Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg István: Török Ignác emlékezete
A győzelmes tavaszi hadjáratok megindulásakor Gyöngyös újra az események középpontjába került. Görgey a magyar főerőkkel március 31-én érte el Gyöngyös és Hort vonalát, április 1-én Gyöngyösről kelt napiparancsa, amely az összecsapást minden pillanatban bekö- vetkezhetőnek nyilvánította. Több napon át tartózkodott vezérkarával az Orczy kastélyban, április 1-én itt beszélte meg vezérkarával a haditervet. Április 2-án, a győztes hatvani csata idején is itt, Gyöngyösön tartózkodott. Ide érkezett Egerből, és az Almássy házban szállt meg Kossuth is, aki április 2-án és 3-án tartózkodott a városban és innen ment tovább Jászberénybe. A hatvani csata napján Görgey az Orczy kastélyban vette át a fővezér- séget. Április 10-én Kossuth másodszori rövid gyöngyösi tartózkodása idején innen hívta fel Görgey figyelmét * *»■ TŐRÖK IGNÁC 1795 — 1849 GYÖNGYÖSI DIÁK. ' MAJD ELSŐ HADMÉRNÖK EGYETEMI TANÁRUNK 1848-49BEN MŰSZAKI TÁBORNOK. * ARAD! VÉRTANÚ ® Erdély védtelenségére, innen figyelmeztette Görgeyt Erdély katonai megerősítésére. Kossuth Gyöngyös népe előtt is tartott ekkor lelkesítő hangú beszédet, ám a várt hatás nem következett be. Meglehetősen neheztelt is ezért, különösképpen a város akkori vezetőire, akiknek korholta mérsékelt magatartását. Még a város nagytemplomában a szószékről is elhangzottak a lelkesítő felhívások „ .. .kardra ki, kardra föl”, sajnos, nem megfelelő eredménnyel. Egerben május 1-én, Gyöngyösön május 17-én ünnepelték meg a Függetlenségi Nyilatkozat deklarálását, melyen a már előbb is jeleskedő Spetykó Gáspár tartotta az egyik ünnepi beszédet. Május 18-án Kossuth kérésére a nemzetgyűlés kihirdette az általános népfelkelést, miután Ferenc József május 12-én kiáltványban közölte az országgal, hogy „a felforgatok bűnös pártjának legyőzésére szövetkezett az orosz cárral”, kinek seregei az ő hívására jönnek az országba. — Május és június hónapok az újabb újoncozási kísérletek jegyében folytak le, alig hoztak eredményt. Az oroszok ellen vonuló magyar hadak utolsó katonái július 2-án hagyták el Gyöngyöst, s ettől kezdve az általános ellenállásra buzdító felhívások és rémhírek jártak szájról szájra. Gyöngyösre az első orosz katonák július 9-én érkeztek (Rüdiger hadtestének III. elővédje). Július 12-én megérkezett maga Paskievich nagyherceg is, aki szintén az Orczy kastélyban ütötte fel a főhadiszállást és parancsára 13-án a cárné születésnapjának tiszteletére az Orczy kertben ünnepélyes istentiszteletet tartottak. A következő napokban hatalmas orosz csapatok vonulásának színtere lett a Mátravidék, s ezek a vonulások egészen július 25-ig tartottak. Augusztus 20-án a Felvidékre menekülő volt honvédek hozták a világosi fegyverletétel szomorú hírét, szeptember 10-én jött meg a hír az erdélyi honvédsereg megsemmisítéséről is. A súlyos hírek igazak voltak. Hogyan is,volt hát? Augusztus 13-án, délelőtt 10 órakor rakatta le Görgey Artúr tábornok a fegyvereket, miután Kossuthtól augusztus 11-én, este 9 órakor kierőszakolta a teljhatalmat. Az események semmi jót nem jeleztek. Az oroszok és Görgey tárgyalásai csak kitolták, de nem enyhítették az osztrákok bosszúját. E huzavona, valamint a sértő mellőzés Haynaunak, a „bresciai hiénának”, a teljhatalmú katonai önkényúmak dühét még fokozta is. Augusztus 21-én érkezett Temesvárról Aradra, s már 23-án egy honvéd ezredest főbelövetett. (Orm'ai Norbert). Augusztus 23-án és 24-én hozatták. Gyuláról Aradra a foglyokat és 434 szekéren az összes lerakott fegyvereket. * * * Aradon, szeptember 21-én kezdték meg a tábornokok hadbírósági tárgyalását. A lefegyverzett hadsereg katonáit még augusztus folyamán vagy szétzavarták, vagy besorozták, s ezeket az osztrák hadsereg nyelte el. Szeptember 21-én halálra ítélték Kiss és Vécsey tábornokokat, 26-án pedig a további 11 főt. Kiss és Schweidel golyó, a többi tizenegy akasztófára ítéltetett, mert a császári házra és az osztrák zászlóra tett esküjét megszegte. Haynau az ítéleteket helyben hagyta, csupán Dessewffy és Lázár ítéletét változtatta akasztófáról golyó általi halálra. 1849. október 6-án, szombaton hajnalban' hajtották végre a szörnyű ítéletet. A négy főbelövésre ítélt fél 6 órakor indult utolsó útjára. Az aradi vár északi kapuja melletti első sáncokon golyó általi halált haltak Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid és Schweidel József, Kiss Ernőt az első alkalommal nem érte halálosan a golyó. A vezénylő tisztnek újra kellett rálövetni. Hat órakor indult a déli kapun át a vársáncokon kívüli kaszálón felállított kilenc bitófához a bitóra ítélt kilenc tábornok. Kegyelem számukra sem volt. A lábtörés miatt járásképtelen Damjanichot szemetes szekéren szállították a kivégzés színhelyére. Sorban, egymás után haltak meg a fogoly tábornokok. Pöltenberg Ernő nyitotta a sort, s mindjárt utána Török Ignác következett, kinek családja nem lévén, Budán élő testvérének küldte el utolsó levelét és óráját. Rendíthetetlen nyugalommal és méltósággal fejezte be életét mártírhalállal, 54 éves korában. Az aradi népet csak nyolc óra után engedték a bitók 31
