Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 3. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Mészáros György: Párizs cigányul

sebb ember ült le velem szembe. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, felélénkült. Kiderült, hogy angol —német szakos tanár és hosszú ideig foglalkozott a ma­gyar—francia történelmi kapcsolatokkal. Kapásból so­rolta: Szent István koronáját francia pápa (II. Szilvesz­ter) küldte; II. Rákóczi Ferenc XIV. Lajos udvarában ta­lált menedéket a szabadságharc bukása után. Az 1848— 49-es szabadságharcnak francia vértanúja is volt, D’ Abancourt Károly. Párizs adott menedéket Szemere Bertalannak, Klapkának, Teleki Lászlónak, sőt egy ide­ig Kossuthnak is. Itt élt Munkácsy csaknem haláláig, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Csók István, Va- szary János. De Párizsban élt Kassák is, és a Sorbonne-on tanult Illyés Gyula. „Párizs az én Bakonyom” — sóhajtotta Ady, s va­lóban van valami lenyűgözően sajátos szépsége ennek a városnak: az érintése, a nyüzsgése, a történelmi méltó­sága. Rám mégsem a baudelaire-i jelző, „sátáni, a kéjtől és nyűgtől ébredő”, nem a musset-i, „ledér, hosszúhajú”, az adyi „Bakonyos” Párizs tett hatást, hanem a szel­lemi túltengés, a küzdő és lázongó Párizs, a maga liberá­lisan szabad ezerarcúságával. (Az éjszakai Párizs.) Az élet tulajdonképpen este kezdődik A párizsiak későn kelnek és későn fekszenek. Az üzletek 22 óráig nyitva vannak. Az üvegfalú kávé­házak, sörözők a járdán lábatlankodnak. Életük az ut­cára tárulkozik. A belvárosi kávéházban már 10 frank (45 Ft) egy kis konyak. Itt már gyakrabban „inzultálják” a nők a férfiakat. A szerelem üzlet. Üzlet az utcán, a mo­ziban, a színházban. 12 frankért egyetlen moziban négy, imperatívuszokkal jelzett, szuper porno film közül válo­gathat a néző. A filmek 50 percesek, tíz perc reklám, és ez így megy délelőtt tíztől este tízig. A film számomra óriási csalódás volt, s a kuriózumnál többet nem jelen­tett. A színház már méregdrága, bár több mint tíz mű­ködik Párizsban. A belépő 150—200 frank között van. Befogadóképességük igen korlátozott. A Théatre Saint- Denisben az Estély című színielőadás már nem volt any- nyira visszataszító, mint a mozi, de óhatatlanul is azt sugallta, hogy ennek az erotikagyilkolásnak, a bá­mészkodó nézők tehetetlensége a fenntartója, az a tehe­tetlenség, amely lerombolja a szeretkezés meghittebb formáját és holnap, sőt már a mai Párizsban is mással akarja pótolni. Olyasmivel, amelyet úgy hívnak, hogy terrorizmus. Ügy szeretkezünk, ahogy étkezünk, késsel és villával, okos manőverezéssel, hideg és számító tak­tikával, felborzoló pirulákkal. A szerelem elvesztette belső feltámadását, a természetes feloldódását. Helyette vágóhíd van, ahová eltompult érzelmeiket korbáccsal hajtják fel az ösztönök. A szexházak hihetetlen kínálata (fajok és súlycsoportok szerint) ugyancsak annak a bu­sás haszonú üzletnek a részei, amelyek a gépies, érzel- metlen életből építkeznek. De a párizsi éjszakáknak van vonzóbb, derűsebb képe is. A felszabadult szellemi méhkas zümmögése a kávéházakban, a nem lankadó demokratizmussal meg­töltött viták. .. Megint: a Benn, Kinn is. A nyüzsgés, az emberek érzelmeinek kivetülése szóban és gesztusokban. Az egyén otthont teremtő mozgása a tömegben. Mintha az elidegenedés szele nem söpört volna végig az utcá­kon, Benn és Kinn. Még a feudalizmusban kiharcolt tö­meghatalom a város arcára van írva, benne van az em­berek tekintetében, mozdulatában. A francia kommu­nista pártnak országot átfogó és mozgató tömegbázisa van. (A konferencia.) A konferencia célja az európai és az Európán kívüli cigánykutatások eredményeinek ösz­szegzése, a cigánykérdés megoldásához nemzetközi ta­pasztalatok cseréje. A konferenciát az UNESCO kereté­ben működő Etudes Tsiganes szervezete. A konferencia hivatalos nyelve: francia és angol volt. A meghívott 16 országot 122 delegátus képivselte, ebből francia 73 fő. Nagyszámú küldöttség érkezett a néhány ezer cigány­lakosú Belgiumból (8 fő), az NSZK-ból, ahonnan a téma valamennyi tudományágát képviselték. Az ezer cigány­lakosú Svédországból is öttagú delegáció érkezett. A ma­gyarországi cigánykutatást dr. Várnagy Elemérrel kép­viseltük. (Várnagy Elemér a pécsi és a párizsi pedagó­giai főiskola között létrejött megállapodás alapján, tanul­mányúton tartózkodott Franciaországban.) A magyar cigánykutatás és annak alapján folyó hazai politikai, gazdasági gyakorlat elismerésének szólt az a megtisz­teltetés, hogy a konferencián mindketten előadást tar­tottunk. sőt a meghívott, de objektív okok miatt távol maradt dr. Vekerdi József ciganológus előadását is fel­olvasták. A konferencia légkörére az a sokszínű elkép­zelés volt jellemző, amely a cigányság beilleszkedésének előmozdításában Európában uralkodik. Egyes országok (Anglia, Finnország, Románia) nemzetiségi keretek biz­tosításával vélik megoldhatónak a cigányintegrációt. Más országok, így hazánk is. (Franciaország, NSZK, Spanyol- ország, Olaszország) elvetik a nemzetiségi keretet. Azon­ban e módszerekben is lényeges eltérések vannak. Amíg hazánkban az életkörülményeik megváltoztatásával, a cigány múlt (történelmiség) szakításával a teljes integ­rációt követjük, addig az említett országokban „tisztelet­ben” tartják a cigány szabadosságot, eredeti életkörül­ményeik változatlan tartásával, főleg vallási alapon igyekeznek szellemi felemelkedésüket elősegíteni, ezzel egyidőben gazdasági fellendülésüket biztosítani, egy­részt munkába állításukkal, a hagyományos kézművesség támogatásával, másrészt különféle állami, szervezeti, egyházi segélyekkel. Véleményünk szerint azonban — ezt a konferencián is kihangsúlyoztuk — a meglevő élet­forma sem ott, sem máshol nem alkalmas az integráció­ra. Franciaországban azokat a manus vagy szinti cigányo­kat, akik vallási szervezetbe tömörülnek, az egyháztól kapott okmány alapján, a hatóságok nem zaklatják. Az előadásokat követő viták folytatódtak a közös vacsorá­kon is. A résztvevők, a cigánykérdés rendezésében ma­ximálisan tiszteletben tartották egyes országok gyakor­latát, részükről őszinte szándék és elemző vizsgálódás nyilvánult meg. Természetesen voltak éles viták is, külö­nösen a magyar küldöttség álláspontja körül, miszerint Magyarországon minden cigány jobban beszél magyarul, mint cigányul, így az emberiség modell, a fundamentális alapérték cigányainkba nem a cigány nyelvvel, hanem a magyar nyelvvel épül be. A cigány nyelv több dialektu­sa alkalmatlan a kor politikai, gazdasági és kulturális értékeinek fogadására és közvetítésére. Mindezekkel együtt a magyarországi cigánykutatás igyekszik a ma­gyarországi cigányság nyelvi, néprajzi értékeit felgyűj- teni, megmenteni, mint az egyetemes magyar kultúra ré­szét. Találkoztunk bádogvárosokban lakó manus cigá­nyokkal, sőt 1956-ban disszidált, magyar oláhcigányok­kal is. Egyikük Goman Nicola, akkor 17 éves volt, Bu­dapestről érkezett Párizsba. Ma már nős, felesége fran­cia gyógypedagógus, öt gyermeke van. Goman megtaní­totta feleségét cigányul és egy kicsit magyarul is. Oda­kint szakmát tanult, hogy élni tudjon. Társai, akikkel hajdan disszidált, nem bírták a tempót. Életük nagy ré­szét börtönben töltik. — Párizs, pódengo fóro (a hidak városa), opre 23

Next

/
Thumbnails
Contents