Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - JELENÜNK - Sztrés Erzsébet: Rettenetes szerelmi történet Hatvan várában
pirosság vonta be. Tivadar megtudta, hogy egy nemes lo-^ságokkal van megáldva, amelyek — hizelkedés nélKut vágnák a leánya, aki több napi távolságra lakott onnan. A leány csak egy apród kíséretében lovagolt ki, hogy egyik barátnőjét a kolostorban meglátogassa. Amikor a bozótból előrontott egy medve, megtámadta az apródot, a lány lova megijedt és beleesett a folyóba. Tivadar megígérte neki, hogy azonnal követet küld az atyjához, aki belebetegedett bánatába, hogy elvesztette a leányát. Noha Ulrika — így hívták a leányt — maga is vágyódott visz- szatérni atyjához, mihelyt az lehetséges, de Tivadarnak sikerült őt hosszabb tartózkodásra ott tartani, azzal az ürüggyel, hogy nagyon aggódik az egészségéért. Tivadar azt érezte, amit már nem akart soha többé érezni. Ulrika bájai azonban olyan nagy benyomást tettek rá — mert szeretetreméltó szelíd lány volt — és Tivadar óvakodott attól, hogy hirtelen fellángoló érzéseit Spector ion #attm €ine <£r$áf>lun<j aul fccr ungőrifí&en fEoré««** boldogítani tudnának egy leányt. De, oh lovag! mennyire elhomályosítja egyetlen hiba is mindezeket a ragyogó tulajdonságokat! A legapróbb csekélységtől dühbe gurul. Még jó, ha akkor mérsékelni tudja magát, mert az utólagos bánat későn jön és szenvedélyéből káros következmények születhetnek. Tivadar: — Oh, érzem én azt, de Ulrika egy olyan szelíd aszony, mint amilyen Te vagy, képes lenne arra, hogy velem legyőzéssé ezt a káros szenvedélyt. Ulrika: — Adja isten, hogy sikerüljön! De Lovag, még valamit észrevettem. Azt, hogy Ön hajlamos nagyon a féltékenységre és én elborzadok, ha elgondolom, hogy ez a szenvedély a haraggal is párosul. Tivadar: — Ulrika! Ulrika! Ulrika: — Egész életemre hálára vagyok kötelezve Önnek, sőt őszintén megvallom, szívem szerelmet érez Ön iránt. Ha a hitvese leszek, kössünk egy egyezményt! Én adok önnek egy gyűrűt és Ön esküvel ígéri nekem, ha valami gonosz gyanú támadna önben ellenem, sohasem enged a szenvedélyének mielőtt engem felelősségre nem von. Ez az eskü legyen mindig szent Ön előtt, csak így tudom a szívemet megnyugtatni. Higgye el nekem, azon leszek, hogy soha ne adjak alkalmat önnek a gyanúra és önhöz hű maradok; azonban senki sem látja előre a jövőt, ahol a látszat elvakíthatja az embert és... Tivadar: Megértelek és szent legyen nekem az esküm! Borzasztó véget érjek és ne találjok nyugalmat odaát sem, ha nem tartom meg. Ulrikát ez kielégítette, s a lovagot most csókolta meg először szerelmesen. Nagy örömmel sietett Tivadar Ulrika atyjához és könnyen megkapta beleegyezését az eljegyzéshez, amit hamarosan a legnagyobb ünnepélyességgel meg is tartottak. Nemsokára ezután meghalt Ulrika atyja. Ez ugyan csökkentette a szerelmesek vidámságát, de gyászuk hamarosan el is múlt. A szerelem megrövidítette óráikat és napjaikat. Ulrika odaadó szeretettel viseltetett férje iránt, ahányszor az haragra akart gerjedni, Ulrika szelídségével lecsillapította. Szinte meg sem lehetett Tivadart ismerni; úgy alkalmazkodott hitveséhez, dicsekedett vele, hogy ilyen szelíd tanítónőt sikerült kapnia és végleg megszabadult káros szenvedélyétől. Nyugodtan teltek el napjaik, hónapjaik és már két év elmúlt és ők még mindig ugyanazzal a tűzzel, ugyanazzal a bensőséggel szerették egymást, mint ahogyan először ölelték át egymást. Tivadar szolgái és alattvalói áldották azt az órát, amelyben Ulrika az ő úrnőjük lett és urukat megszelídítette. J rögtön megmutassa neki, de mégsem tudott mindig parancsolni magának és jót tett neki, ha Ulrika szelídségével őt lecsillapította. Végül az erkölcsösség miatt Ulrika nem maradhatott tovább Tivadar házában. A lovag maga kísérte őt, öreg, beteg édesatyja boldogan botladozott feléjük és a legmeg- hatottabb szavakkal mondott köszönetét a lovagnak leánya megmentéséért. Az öreg felszólította a lovagot, kívánjon valami jutalmat nemes tettéért és Tivadar könyörgött Ul- rikának, hogy megkérhesse a kezét. Ulrika boldogan és készségesen mondotta: — Szívesen lennék az Ön hitvese, szeretném és tisztelném, de túlságosan fontos lépés ez ahhoz, hogy előzőleg ne beszéljük meg komolyan. Azt hiszem, megismertem Önt. Ön derék ember, olyan tulajdonEz idő tájban történt, hogy jelentkezett egy idegen lovag, Tivadarhoz vezették és ez felismerte benne évek óta nem látott legjobb ifjúkori barátját. Most ezután volt öröm és ujjongás Hatvan várában! Zsigmond lovag azt ígérte, hogy sokáig Tivadarnál marad. Ulrikának volt még egy húga, aki nála élt atyja halála óta. Szeretetreméltó kisleány. Zsigmond meglátta és megszerette, de a lány nem érzett semmi vonzalmat a férfi iránt; kitért kedveskedései elől és a férfi gyöngédségét hidegséggel viszonozta. Ez bántotta Zsigmondot. Tivadartól nem remélt semmit, mert ez a hitvese húgához nem volt különösebben kedves, tehát elhallgatta előtte szenvedélyét. Magánál Ulrikánál keresett segítséget, aki szívesen látta volna kettejük kapcsolatát és ezért húgának folyton dicsérte Zsigmondot. Mivel Ulrika ezt a feladatot magára vállalta, nagyon természetes volt, hogy Zsigmond gyakran nála időzött, gyakran nagyon komolyan beszélgetett vele. Tivadar észrevette ezt és gyanú támadt benne, 43
