Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 2. szám - KÖNYVESPOLC - Salga Attila: Milyen lesz köznevelésünk az ezredfordulón? - Kávássy Sándor: Módszer, történelem, egyén

Ugyanígy okos és a történész szemhatárát nem lényegtelen szempontokkal bővítő eszmeként könyvelhetjük el, hogy: „Az emóció a világ felfogásának egy bizonyos módja” (62. 1.). Nem kell bizonyítani, hogy az egyes társadalmi csoportok, vagy az egyének érzéseiben sok egyéb mellett az adott világhoz való viszonyuk jut kifejezésre, s így a történész, ha differenciált ábrázolást kíván nyújtani, nem mehet el szó nélkül a forrásokban objektiválódott indulatok és érzelmek mellett. És ha itt példaként azokra a szenvedélyekre és indulatokra gondolunk, amelyek — mondjuk — 1514-ben uralták a terepet és mozgatták a szereplőket, egyszersmind az érzelmek történeti helyét és szerepét is jól szemléltető példát kapunk, ha egyébként világos, hogy a döntő szerepet ezúttal is a gazdasági tényezők játszották.

Vessünk ezután egy röpke pillantást Sartre meditációira. Tézisszerűen a fontosabbakat a következőkben foglalhatjuk össze. Nem eleve kialakított, a priori, hanem a tapasztalatból kibányászott fogalmakkal kell dolgozni. A „vizsgált eseményeket, személyeket, vagy tetteket” nem szabad „előregyártott öntőformákba kényszeríteni” (132. 1.). Egyedül „a történeti tárgy előítélektől mentes vizsgálata határozhatja meg minden egyes esetben, vajon a cselekvés, vagy a mű a csoportok vagy egyének felépítményből eredő indítékait tükrözi-e”, „avagy pedig csak úgy magyarázhatjuk őket, hogy közvetlenül visszanyúlnak a gazdasági ellentmondásokhoz és az anyagi érdekek konfliktusaihoz” (137. 1.). Óvakodni kell az „elhamarkodott és romantikus értelmezés”-től, „valóságos embereket” kell ábrázolni és ezeket nem szabad valamiféle „kénsav-fürdőben” szétoldani (139. 1.). A „valóságos és tökéletesen meghatározott” csoportok nem helyettesíthetők ’’elégtelenül meghatározott társadalmi közösségekkel” (140. 1.). Nem rekonstruálhatjuk valamely csoportosulás társadalmi jellegét „egyetlen csontból” (értsd: egyetlen tag hovatartozása alapján) mint „Cuvier az őslényeit” (138. 1.). A célkitűzés nem cserélhető fel és nem téveszthető össze a következményekkel (143. 1.), a partikuláris az egyetemessel, a gondolatokat a maguk eredetiségében kell megérteni (144. 1.), még akkor is, ha azok olyan gondolkodsámód és gondolatrendszer termékei, amelyek teljesen és tökéletesen idegenek a kutatótól.

Idegenek-e tőlünk, marxista történészektől ezek a gondolatok? Világos, hogy nem. Voltak idők, és miért is tagadnánk, hogy voltak, amikor Sartre intelmei nagyon is hasznosak lettek volna. Amikor — különösen a történelemtanítás terén — egyesek az egyszeregynél is egyszerűbbnek vélték azt a bonyolult és roppant sokoldalú folyamatot, amit a tudomány nyelvén történetnek szokás nevezni, s mindent, vagy majdnem mindent olyan egyszerű formulákra vezettek vissza, mint: a „nagyurak elnyomták a szegény népet”, „a kizsákmányolás fokozódott” stb. Ma azonban — hála Istennek — már régesrég túl vagyunk ezen. Sartre meditációi számunkra egyszerű evidenciák, amelyekben legfeljebb csak az interpretálás eredetiségét méltányolhatjuk.

Fontosabb tanulsága lehet ennél Sartre művének, amit az ún. segéd-diszciplinákról, a pszichoanalízisről és a szociológiáról mond. Kétségkívül igaza van, amikor arról ír, hogy az egyes életpályák vizsgálatánál nagy gondot kell fordítani a család és a gyermekkor kutatásának és számos rejtély megoldásához a pszichoanalízis nyújtja a kulcsot. Nyilván igaz és szellemes megállapítás, hogy nem akkor születünk, amikor az első keresetet vesszük kézhez (157—158. 1.). Ugyanígy tagadhatatlan, hogy a történelmi megismerésben fontos hely illeti meg a szociológiát, bár az is igaz, hogy a magyar történettudomány e vonatkozásban az első lépések nehézségein már túl van, s a szociológiai módszerek erősen terjedőben vannak. Mégis, Sartre műve kapcsán nem árt erre emlékeznünk, illetve emlékeztetnünk.

Mit szóljunk ezután Sartre heurisztikus, tehát igazságra vezérlő, egyszerre progresszív, azaz az objektív eredmény felé irányuló, és regresszív, tehát az okozatból az okra következtető, „oda-vissza”, analitikus és szintetikus módszeréhez? (A mű 233., 234., 247. és 253. lapján maga Sartre jellemzi így módszerét.) Nyilván elfogadhatjuk, s mint komplex kísérletet dicsérhetjük is, anélkül azonban, hogy olyan újdonságnak tekintenénk, mint amilyennek azt Sartre előadása alapján lehetne hinni. Az analízis és szintézis, az okból az okozatra, és fordítva, az okozatból az okra való következtetés régi és bevett módszere a történettudománynak, s alkalmazására nem egy jó példát találni.

Sartre nyilván sokkal nagyobb és jelentékenyebb gondolkodó, sem hogy az itt vizsgált mű fontos és tanulságos eszméjét és gondolatát recenziónkba szoríthattuk volna. Korántsem mondtunk el tehát mindent, amiben Sartre, akárcsak az általunk választott szempontok szerint is, figyelemre méltó, elgondolkodtató, vagy követhető lehet. Mégsem köszönhetünk el anélkül, hogy ne emlékeznénk meg dicsérettel Sartre kísérletező kedvéről és arról a szenvedélyről, amely őt a valóság minél pontosabb, teljesebb és alaposabb megismerésére ösztönzi. Ha igaz, hogy a példa önmagában hordja tanulságát, a legnagyobb és a legfontosabb ez lehet. (Gondolat Kiadó. Bp. 1976.)

Kávássy Sándor

Krónika

HALÁSZ JUDIT ÉS 8ENKÖ PÉTER műsorára már egy héttel az előadás előtt minden jegy elkelt, amire eddig alig volt példa a Gyöngyösi Városi-járási Művelődési Központban.

A szereplők műsorukat először Kékestetőn mutatták be, a gyógyintézet betegeinek és dolgozóinak.

A művészeti esték sorozat keretében sorra kerülő előadás első részében Benkő Péter, a Thália Színház színésze mutatkozott be, egyéniségét hűen tükröző műsorösszeállítással. Már az első Petőfi-verssel sikerült megnyernie a közönséget. Kedvesek, játékosak voltak gitárral előadott dalai, jól illeszkedtek a megszólaltatott versekhez.

Nagy tapssal fogadta a közönség Halász Judit Jászai-díjas művésznőt, aki Radnóti- verseket tolmácsolt az est második részében. Az a közönség, amely talán egy köny- nyedebb előadást várt, felejthetetlen Rad- nóti-estet kapott, és Halász Judit bizonyára hozzásegítette őket a költő mélyebb megértéséhez, a Radnótiról alkotott kép teljessé válásához.- • VÁLTOZATOS PROGRAMOK A DOMOSZ- LÖI K’-UBKÖNYVTÁRBAN. Az életveszélyessé nyilvánított kultúrotthon szerepét egyre inkább a falu könyvtára veszi át, s ez többek közt azon is látszik, hogy az elmúlt néhány hónapban 50 százalékkal többen iratkoztak be az olvasók közé.

A honismereti szakkör idős és ifjabb tagjai néprajzi kiállítást rendeztek a faluban talált tárgyakból április negyedikére. Emellett igyekvőén gyűjtik Domoszló öregjeinek történeteit, meséit, nótáit is, melyekből műsort állítanak majd rövidesen össze. A totyogók, illetve a kismamák klubját is a könyvtárban fogják tartani.

Az irodalombarátok körének tagjai a kisdobosklubban tevékenykedő, szórakozó gyerekek közül kerülnek ki, akik segítve a felnőtteket, az irodalmi estek szervezésében vesznek részt.

Domoszlón mindig az aranykoszorús ..Fórum” ifjúsági klub volt a leghíresebb. Az ő gondjaikat kicsit nehezebb megoldani, hiszen programjukban a beszélgetések, vetélkedők. tréfás játékok mellett, zenés-táncos mulatságok is szerepelnek.

AZ ELMÜLT ESZTENDŐKHÖZ hasonlóan

a TIT Heves megyei Szervezete ismét megrendezi a műemlékvédelmis, valamint a filmes nyári egyetemet Egerben.

A műemlékvédelmi kurzusra — melyre immár nyolcadik alkalommal kerül sor, 15 országból, mintegy száz szakembert várnak a vendégvárók. Az előadássorozat témája ezúttal A műemlékek és környezetük címet viseli majd.

A tizenhárom hazai előadó mellett egy osztrák és egy német vendégprofesszor is ellátogat majd a színhelyre, a megyeszékhelyre.

Az elméleti beszélgetéseket a környék műemlékeinek megtekintése egészíti majd ki. A

vendégeket többek között megismertetik Eger bervárosának tömbrekonstrukciójával, a megyeszékhely parkosításával, valamint a noszva ji kastéllyal, a mikófalvi palócházzal, a bélapátfalvi altemplommal.

Az ötödik filmes nyári egyetem augusztus l-től 22-ig kerül megrendezésre. Az európai országok filmes, illetve klubmozgalommal foglalkozó szakembereit Fábri Zoltán eddigi rendezői munkásságával, valamint a legújabb magyar filmalkotásokkal ismertetik majd meg.

EMLÉKEZÉS HELL MIKSÁRA, az egri csillagvizsgáló kétszázadik évfordulója alkalmából.

A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Hell Miksa emlékülést rendezett. A két nap alatt hazai és külföldi szakemberek tartottak előadásokat.

házimuzsika címmel hangversenyt adott az Egri Szimfonikus Zenekar a Megyei Művelődési Központban. Műsorukon barokk kamarazene szerepelt. Közreműködött Vi- zsolyi Lívia fagotton és Dienes Gábor oboán. Vezényelt: Farkas István.

KUBÁT, A XI. VIT ORSZÁGÁT MUTATTA

BE zenés műsor keretében a verpeléti helyőrségi klubban Kárpáti Rudolf és peterdi Pál, a magyar sportvilág két ismert egyénisége.

64