Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Cs. Varga István: Németh László Tolsztojról
JAMES WELDON JOHNSON (1871—1938): Mióta nem vagy itt... Azóta nem sütnek a csillagok, azóta rám már a nap sem ragyog, azóta csak szerencsétlen vagyok, mióta nem vagy itt. Azóta gyász borítja az eget, azóta téged várnak mindenek, azóta nem tudom, hogy mit tegyek, mióta nem vagy itt. Azóta minden rosszat érdemel, azóta a nap kínnal múlik el, azóta a madár sem énekel, mióta nem vagy itt. Azóta csak sóhajtani tudok, torkom elfúl, azóta sorvadok, azóta szememben csak könny ragyog, mióta nem vagy itt. minden területén, erősen kifejtette negatív hatását. A fehér kiadók vonakodtak megkockáztatni még a legtehetségesebb fekete írók műveinek a kiadását is, tartva a fehér bőrű olvasóközönség közönyétől, nemtörődömségétől, ellenszenvétől. Nagy küzdelmek árán jutottak érvényesüléshez még a legnagyobb tehetségek is: Langston Hughes, aki a dzsessz és a blues ritmusának és szellemének tudatos visszaadására törekedett verseiben, vagy Georgia Douglas Johnson, Dudley Bandall, Naomi Long Madgett és mások. Hagyományos és avantgárd, korszerűnek elfogadott és kísérletező hangok egyformán jelentkeznék ezeknek a költőknek és társaiknak verseiben, s nyugodtan megállapíthatjuk: fehér bőrű költőtársaikéval azonos színvonalon. Emellett szabadságvágyuk, az emberi méltóságért folytatott harcuk nagy nyelvi erővel történő kifejezése félreismerhetetlenül egyénivé teszi költészetüket. Így sorakoznak fel egymás után a legújabb néger költői nemzedékek képviselői: Robert E. Hayden (1913—), Margaret Walker Alexander (1915—), akinek a Népemért (1924) című kötete vált legismertebbé, amelyben az afrikai néger folklór is magasabb költői szinten kel életre, továbbá Naomi Lond Madgett (1923—), Darwin T. Turner (1931—), LeRoi Jones (1934—) és a még fiatalabbak. Remélhetőleg a magyar olvasóközönség is hamarosan megismeri költészetüket. GEORGIA DOUGLAS JOHNSON: Hitvallás Hiszem: a sors végső igazsága eljön, a fajok majd sorra napfényre jutnak, minden lélek végtelen bőséget élvez az önmagát kormányzó akarat szerint. Az emberiség szíve egy ütemre dobog majd, istentelen dzsungelben, égre térdeplő templomokban. Hiszem: az élet-rejtély kulcsa az értelemnél mélyebben rejtezik s távolabb a halálnál. Hiszem, hogy a lüktető tudat önmagában elég ahhoz, hogy megvédje az embert. Szokolay Károly fordításai Németh László Tolsztoj képéről „A »nagy szellemek« tiszteletének hálátlanabb módja a kritika, kamatozóbb a fetisizmus.” (Németh László) A Háború és béke, a Feltámadás, de főként az Arma Karenina volt nagy hatással Németh László ifjúságára. Levint lányai eszmei apjuknak tekinthetik, oly közeli ismeretséget kötöttek vele. Az Anna Kareninán tanult, aztán tanított másokat is oroszul. Az Életrajzi trilógiát gyerekeinek olvasta, majd a vásárhelyi lélektani órákon tankönyvként forgatták. A Kreutzer szonátán és a Shakespeare-tanulmányon ő is vitatkozott. Ami Tolsztoj életművéből kimaradt; azt a Gutenberg-kiadásban. Debrecenben olvasta el egy nehéz hónapban. A fiatalkori vonzalom bensőséges műhelymunkákban kamatozódott. Fordítóként, gályapadból laboratóriumot épít. Tolsztoj is segítségére van abban, hogy helyzetének hátrányait viszonylagos előnyre tudja változtatni. Nem az olvasó gyorsaságával falja a könyveket. A lassúbb tempó eredményei: munkájának „lassított filmjei”: a műfordítások és a Tolsztojról írt tanulmányok: Tolsztoj inasaként, Tolsztoj-emlékbeszéd, Miért szeretjük Tolsztojt? olyan ismeretekről tanúskodnak, amelyeket csak inasok szerezhetnek gazdáikról. És a fordító ebben az esetben maga is úr, aki az újkori irodalom egyik legnagyobb ura mellett inasként éveket töltött el fordítói munkában. A megfigyelő kényszerűséget fokozta a felismerés, hogy munka közben „magának a fordítanák az agyát is unszoló mondanivalók nyomják”. Németh egyetlen magyar, sem külföldi író „társaságában” nem töltött any- nyi időt, mint Tolsztojéban. Életművét felmérve, titkon a magáét is méri. Geológiai mélyfúrást végez a Tolsztoj- életműben. Felhasználja munkáihoz a szakirodalom eredményeit, Romáin Rohand híres Tolsztoj-könyvétől a kevésbé ismertekig. Németh nemzedéke nem áldászuhlatagbán kapta Tolsztojt. Nálunk nem is volt divatban. Művei is lassan, kísérőjelenségek nélkül szívódtak fel. Hatása mégis nagy volt, mert ifjúságukhoz szólt a teljes ember nevében. Tolsztoj önmagát, mint műveken áthúzódó témát tudta elfogadtatni, közel 60 éven át csak önmagáról beszélve, eposzokat tudott magából kivetni. Két, Tolsztojról írt könyv recenziójában, a Nyugatban írja 1929-ben: „a Dosztojevszkij- és Tolsztoj ^kultusz az országok lelki vizsgája marad. Magyarországnak különösképp kívánjuk ezt a kultuszt”. „Líránk a keveseké, 14
