Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Kovács Pál: A fiatalkorú bűnözés
minden sajátossága mellett is a fiatalkorú bűnözés része a bűnözés egészének. A témánk szempontjából ezúttal a fiatalkori bűnözés sajátosságával foglalkozom. E sajátosság az életkorban rejlik. A fiatal kor (14—18 évesek) ugyanis az ember személyisége feilődésének saiátos szakasza. A serdülő kor ellentmondásos érési folyamata ez, amely általában elvezet a személyiség teljes kifejlődéséhez, de egyesek el sem jutnak oda. Éppen a bűnöző fiatalok azok, akik különböző károsodások következtében megrekednek a személyiség fejlődésében, s közülük még sokan nem is válnak ép személyiségű felnőttekké. A fiatalkorúaknál ezért az életkori sajátosságoknál fogva, a nevelésnek van fokozott jelentősége. A fiatalkorúak jellemét, értelmét, erkölcsi és szellemi fejlődését a fiatalkorú környezete alakítja és befolyásolja. E tényezőkben kell keresnünk a továbbfejlődés útját. Természetesen pusztán a neveléssel a fiatalkorú bűnözés sem szüntethető meg. Vannak azonban olyan gyermek- és fiatalkorú bűnözési formák, amelyek ezzel megelőzhetők, a bűnözővé válásuk megakadályozható. a) Családi körülmények A fiatalkorú fejlődése, nevelése szempontjából a környezeti hatások közül a családi viszonyoknak van a legnagyobb jelentősége. A családot a társadalom alapjának tekinthetjük. Olyan feladatokat lát el, amely nem csupán az egyén, hanem az egész társadalom számára rendkívül fontosak. Elsősorban gazdasági funkciója emelhető ki, amely a szocializmusban gyökeresen átalakul: a család a korábbi termelési egységből inkább fogyasztási egységgé válik. További fontos feladata: az utódok létrehozása és nevelése. A család végső soron kihat az egész társadalomra a család és a családtagok különböző társadalmi viszonyain keresztül. A családban uralkodó légkör, szellem, nagymértékben hat az egyénre, befolyásolja közösségi magatartását, munkához való viszonyát, teljesítőképességét. Minél inkább harmonikusabb a családi kapcsolat, az egyén annál inkább képes kibontakoztatni az össztársa- dalom számára is alkotó képességét. Ezért a társadalom érdeke, hogy maximális segítséget nyújtson a családban felmerülő problémák megoldásához. A családon belül a szülők adják meg a családi élet alaphangját. Az egymáshoz váló viszonyuk alakítja az otthon légkörét, melyben a gyermek felnő. Ez határozza meg lényegében a szülő- gyermek kapcsolatát is, e kétirányú érzelmi viszonyt. Mind az országos, mind a megyei adatok azt mutatják, hogy az elítélt fiatalok zömmel szülőkkel közös háztartásban élnek. Ha viszont közelebbről megvizsgáljuk ezeket a családokat, akkor azt lehet megállapítani, hogy bár a házassági kötelék formálisan fennáll, de tartalmában merőben nélkülözi a család harmonikus vonásait, mert a családon belül súlyos, komoly konfliktusok vannak. A szülők maguk is erkölcstelenek, iszákosak vagy egyéb okból élnek rossz családi életet. Ilyen szülők az életmódjukkal taszítják a züllés vagy bűnözés útjára gyermeküket. Előfordul az is — már jóval kisebb számban —, hogy becsületes, rendes szülők gyermekei is kerültek a bíróságok elé. Itt mindannyiszor meg lehetett állapítani, hogy a szülők felelősségérzetével volt a baj, mert elkényeztetéssel parazita hajlamot ébresztettek gyermekükben. Mivel pedig a szükséges szigort mellőzték, szinte felügyelet nélkül hagyták gyermeküket, a rossz baráti kör egyre mélyebbre húzta az egyébként jó környezetben élő fiatalkorút. Közülük sokan akkor vették észre szülői mulasztásukat, amikor már késő volt. Szólni kell a családi éláCfelbomlásávál járó nehézsé' 15309« K V E * gekröl (elhalálozás, válás, különélés), amelyek igen károsan befolyásolják a gyermek fejlődését. Sokszor egész életre kiható károsodást szenvednek. Hazánkban az elmúlt 3 év alatt 75 000 házasságot bontottak fel, ez mintegy félmillió gyermeket érintett. Társadalmunk erkölcsi felfogása azt várja a szülőktől, hogy a múló érzelemváltozások, könnyelmű kalandok, szeszélyeskedések, jelentéktelen összetűzések nyomán keletkezett hangulatok hatása alatt ne engedjék megbontani a család egységét, hanem gyermekük érdekében emelkedjenek felül érzéseiken, indulataikon, és bármiként is alakuljon egymáshoz való viszonyuk, a házaséletük megromlásának a gyermek esetében jelentkező káros hatásait kötelesek a legkisebb mértékre szorítani. A szülői nevelés lehetőségei: a büntetés, jutalmazás és a példamutatás. A családi nevelés hiányossága a felelőtlenségen kívül sok esetben a szülők nevelési ismereteinek hiányából, vagy pedig káros és helytelen nevelési eszközök, módszerek alkalmazásából fakad. Így pl. a gyermekek elkényeztetése gyakran abban mutatkozik meg, hogy anyagiakkal túlzottan látják el a gyermeküket, és a gyermeket nem nevelik kellően munkára. Ezzel hamis eszméket ébresztenek gyermekükben. A túlzott szigor, az érzelmi torzulás, a szülőtől való érzelmi eltávolodás veszélyét rejti magában. A hibás fegyelmezési gyakorlatnak pedig súlyos következményei lehetnek, a gyermek jellemének, szokásrendszerének a fejlődésére. A következetlenség pedig arra vezet, hogy a gyermekben nem alakul ki egységes fogalom a jóról, a rosszról, a különféle magatartászituációk következményeiről. Ugyanakkor bizalmatlanságot, igazságtalanságérzetet is kelt a szülővel szemben. b) Iskolai nevelés és oktatás A családi élet súlyosabb zavarait az iskolai nevelés nem képes megfelelően pótolni. Az iskolás korú fiataloknak a bűnözésben való számarányuk jelentős, és az elkövetők többségének műveltségi színvonala, értelmi képessége alacsony színvonalú. Jellemző rájuk: az iskolai mulasztások gyakorisága, a tanulmányaik elhanyagolása és a gyenge, vagy hullámzó tanulmányi eredmény. E jelenségek felhívják a figyelmet azokra a családokra, gyermekekre, akiknek a legtöbb segítségre van szükségük. A valóságos okok feltárása képezhetné a családlátogatások egyik fontos célját. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy elsősorban azok a szülők járnak el a szülői értekezletre, akiknek a gyermekeikkel a legkisebb baj van. A kényesebb ügyek intézésére az egyéni beszélgetés, a családlátogatás hivatott. Az ilyen tanulók szülei többnyire nem is mennek el a szülői értekezletre, mert félnek a gyermekük kipellengérezésétől, attól, hogy szégyenkezni kell mások előtt. Mérhetetlen károkat okoz a fiataloknál az ún. kettős nevelés, amely a tapasztalatok szerint számos bűncselekmény elkövetésénél játszott szerepet. Többet kell tennünk, hogy az iskola és a családi nevelés egységét megteremtsük. Az azonos célt egymás segítségével, egymásra való támaszkodással lehet elérni. Az ellentétes nevelések következtében a fiatal jelleme eltorzul, kétszínűvé válik. Meginog a bizalma szülő és az iskola iránt, nem tudja kinek higgyen. A pedagógus a modern idő kulcsembere, a tanító nem maradhat el a gyorsuló világtól. A pedagógusoknak olyan embereket kell nevelniük, akik majd szocialista módon élnek, dolgoznak. Lelkesíteni csak az tud, akinek magának is ilyen a szemlélete, életmódja. Egyes pedagógusok elhivatottság nélkül, csak oktatják és nem nevelik 17
