Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - KÖNYVESPOLC
sében fontos szerepet játszó földmíves olvasókörök nem nyerteik említést. Bizonyára a szerző úttörő vállalkozásán felbuzdulva, az egri helytörténészek beható időn belül megírják a város új, levéltári kutatásokon alapuló történeti monográfiáját is, amelyhez Nagy József ismertetett könyve is figyelemre méltó szempontokat nyújthat. (Gondolat Kiadó, 1978.) Szecskó Károly BAKÓ FERENC: Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén Egy olyan kötet hagyta el a közelmúltban a sajtót, amely egész Heves megyét érinti, s méltán mindenütt érdeklődésre tarthat számot. Bakó Ferenc, az egri Dobó István Vármúzeum, s egyben a megyei múzeumi szervezet igazgatója, egy íközel 18 szerzői ív terjedelmű (kötetben, kandidátusi értekezésének átdolgozott, olvasmányos változatát adta közre. Az egri származású, s országosan ismert és elismert néprajzi szakember egy olyan kötetet adott az érdeklődők kezébe, melyhez tudomásom szerint hasonló országunkban még egy megyéből sem jelent ,meg hazánkban. A 151 oldal terjedelmű kötet Heves megye népi építkezéseiről nyújt, minden részletre kiterjedő tudományos 'képet. A munka 'kiadásának időszerűségét véleményem szerint az adja meg, hogy éppen ,az utóbbi esztendők során merült fel hazánk népi építkezési emlékeinek megbecsülése, s tájanként egy-egy típusos objektumnak az enyészettől való megóvása, megmentése, védetté nyilvánítása. A szerző egész muzeológusi tevékenysége alatt ezzel a témával foglalkozott, több tanulmányt publikált, s az Akadémiai Kiadó gondozásában folyamatosan megjelenő Heves megye műemlékei c. kötetekben az egyes helységek jelentékenyebb népi építkezési emlékeit dolgozta fel. Legjobb tudmásom szerint ez mindeddig az egyetlen olyan „műemléki topográfia”, mely értékelte és mintegy leltárba vette a megye egyes helységeinek számottevőbb népi építkezési emlékeit is — a klasszikus műemlékek mellett. Bakó Ferenc munkája első (részében képet fest a hevesi tájról, kiegészítve azt a vonatkozó történelmi háttérrel. Megismertet a települések módjával és formáival. Általában mindenütt, itt is, az egyes témákat történeti hátterükkel egyetemben tárgyalja. A szerző azok közé a kevés néprajz- kutatók közé tartozik, akik nem elégednek meg a jelen státus, a jelen állapot vizsgálatával, hanem beható levéltári kutatásokkal keresik az egyes kérdések eredetét, kialakulását, múltját, történetét. Rövid, de érdekes fejezete a műnek a telkek használatát, s a nemesi és jobbágyi porták jellegzetességeit tárgyalja. ötvenegy oldal .terjedelemben 'kapunk képet az építőanyagokról és az azokkal kapcsolódó építési technikáról. Századunk elején a fold- és sárfalú épületek Heves megyében még aiz épületeknek 76 százalékát tették ki, bár az arányok megyén belül igen változóak. Míg a városokban csak 20—22, addig egyes járásokban elérte a 90—100 százalékot is. A döngölt föld falazatot újabban a gyári salakból vert falazat váltja fel. A növényi eredetű építőanyagok sorában megismerjük a fának, vesszőnek, nádnak felhasználását a népi építkezésben. Ebben a fejezetben kiváltképpen gazdag történeti kép tárul elibénk. Bemutatja a szerző a boromafalat, a zsilipéit falat, a sövényfalat és a gerendavázas falat a múltban és a jelenben. Megtudjuk, hogy területünkön a XVIII. században a faházak gerendavázas, zsilipéit faszerkezetű formája volt elterjedve, s hogy a nádfalú építkezés nemcsak a jobbágyak és zsellérek lakóházainak volt az építőanyaga, de kápolnát, plébániai házat is emeltek belőle. Változatosan érdekesek a különböző tetőszerkezetű típusoknak és a födémek „titkai”-nak a felderítése is. 1773-ban a hevesi szolgabíró eltiltotta a tiszanánaiakat a padlás nélküli, ún. bogárhátú házak építésétől. Igen jelentékeny a bőnek a népi építkezésben való felhasználása, hiszen megyénk számtalan részén jó épületkő nyerhető. Hagyományai több évszázadra vezethetők vissza. Bakó Ferenc egyik speciális kutatási területe a sziklába vájt lakások. A század első felében kb. 1200 barlanglakásról beszélhetünk, ami 4—5 ezer barlanglakót jelent. A szerzőnek a közelmúltban egész kötete látott napvilágot a miskolci Herman Ottó Múzeum Kismonográfiák c. sorozatában erről a témáról. — Az ipari anyagok sorában természetesen a tégla, cserép, bádog, pa! - sem hiányzik. Hallatlanul gazdag változatosságban tűnik elő megyénk népi építészetében az alaprajzi elrendezés. Elemzőén fog. lalkozi'k a szerző ezzel a súlyponti kérdéssel. A panasz* lakóházak mellett az ún. cselédházakról szóló kutatási erec mények sem hiányzanak, de képet kapunk az uradalm lakóházakról, a lakóház-istállóról, s egyéb lakóháztípusoi ról is. Az egy-, két- és háromsejtű lakóházak alaprajzi funkcionális ismerete is merőben új megállapításokat ta taton,az. A tüzelőberendezések sorában a különböző típusú kém, céket tárgyalja Bakó, majd pedig a tetőformák mellett, <x esztétikai szempontból is fontos homlokzatokat veszi sorra Vannak ennek a Heves megyei népi építészeti ikultúránir l olyan autochton elemei, amelyek a feudális vagy még ko rábbi társadalmuk műveltségi maradványaiként társtalanu állnak a tágabb értelemben vett jelenkor gyors ütemű fej lődésének a forgatagában. Az anyagi kultúrának ezeket i továbbélő elemeit elkerülték azok a műveltségformáló haté sok, amelyek a falu építőgyakorlatát érték évszázadokon ke resztül. A Műszaki Könyvkiadó gondozta kötetet 195 illusztráci teszi teljesebb értékűvé. Jól sikerült fényképeket kifejez vázlatok egészítik ki. Ügy érzem, hogy a munka egyik erőssége az, hogy a hallal lanul gazdag adatáradatot rendszerré építi fel, s fokozat san vezeti be az olvasót a téma rejtelmeibe. A szerző mef találta azt a stílust, mellyel tudományosan érett mondán valóját olvasmányosan tárja elibénk. Ez azonban nem meg a színvonal rovására, mert a szigorúan tudományos igényr való törekvés végigkíséri az egész kötetet. Nem hagyhatjuk említés nélkül a rendkívül gazdag jegyzetgarnitúrát, mely a? érdeklődőknek további kutatásokat tesz lehetővé, de fölei mindenképpen hitelesíti a gazdag kötet tényanyagát. Láthatóan hozzáértő kezű felelős szerkesztő: Pamer Nóra formálta kötetté a dr. Gunda Béla egyetemi tanár áltál lektorált kéziratot. Bakó Ferenc munkája megjelenése kapcsán nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az 5800 példányos kiadás kötetei méltánytalanul piciny példányszámban kerültek a két egri könyvesbolt polcaira, s az érdeklődők zöme nem juthatott hozzá a szép kiállítású, értékes kötethez. Könyvterjesztésünk még ma sem érti meg, hogy helyi érdeklődésre számot tárté munkákat súlypontilag figyelembe kell venni az anyag úgynevezett „terítésénél”, magyarán, ésszerűen kell ellátni a könyvesboltokat! (Műszaki Könyvkiadó, 1978. 151 oldal.) Sugár István 64
