Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Szecskó Károly: A mezőgazdaság szocialista átszervezése Egerben
ben az év nyarán a 15 kh szőlőből még egy sor sem volt bekapálva és 7 kh tengeri is műveletlen volt. A termelőszövetkezeti mozgalom története első szakaszának lezárását a következő adatokkal szemléltethetjük: 1 I. tip. tszcs 3 III. tip. tsz Összterület: 30 kh 352 kh Szántóföld: 12 kh 194 kh Család: 12 52 Tag: 12 60 Az 1953 júniusa után eluralkodó jobboldali revizio- nizmus káros hatását a hazai termelőszövetkezeti mozgalom jelentősen megsínylette. Számos szövetkezet bomlott fel az országban és a megyében is. A megmaradó közös gazdaságokból sokan kiléptek. Ez az országos, illetve megyei jelenség 1953 júniusa és 1955 márciusa között Egerben nem érvényesült viharos formában. Az 1953 júniusa előtti közös gazdaságok nem bomlottak fel, s a kilépés sem volt jelentős. Az 1953. december 31-i állapotnak megfelelően, a közös gazdaságok főbb adatai a következők voltak: Közös gazdaság Tag (fő) összterület Balázs Ignác 14 67 kh Nagy József 33 133 kh November 7. 14 49 kh Május 1. 11 30 kh Mindössze annyi változás történt, hogy 1954. január 23-án, a November 7. Tsz. egyesült a Balázs Ignáccal, mivel a két csoportban kevés volt a munkaerő. A termelőszövetkezetek megmaradása, a kilépések sekély volta bizonyára összefüggött azzal, hogy az 1953 június előtti nagy kilépések után csak azok maradtak a csoportokban, akik valamilyen oknál fogva ragaszkodtak azokhoz (pl.: felismerték, hogy a parasztság felemelkedésének egyedüli útja a kollektív gazdálkodás, vagy vezető funkciót töltöttek be, s ahhoz ragaszkodtak stb.). Adataink vannak arról is, hogy egyesek azért ragaszkodtak a közöshöz, mivel az legális keretet nyújtott a közös tulajdon eltulajdonításához, herdálásához. A város csoportjainak szervezeti élete, gazdálkodási színvonala és eredményessége 1953 júniusa után sem javult kellően. Ez főként a vezetés gyengeségeire, a munkaszervezés problémáira, a háztáji túlzott előtérbe helyezésére, az alapszabály megsértésére, az ellenőrzés hiányosságaira vezethetők vissza. A Központi Vezetőség 1:955. márciusi határozata után a párt megindította a harcot a jobboldali elhajlás ellen. Ennek jegyében megindult a küzdelem a már meglevő termelőszövetkezetek megszilárdításáért. Ez a törekvés városunkban is szép eredményeket hozott. Az 1955-ös év volt az, amely a termelőszövetkezeti mozgalom eddigi helyi történetében gazdaságilag is legeredményesebb volt. Például a Nagy József Tsz búzából 9,56 q, árpából 21,7 q, burgonyából 150 q kát. holdankénti eredményt ért el. Míg 1954-ben egy munkegységre 24 Ft-ot tudott osztani, addig 1955-ben 57 forintot. A Balázs Ignác is túlteljesítette termelési tervét. Ebben a gazdaságban is növekedett a tagok jövedelme. 1954-ben egy munkaegységre még 18 Ft jutott, addig 1955-ben már 29 forint. Ebben az évben növekedett a tsz-ek közös állatállománya is. Míg a korábbi években a város egyéni parasztjai a rossz gazdálkodás miatt a helyi tsz-ekről nem jó véleménnyel voltak, addig ez a vélemény 1955- ben kezdett megváltozni. Egy 1956. április 29-i jelentésben ezeket olvashatjuk: „.. .termelőszövetkezeteink rossz híre mindinkább háttérbe szorul és dolgozó parasztságunk is elismeri, hogy a tsz-ek sokat fejlődtek”. Ez a fejlődés azonban ellentmondásos volt. A termelőszövetkezetekben még mindig sokat veszekedtek. A régi tagok nem jó szemmel néztek a belépő új tagokra, jellemző volt a túlosztás, a tartalékolás elhanyagolása. 1955 márciusa után ugyanakkor megfigyelhető, hogy feléledtek az 1953 júniusa előtti időszakra jellemző hibák is. Ez az agrárpolitika vonatkozásában azt jelentette, hogy ismét előtérbe került a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében a számszerű eredményekre való törekvés, türelmetlenség a szervezőmunkában. Ez a szellem tükröződött a városi tanács v. b. 1955. június 17-i ülésén elfogadott átszervezési tervben is. Ebben megfogalmazták, hogy a városban az év október 31-ig egy I. típusú és egy III. típusú gazdaságot kell szervezni. El kell érni azt is, hogy a Május 1. első típusú tszcs III. típusúvá alakuljon. A számszerű fejlesztés annak ellenére nem vezetett sok eredményre, hogy az egyéni parasztok már nem idegenkedtek annyira a közöstől, mint korábban. A kampány eredménye mindössze csak egy papíron létező, III. típusú tsz megszervezése volt, s a meglevő közös gazdaságokba is csak kevés volt a belépő. Sőt a Május 1. nevű tszcs feloszlott. Az 1956-os októberi—novemberi ellenforradalom az egri tsz-ek fölött sem vonult el nyomtalanul. A Balázs Ignác tagjai 1956 decemberében és 1957 januárjában arról vitatkoztak, hogy a tsz megmaradjon, avagy sem. A tagság két pártra szakadt, végül a józanabbaknak sikerült meggátolni a közös gazdaság feloszlását. Az ellenforradalom okozta bomlasztás mutatkozott meg abban is, hogy a helyi tsz-ek 1956 végén és 1957 elején teljesen felszámolták közös állatállományukat. Az ellenforradalom leverését követő évben a helyi tsz-ek egyrészt az ellenforradalom hatására, másrészt a korábbi évek túlzott kötöttségeitől szabadulni akarván, eltértek az alapszabályoktól. A Balázs Ignácban a háztáji földet nem osztották ki. A közöt területet felosztották egyénekre. A megdolgozott terület jövedelmének 40 százaléka a tagé lett, 60 százaléka pedig a tsz-é. Sőt ebből a 60 százalékból még 20 százalékot a tagoknak osztottak ki, a ledolgozott munkanapok után. A fennmaradó 40 százalékból fedezte a mezőgazdasági üzem a kiadásait és bővítette a közös alapot. A Nagy József Tsz-ben a háztáji föld megmaradt. A közös területet itt egyénekre osztották fel. A kiosztott területen megtermelt termékek 50 százaléka a tagoké, 50 százaléka pedig a tsz-é lett. Az ellenforradalom leverését követő időszakban a párt nem tette és nem is tehette központi kérdéssé a mezőgazdaság átszervezését. Ekkor a parasztpolitikában korábban elkövetett hibákat kellett kijavítani, s a meglazult munkás—paraszt szövetséget kellett szorosabbra fűzni. A párt általános politikájának megfelelően a helyi párt-, állami, tömegmozgalmi és tömegszervezeti szervek szintén fontos feladatnak tekintették a parasztság bizalmának megnyerését. A városi pártbizottság felmérte az egyéni parasztok létszámát, összeírták az egyéni paraszt párttagok nevét. A város vezetői nemcsak a paraszt párttagokkal alakítottak ki jó kapcsolatokat, hanem a párton kívüli parasztsággal is. A fenti tények természetesen nem jelentik azt, hogy a párt- és állami vezetés az ellenforradalmat követő hó- napökban és évben nem foglalkozott az átszervezés kérdésével. Igenis foglalkozott, s ebből a szempontból különösen 27
