Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kozári József: A mezőgazdasági érdekképviselet és a koalíció

közvetítést az utóbbi időkben politikai célokra is felhasználták, az nem felel meg a kívánalmaknak, és helyesebb, ha azt is az érdekképviselet hatáskörébe helyezik.

A referátumot követő vitában a kommunista párt álláspontját Donáth Ferenc ismertette. Felszólalásában rámutatott, hogy a benyújtott törvényjavaslat a „korporációs rendszert tükrözi vissza, és nyílt támadást intéz a szakszervezetek ellen, amikor a munkaközvetítést ki akarja vonni ellenőrzése alól. Hangsúlyozta, hogy a szak- szervezetek jogkörének csorbításába az MKP sohasem egyezne bele. Megvilágította a tervezet merőben antidemokratikus voltát is, amikor kimutatta, hogy a parasztság 9 százalékát kitevő felső rétegének számarányát messze meghaladó, 50 százalékos befolyást biztosít. Ezután ismertette az MKP azon álláspontját, hogy a törvényjavaslatot utalják pártközi értekezlet elé és a felhozott szempontoknak megfelelően dolgozzák át.

A szociáldemokrata képviselők lényegében egy ponton támadták a törvényjavaslatot, s ez a munkaközvetítés volt. Emellett érdekes észrevételeket tettek az érdekképviselet létrehozásának gazdasági és pénzügyi kihatásairól is.

Az NPP képviseletében felszólaló Veres Péter szintén foglalkozott a munkaadók, munkavállalók kérdésével és úgy ítélte meg, hogy azt feltétlenül ki kell venni a javaslatból. A legnagyobb hangsúlyt azonban az kapta felszólalásában, hogy a parasztság 75—80 százalékát kitevő, 3—5 holdig terjedő birtokkal rendelkező önálló kistermelő réteg kapja meg az őt megillető döntő többséget az érdekképviselet szerveiben.

A munkáspártok képviselőinek véleményével elsőként a szabadságpárti Vásáry József szállt szembe, aki azt állította, hogy a mezőgazdasági munkaadók és munkavállalók között vannak ugyan érdekellentétek, de nem ez, hanem a sorsközösség a döntő. Nagy Ferenc olyan tendenciát vélt felfedezni a munkáspártok képviselőinek felszólalásában, amely a törvény meghozatalának elodázására törekedett.

A munkáspárti felszólalásokban felvetett kérdések iránt a legnagyobb megértést Rácz Lajos tanúsította, aki nem tartotta szerencsétlenségnek a munkaközvetítés kivételét az érdekképviseleti szervek kezéből. Ügy vélte azonban, hogy a fentebbi vitás kérdés sem tudja meghiúsítani az érdekvédelmi törvény gyors parlamenti elfogadását.

A vita során felvetett kérdésekre Kiss Sándor válaszolt. Válasza azonban inkább csak a munkáspárti képviselők, főleg a kommunisták hozzászólásának cáfolásában merült ki. Tagadta, hogy a mezőgazdaságban munkaadó és munkavállaló között meglevő ellentéteket osztályharccá lehetne fokozni, ö sem zárkózott el az elől, hogy a munkaközvetítéssel kapcsolatos problémákat újra tisztázzák, de nem volt kifogása az ellen sem, hogy még egyszer megvizsgálják a törvényjavaslat gazdasági kihatásait.

A földművelésügyi bizottság a szavazás során úgy döntött, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, a részletes tárgyalást pedig más alkalomra halasztja.

A földművelésügyi bizottság állásfoglalását követően az SZDP ismét foglalkozott az érdekképviselettel. A párt politikusainak egy része változatlanul bizalmatlan volt a kisgazda indítvánnyal szemben, ugyanakkor a szociáldemokrata agrárszakértők kompromisszumra törekedtek. Azzal mindenki egyetértett, hogy a paraszti érdekképviseletet létre kell hozni, a kisgazdapárt által beterjesztett javaslat veszélyességének megítélésében azonban már eltértek a vélemények. A tervezet ellen tényleges fenntartása csak Schiffer Pálnak és Marosán Györgynek volt. Sőt Marosán egyenesen azt ajánlotta, hogy „függetlenül a szükséges politikai megegyezéstől, (SZDP és FKGP között) a pártnak a jövőre nézve is kötelessége elvi síkon szembeszállni a korporációs gondolattal, amely a javaslatban kifejezésre jut.” A jelenlevők végül olyan határozatot hoztak, hogy a párt agrárpolitikai bizottsága és a parlamenti frakció közösen tanulmányozza az érdekképviseletről benyújtott kisgazda javaslatot, és így alakít ki egységes álláspontot.

Az MKP mindvégig egységes és következetes álláspontot alakított ki a törvényjavaslattal kapcsolatban. Kijelentette, hogy a munkáskérdés bevonását a mezőgazdasági érdekképviseletbe a korporációs szellem megnyilvánulásának tekinti. Rámutatott, hogy a kisgazdák nem a dolgozó parasztság érdekeit képviselik, és határozottan ellenezte, hogy a szakszervezetek más szervezetekkel osztozzanak a munkásközvetítésben.

Szeptember 15-én a Népszava hasábjain a FÉKOSZ is állást foglalt a vitában. Határozottan leszögezte, hogy nem hajlandó egyetlenegy jogáról sem lemondani, különösen a munkaközvetítésről nem. Ezért követelte, hogy a benyújtott mezőgazdasági érdekképviseleti törvényjavaslatból töröljék mindazokat a pontokat, amelyek a munkaközvetítést a létrehozandó érdekképviselet hatáskörébe utalják.

Időközben azonban az SZDP és az FKGP azon fáradozott, hogy megszülethessen a két párt közötti kompromisszum. A kétoldali tárgyalások során az SZDP képviselői túlzott engedékenységet tanúsítottak. Ennek eredményeképpen létrejött egy alternatíva, amely a munkaközvetítést meghagyta ugyan a FÉKOSZ-nak, de a közvetítés felett gyakorolt ellenőrzést egy 50 százalékban a FÉKOSZ, 50 százalékban pedig az érdekképviselet küldötteiből álló bizottságra ruházta. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az SZDP álláspontja meglehetősen eltávolodott az MKP-tól az érdekképviselet megítélését illetően.

A szeptember 11-i kisgazda—szociáldemokrata tanácskozás sikerein felbuzdulva, az FKGP képviselői pártközi értekezlet összehívását kezdeményezték, az összes koalíciós párt részvételével. A szeptember 17-én összeült értekezleten a kisgazdák igyekeztek elfogadtatni a szociáldemokratákkal közösen kidolgozott tervezetet. Törekvésük nem járt sikerrel. Csak annyi eredményt értek el, hogy az érdekképviseleti törvényjavaslatot a nemzetgyűlés földművelésügyi bizottsága rövid időn belül a közigazgatási és pénzügyi bizottság tagjainak a bevonásával tárgyalja meg.

A nemzetgyűlés földművelésügyi, közigazgatási és pénzügyi bizottságának szeptember 19-i ülésén azonban kiderült, hogy a pártok képviselői teljesen eltérő módon értelmezik az együttes bizottsági ülés szerepét és feladatát. A kisgazdapárt képviselője, Kovács Béla ugyanis elnöki minőségében nem akarta engedélyezni a törvényjavaslat általánosságban történő megvitatását, mivel azt a földművelésügyi bizottság már letárgyalta. Ezzel szemben a szociáldemokraták, de a Szabadság Párt is követelte, hogy az együttes ülés valamennyi résztvevője általánosságban is kifejthesse véleményét a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényjavaslatról.

Az együttes bizottsági tárgyalás végül is ügyrendi vitává fajult. De kiderült az is, hogy a földművelésügyi bizottság meghívására összeült együttes ülés házszabályellenes volt. Arról ugyanis, hogy mely bizottságok tárgyaljanak le egy törvényjavaslatot, csak a nemzetgyűlés dönthet. Ezután nem maradt más hátra, mint hogy a föld48