Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sztrés Erzsébet: A Grassalkovich-Posztógyár és a hatvani takácsok

Kossuth tér. Hatvani látkép az 1910-es évekből. A látkép jobb sarkában: a Posztógyár épületének egy része.

Negyedszer:

Az 'említett hatvani gyárban készített minden szövetet, bármilyen méltánytalanság megakadályozására, a gyár pecsétjével kell, legalább a rőfökön, ellátni vagy All in Grosso szabadon és nyilvánosan és magánhasználatra bárhol szállítani és eladni szabadjon; sőt beleegyezünk /és megengedjük a jelenlevők megerősödéséért.

Azért nektek egyenként és összességben bármilyen rendű, karú és hivatalú hűséges alattvalóinknak ezen sorokkal előadottakat megengedjük és megadjuk, amíg a fent említett hatvani szövőgyárat, amint előre lett bocsátva, a megkülönböztetésre szolgáló pecséttel eladásnál vagy szétosztásnál a rőfökön vagy All in Grosso kell használni nyilvánosan vagy magánhasználatra, semmi módon zavarni vagy akadályozni, sőt ezzel a keggyel és beleegyezéssel megengedjük, hogy ezt a gyárat szabadon, biztonságban és minden akadálytól mentesen használják, gyümölcsöztessék és a kapottaknak örüljenek, és azok által, akiknek érdekében áll és érdekében log állani szükséges végrehajtani és megtartani.

Mindezek megerősítésére és a levél bizonyságául a titkos pecsétünkkel, amelyet mint magyar apostoli királynő használunk, látjuk el, azokat olvasás /után mindig megtartani kívánjuk, meghagyjuk a jelenlevőknek kiadni és hűséges és nekünk őszintén kedves tekintetes és nagyságos galantai gróf Eszterházy Ferencnek, Frakno örökös grófjának, a Szent István apostoli királyunk rendjének nagykeresztes lovagjának, kamarásnak és belső titkos tanácsosunknak és magyar királyi főpalotamesterünknek, Moson megye főispánjának és mint az előbb említett Szent 'István rend kancellárjának keze által főhercegi városunkban.

Bécsben, Austriában, 1769. évben június hó 21-én.

MÁRIA TERÉZIA gróf ESZTERHÁZY FERENC

Az alapítólevelet 1769-ben Pest, Pilis, Solt és Heves megye nagygyűlésén ünnepélyesen hirdették ki. Az alapítólevelet Ddkrtay Gyula másolta le 1953 szeptemberében. Így maradhatott meg ez az értékes dokumentum másolatában, hiszen 1957-ben az eredeti példány elégett. Az oklevél bizonyítja, hogy Hatvanban posztógyár létezett. Fontos volt laz alapítólevél a maga korában is, hiszen gyárak korábban csak az örökös tartományokban létesülhettek.

Az épület tágas udvarral, árkádokkal készült el. Az udvaron nagy, kövekkel bélelt kút állott, amely a posztógyár vízszükségletét biztosította. A Kossuth tér felé néző homlokzati rész alatt boltozatos pince épült.

Grassalkovich I. Antal az .alapítást mindössze két évvel élte túl. Halála után néhány évre a nagy jelentőségű alapítás megszűnt. A Grassalkovich-utódok sem a nagy kiterjedésű földbirtokkal, sem a posztógyárral nem törődtek. Így a posztógyár nem tudott kibontakozni.

Az épület sorsának alakulásáról csak homályos adatok maradtak fenn. A felszabadulás előtt a járásbíróságé, majd a hadikiegészítő parancsnokságé volt az épület.

A felszabadulás után a kórház, majd különböző intézmények költöztek az épületbe. Végül a földművesszövetkezet tulajdonába került és áruház lett, egyik oldalszárnyában italbolt van.

S közben — elmondhatjuk, hogy — Hatvan egyik legrégibb épületét szinte nap mint nap átalakították. 1959— ben a Mártírok útja felőli homlokzaton történtek átalakítások. 1967-ben vasbeton szerkezettel födték be a hajdani posztógyár tágas udvarát, s így lett az udvarból raktár. Ekkor tűnt el 'az egykori hatalmas, terméskővel bélelt kút is. 1968-ban nyitották meg az áruházát, melyhez az újonnan 'befedett rész is — mint eladóterem — kapcsolódott. Sajnálatos és további gondolatokat kellene ébresszen az, hogy Hatvan város hogyan veszíti el, hogyan hagyta elveszíteni egyik legrégebbi műemlékét.

A kiváltságlevél adhat magyarázatot arra is, hogy a múlt század második felében még igen sok takácsmes38