Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Képzőművészet
viszont magával hozta. És ez az igény a zene iránt épp oly magas, mint a közösségi élettel szemben, ez az igény éppúgy követeli az újraforgalmazást, mint a szókimondó vállalást, ez az igénye szüntelen érdeklődésben, az utazások, tárlatlátogatások, az emberi gesztusok iránt kifogyhatatlan. Mi mindent tud Pécsről és Kjatalóniáról, Párizsról és Mohácsról, s hányszor mesélte a vonaton vele utazók élményeit és mindig milyen derűvel, milyen mosolygó biztonsággal, milyen azonosuló és mégis az igazságos ítélet távolságát tartó hitellel! Gyakran találkozunk, de minden beszélgetésünk mások dolgaival kezdődik, soha nem fecsegve, pletykálva, ám örömmel újságolva, hogy ismét történt valami érdemes, itt újabb múzeum nyílt, valahol vidéken van egy ismeretlen festő, menj le, írj róla . . . Nem, ezt soha nem mondta, soha nem kötelezett, csak figyelmet keltett, és ebben bennne volt a feladat, intés is egyben. Figyelmeztetés, jóakarattal, mások dolgaira. Figyelmeztetés a munkára. Móricz Zsigmond jut eszembe. 1942 augusztus utolsó napján mentünk el hozzá, fiatal házasok, feleségemmel. Móricz a leányfalusi kert végében letört egy virágot, ezzel jött a gyermeket váró asszony elébe, mosolyogva. Most gondolok először arra, hogy mennyi rokon vonás van Móricz és Martyn között. Nemcsak alkatukban. De ha megtanulunk olvasni a képzőművészet nyelvén, ki fog derülni, hogy szerkesztési módjukban, ritmusukban, rusztikusságukban is. Nem azért, mert a virág sem hiányzik a vendéget fogadó Martyn kezéből, a nyájas szó, a szüntelen figyelmesség, a törődés, a foglalkoztatás, a mesélő kedv, de a munka szeretete is. Mar- tynt Európához könyveltük el, de Móriczot miért nem? Legendás, ahogy Móricz Zsigmond a napját felépítette, fáradhatatlanul, kora reggeli alkotómunkával, országjárással, érdeklődéssel, válogató igénnyel, renddel tiszEgy kiállítás képei Egy kiállítás képei önmagukban való értékek, művészi megfogalmazásai a valóság momentumainak. Egy kiállítás képeit mégsem nézhetjük csak önmagukban, mert bonyolult társadalmi folyamat részei. A művész életművén keresztül elemei művészetünk történetének, s ilyen minőségben részesei a társadalmi szükségszerűségnek és elvárásnak. Amikor kritikát írunk, egyik alapvető nézőpont az esztétikai: a sokszor misztifikált, még többször abszolutizált és sajnos gyakran körülhatároiatfcn művészi szempont. A másik, az alapvető és a művészit determináló társadalmi, egyszerűsítve: kézzel fogható itt és most. Mi lenne hát a társadalmi elvárás egy olyan lenge, szellemes és finoman könnyed műfajtól, mint az ak- varell? Nem több és nem kevesebb, mint a „nagy” műfajoktól: része legyen az egésznek, s fejlődésének útja az egész fejlődését munkálja. Azaz: része legyen művészettörténetünk annak a szakaszának, melyet történetileg a szocializmus építése időszakával tudunk jelölni — s művészettörténetileg nincs rá megfelelő korszak- meghatározásunk —, így jobb híján mai magyar művészet címszó alatt általánosítjuk. A mai magyar művészet — mint minden más korszak — természetesen heterogén. Összetettebb és bonyolultabb, mint bármely más, eddigi korszak művészete, hiszen a társadalmi alap, melyben gyökerezik, minőségileg különbözik minden korábbitól. tasággal. Éppen arról a leányfalusi napról tudnám elmondatni, mint tisztogatta kertjét, háza küszöbét, a port a hatalmas „Erdély” kötetének forrásmunkáiról! De épp ilyen műalkotás Martyn minden napja is. Ne feledjük, nemcsak az anyaggal való gazdálkodásról van szó, az anyag tisztaságáról. Művészi, etikai tisztaság ez. Másodrendű ebben, hogy hány motívumában tér vissza Mar- tynnál a tenger, a víz, a Balaton, a háló, a hurok vagy ír ősei koronás feje, hogy Martyn miért éppen kurucok- ról festett sorozatot, s hogy egy éven át csaknem minden feljegyzett ábrája mennyiben számítható egy „Napló” metaforáinak. A teljes ember éli át benne a világ végtelenségét, az élet hétköznapi, apró ajándékaiban is örömét lelő ember a szellem magasait. Ahogy keleti szőnyegek jelei mögött évezredek szellemi kultúrája van, úgy fejthetjük fel Martyn képi megformálásaiból korunkat. Sokszor és sokak idegenkedtek tőle, ahelyett, hogy megtanultak volna olvasni jeleiből. Ne higyjük azt, hogy nem figurális témái nehezebben megközelíthetők, mint a Berzsenyi-rajzok. Mily nagy élmény is volt vele együtt látni őket Berzsenyi nilklai házában. Az Ulysseshez készült rajzai sem bonyolultabbak egy fenyőtoboz vagy paprika képénél. Ha a teljes világot éljük át, a szigligeti tájat, mely a györöki partról talán a világ minden harmóniáját átöleli, éppúgy felismerjük, megérez- zük névvel aligha illethető képein, mint amennyire a hajdani lovas katona pontosan ismeri Cervantes Rosi- nante-jének minden mozdulatát. Művészete megértésének egyetlen feltétele van: legyünk annyira teljes emberek, mint Martyn Ferenc. Üzenete így épít Hevestől Zaláig, Pesttől Párizsig. Koczogh Ákos Közhelynek tűnik: kortárs művészetünk ma az útkeresés, a szemléletváltás stádiumában van. Elsősorban nem műfaji és stílusproblémákkal küszködik, hanem változó tartalmiságához keres formát. Egy kiállítás képei tehát úgy ítélhetők meg: esztétikai értékükkel előbbre viszik-e ezt a művészi kibontakozási folyamatot vagy önmaguk bűvös körében mozognak. Ebből a nézőpontból válogattunk ki néhány művet az egri VI. országos akvarellbiennálén bemutatott alkotások közül, hogy emlékeztetőül alább felsoroljuk. Lóránt János tartózkodó és tiszta akvarelljei megmutatnak valamit abból, mit várunk ma a vízfestéstől. Nincs bennük semmi cicomás, semmi erőltetett. Ritka csodát művel: a festői élmény már az eosethúzás mozdulatában realizálódik, s születése pillanatának frisseségével hat a nézőire. Ezt az őszinte és tiszta ragyogást még Csavlek András könnyű és szép lapjai sem tudják követni, melyek enyhe színbeli dekadenciájuk ellenére is a kiállítás legjobbjai közé sorolhatók. Ugyanez vonatkozák a nagyon tehetséges Kiss Györgyre, akinek fölényes tudása, virtuóz technikája most egy árnyalattal kevesebb tartalmat takar.* Orosz János beküldött anyaga minden évben meglepetés. A Pirostenyerű nélkül egy meglepő darabbal lett volna szegényebb a kiállítás, s egy szintetizálni kísérlettel a művész. 4
