kereső- foglalkozással lekötött két szülő és a két gyerek együtt, akik külön-külön is és együtt is jól megértik egymást, mert amikor mindenki otthon van, akkor soha nincs még hangos szó sem, apu is éppen olyan udvarias és figyelmes anyuhoz, mint ahogy mi is azok vagyunk hozzájuk, mert nálunk a megértés, az udvariasság volt mindig a legfontosabb követelmény, mivel a civilizált társadalomban az emberek nem is tudnak egymás mellett élni másként, ami akkor is igaz, ha a mi házunkban nem nagyon törődnek ezzel az emberek, mert soha nincsenek tekintettel a másikra, mindenki csak azt csinálja, amihez éppen kedve, hangulata van, bömbölteti a magnót, üvölteti a tévét, a gyerekek vagy elvadult ménesként rohangálnak a lakásban, vagy éktelen ordíto- zással esnek egymásnak, amíg csak a drága jó szülőanyjuk közéjük nem csördít, elkerekítve a legocsmá- nyabb káromkodásokkal, amik talán még egy jobb érzésű söröskocsist is megbotránkoztatnának, és pont ezek a kedves szülők, felnőttek a legrátartibbak, ők hordják a legfentebb az orrukat, még akkor sem köszönnének anyunak, ha belebotlanának, pedig ők a fiatalabbak, és anyu különben is osztályvezető-helyettes a gyárban, ami azért is nagy szó, mert hiába a sok okleveles, egyetemi végzettségű nő, mégis a férfiak kapják a vezető állásokat, a nőket csak a statisztikai átlag kedvéért nevezik ki fontosabb beosztásba, de apu soha nem féltékeny azért anyura, mert ő már elért valamit, mivel apu azt mondja, ő is számít a saját munkahelyén, ő is valaki, hozzá is odajönnek az irodákból azok a fehérköpenyesek, ha valaminél megakadtak, és megkérdik tőle. ő hogyan gondolná, hogyan csinálná, ha neki kellene ezt a feladatot végrehajtani, és ilyenkor apu nem beszél mellé, hanem segít, és azt mondja nekünk is, mindig segítsünk másoknak, ha tudunk, mert ez a kötelességünk, és ők is mindig segítenek nekünk, ha elmondjuk a problémáinkat, de ehhez az is kell, hogy ne a haverokkal beszéljük meg a dolgainkat, hanem tekintsük őket, anyut és aput is a haverjainknak és bármi nyomja is a lelkünk, csak bátran álljunk oda eléjük, és ők nagyon őszintén és nyíltan kifejtik majd a véleményüket, mert úgy jó az, ha a család minden tagja mindent tud egymásról, nem pedig titkolóznak egymás előtt, mert akkor kezdődik az elidegenedés, amikor először hallgatunk el Valamit a másik előtt, amikor először gondolunk arra. hogy ezzel mégsem állíthatok oda anyu elé, mit szólna hozzá, ha megtudná, hogy az osztályban a vörös hajú Nóra. aki már két éve jár együtt egy fiúval, aki jó fej és focista, és amellett esti tagozaton végzi a főiskolát. tehát már nem gyerek, és nem is tejfeles szájú kamasz, egy Valódi férfi, aki nemcsak beszél a szerelemről, hanem éli is a szerelmet, ezt a fiút már érdemes komolyan venni, ahogy Nóra mondja, és az is természetes, hogy akkor a lány sem viselkedhetik már úgy. mint egy gyerek, egy pisis óvodás, és nem húzódozhat. amikor a fiú keze odanyúl a blúz kivágásához, meg akkor sem, amikor megérzi, hogy a másik megkívánta. és azt is tudja a lány. hogy ez mit jelent, mert előtte már együtt nézegettek olyan fényképeket, ame- Ivéken a nők és a férfiak együtt Vannak, meztelenül, és minden olyan megtörténik, ami a nő és a férfi között meg kell. hogy történjék, ha szeretik egymást, és ha Nóra ilyen fénykéneket behoz a suliba, aztán tíznercben odahív magához néhány lányt, hogy gyertek, nézzétek meg. mi ez. mert ilyet még eddig sohasem láttatok. és ne is várjátok, hogy majd otthon az őseitek közül valaki elővesz ilyen képeket, hogy befejezze a szexuális felvilágosításotokat, tehát most bámuljátok meg és tanuljatok belőle, kis csibéim, mert ha szerencsétek van, akkor maholnap nektek is lesz fiútok, aki eleinte csak a kezeteket akarja megsimogatni, aztán amikor már kinyögi azt is. hogy jók vagytok nála. akkor már a karosszériátokra is kíváncsi, és a leltározást általában 21
