Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Képzőművészet
tilművészet, feladni készül (kizárólagos kötődését megszokott anyagaihoz, formáihoz és funkcióihoz, miközben más művészeti ágak művelői élnek olyan anyagokkal és technikai megoldásokkal és formákkal, amelyek a hagyományos felfogás szerint kimondottan a textilművészet sajátjai voltak. Miközben Attalai Gábor filcből és vászonhevederből térplasztikát készít, Keserű Ilona varrott képein a látványt a textília sajátos tapintási értékei, sajátos faktúrája határozzák meg; Bajkó Anikó pedig, Keserűvel ellentétben, a textil felől halad a festészet félé, átvilágított, roncsolt selyemből készített képeiben kimondottan festői hatásokra törekedve. A grafikus Maurer Dóra rézkarcsorozatát textilgrafikában folytatja, a maga részéről azt jelezve, hogy komolytalanná váltak a határok a grafika és a textilművészet között. A textília gazdag díszítő lehetőségeire, sajátos felületér- téheire egyik legfogékonyabb művész, Szenes Zsuzsa felhagyott a színekben tobzódó, gazdag faktúrájú gyapjútűzések készítésével, textil mesevilágával és a konSomogyi József, meg a macskák Rossz célba dobó vagyok. Nem tölthet el büszkeség, ha gyermekkorom célba dobó versenyeire emlékezem. A célpontnak megjelölt telefonpóznát kavicsommal 10—12 méterről tízből tízszer én nem találtam el, mint ügyesebb versenytársaim. Legfeljebb kétszer-háromszor. „Te meg nem is tucc górálni” — állapították meg akkor a falumbéli fiúk. Azóta sem tanultam meg- Mégis, nemrégiben a Pilisben, egy nagy görönggyel 60 méterről — utóbb leléptem a távolságot —, mert irtózom a hüllőktől, telibe találtam egy tekergőzve iszkoló kígyót. Nem célzásom, utálatom talált. Lelki hevülteégem változott fizikai képességgé. Somogyi József macskaszobrát, ezt a méreteiben kicsinyke plasztikáját nézve, aminek ő a Higiénia címet adta, villan emlékezetembe ez a nem is olyan régi „sikerélményeim”. Azért, mert ha Somogyi József tud is, mert megtanult célozni, azaz mintázni, de ha csak mintázótudására figyel, nem találja el azt a gondos, macskapuha gesztust, amellyel ez a tiszta állat ejtett piszkát bekaparja. Milyen csodás is, a világ ámulata változott fizikai képességgé, s e képesség közbeavatkozásával alkotta jellé a macSkagesztusfórmát. Azért említettem az elébb a miagam esetét, mert nem a mintázása talált célba Somogyi Józsefnek 'sem, hanem a derűje, amely egy villanásnyira a világmindenséget átható derűvel érintkezett. Valami olyasmit teremtett Somogyi József azokban a boldog pillanatokban, amikor e kis szobrot készítette, amin a Zen enszo „a Minden és az Egy egységének” ismer. Amit a legkörmönfontabb rendszerelméletek sem tudnak fogalmi hálójukkal befogni. Egy állat gesztusát a maga emberi gesztusával, gesztusjellé örökítette. A magyar szobrászatban Izsó Miklós táncoló alakjai óta több ilyen, az életből kiragadott, de mégis az életben tartott gesztusformia teremtődött, amikor a hirtelen felismerés, a pillanat hevülete volt a cselekvés egyetlen irányítója. A mai időkben jól esi)k találkoznunk a valóság ilyen rejtett összefüggéseire is érzékeny invencióval. Jól esik találkoznunk a szikkasztó dekorativitásra ítélt képzőművészetünk érzelmek flórájától megcept, illetve akció—dokumentáció felé tart. Lecsupaszított szobabelsője utal legközvetlenebbül a kiállítás címére, hozzáragasztva egy nagy kérdőjelet: ha a textil sem díszítő-, sem ábrázolóművészetként nem lehet többé meggyőző, mit lehet még kezdeni a csupasz vászonnal? Egy lehetséges válasz érkezik a kiállítás legerősebbje, a román Ana Lupas részéről, aki műtermi munka helyett faluközösségek hagyományaihoz, ősi szertartásaihoz keres kapcsolatot, és textillel való foglalkozás ürügyén, hajdani közös cselekvési formákat idéz fel. Bár a kisgalériát a rugalmasság és a csökkentett adminisztrációs terhek előnye mellett a méretek korlátozottságának hátránya is jellemzi, az egri kiállítás szerencsés és különösen leleményes módon tudott megközelíteni egy sor nagyon összetett, messzire vezető és alapvető képzőművészeti problémát, a képzőművészet jelenlegi változásaira érzékenyen reagáló művészek meggyőző és színvonalas műveinek bemutatásával. Forgács Éva ' Somogyi József: Macska farka (viasz, 20 cm) fosztott sivatagában az ilyen oázisokkal, mint amilyen Somogyi József e munkája is, a művészet és az élet organikus kapcsolatát megtartó, kedvteremtő nedveivel. Kovács Gyula 6
