Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Balogh Béni: "Szépen szálló sólyommadár"
elég gyakran betörött alattam a gyenge jég; ilyenkor volt aztán „téli fürdőzés” .. . Aminek következménye a nátha, vagy a melllhártyagyulladás lett.) ... Kedves édesanyám, hogy jókedvre derítsen, elmesélte a béli (bélapátfalvi) kovács történetét, aki a nagy kalapáccsal, egyetlen ütéssel leütötte a kecsketúrót követelő tatár lovast! — No, ez megvót, ez má megkapta a kecsketúrót! — hallom ma is fehér arcú édesanyám, vidám, de azért kissé gunyoros felkiáltását, amint az apátfalvi kovácsot idézte... Az Örömed-hegy Szilvásvárad és Bélapátfalva közötti magaslat.. . Rajta vezet keresztül a műút... Ezen a helyen esett az árokba egyszer az egri érsek, mégpedig báró Keglevich Miklós egykori szilvási földesúr jóvoltából. A nagyúr, aki egyébként a Heves megyei nemesi ellenzék vezére volt, megparancsolta Varró János nevű lovászának, hogy titkon vegye ki a főpap hintójából a tengelyvégszöget, s helyette fűzvesszőt tegyen... Ügy volt... Ám a fűzvessző csak az Örömed-hegyig bírta ki, s itt a magas rangú egyházi személyiség hintó ja felborult, s őfőpapsága az árokba zuhant... Talán lábát is törte . .. Miklós úr agglegény volt, s bizony elég pogány... Egyszer mikor Egedben találkozott az érsekkel, vagy a püspökkel (ezt nem tudta pontosan a szilvási nép), a főpap szemére is vetette, hogy istentelen és nem áldoz az egyházra ... Keglevich Miklós ekkor megígérte, hogy nagy templomot építtet Szilváson a katolikusoknak. (Pedig alig lakott ott akkoriban 3—4 család ilyen hitű ...) Közben azonban valami miatt, talán éppen az örömedi csíny miatt, összeütközésbe került a katolikus papsággal, s ezért a ma is látható kerektemplomot a reformátusoknak adta ... Főúri szeszélyből. Erről a főúrról rengeteg történet élt a szilvási rokonságom körében. Természetesen, hogy feldolgoztam. (Egyébként ennek a bizonyos lovásznak a lánya volt édesapám édesanyja, Varró Mária, aki szintén Szilvásváradról származott, s apja után a „Lovász”-tapadék- nevet is kapta . ..) Ez a bizonyos Varró Lovász Mária, papónak, édesapám apjának volt a felesége; papót Balogh Andrásnak hívták... Nyalka Kossuth-huszár volt, lovon jött haza a falujába toborozni.... Meg is büntették érte az osztrákok ugyancsak! Nyolc évig egy húzómban Tirolban katonáskodott. „Papó, a honvédhuszár” című mondámban írok róla ... Ugyanakkor az 1848—49-es szabadság- harc bukása után Jókai Mór a szomszédos Tardonán bujdosott ... Sok mende-monda élt róla még az én gyermekkoromban. (Két mondában dolgoztam fel: „A tardonai papírmalom” és az „Örvénykő remetéi”) ... Állítólag voltak a Bükknek felkelői, szabadcsapatosai, akkori nyelven gerillái... A szájhagyomány szerint vagy egy szilvási, vagy egy visnyói, vagy egy apátfalvi kisfiú volt a hírvivőjük... Vagyis a kisdobosuk... „A hóförgeteg lovasa” című mondámban és egy ifjúsági történelmi regényben, „Lajcsi, a vörössipkás” címűben örökítettem meg az emlékét. Mint köztudomású, Petőfi 1844 telén megfordult Egerben... Családom-rokonságom öregjei között élt egy legenda, hogy őközülük valaki találkozott volna a költővel az egri csárdában... (Lehet, hogy puszta kitalálás az egész!) Ám ez is mutatja, mennyire szerette Petőfit a nép... Ezt az „Egri vándordeák” című mondámban jelenítettem meg. A betyárvilág a Bükkben és környékén valójában a Bach-korszakban bontakozott ki... Id. Dédesi István, az 1940-es évek elején élt falunkbeli 92 éves parasztember említette két Bach-korszakbeli betyár nevét, Meszesiét és Karamuszét. Történetük a „Szamárszerenád” című mondámban kel életre. Ebben a betyárok móresre tanítják az urakat és a pandúrokat. Szamárhátra kötözik őket, és egy sziklához viszik ki valahányukat. A Bach-korszak és az 1870-es évek ismert betyárja, Vidróczki Marci, aki a szomszédos Mónosbélben született. Már gyermek-, de főként ifjúkoromban sok történetet hallottam róla. Legtöbben pozitív „hősként” említi a nép, noha bizonyára nem így volt egészen!... Részemről a hallott történetek alapján egy egész könyvet írtam Vid- róczkiról... Ezek tulajdonképpen mondák. A népköltészet felől közelítettem meg a betyár alakját. A nép pedig — minden hibája ellenére is — szereti a betyárt. Elsősorban a maga hősét látja benne, aki megleckézteti az urakat. (Még akkor is, ha tán ez a valóságban nem is így volt.) Szemet húny erőszakosságai, esetleges kegyetlenségei felett.. . Ezeket megbocsátja neki... Ügy gondolja — ha nem is fejeződik ki ez tudatosan —, hogy az urai ellen elkövetett kegyetlenségek a betyárok részéről jogosak, mert a népen esett úri igazságtalanságok megtorlását látják benne. (Innen van Vidróczki hallatlan népszerűsége!) Ugyanakkor Vidróczki egyesíti magában a palócember talpraesettségét, leleményességét, csalafintaságát, vidámságát és a székelyekkel vetélkedő humorát! Első Vidróczki-mondám; „Vidróczki a lagziban”, 9 változatban ma is él a Bükkben, a Mátrában. (Heves és Borsod megyében... Sőt, a szlovákiai, gömöri tájakon is.) Marci, aki vőfély egy lagziban, asszonyruhába öltözik, úgy csapja be a pandúrokat. (Ez a mondám, mint első mondafecskédm egyike, 1961-ben jelent meg először a Heves megyei „Népújság’-ban. Bélapátfalvától Rimaszombatig ismerik ezt a Vidróczki-variánst.) A bükki, bükkháti nép, az én parasztőseim, rokonaim, ismerőseim, 3—4 évtizeddel ezelőtt „átadták” nekem a bükki mondák „magvait”... Persze álmukban sem gondoltak arra, hogy belőlem valaha tollforgató ember lesz. (Talán ha tudják, ha csak legalább sejtik is, bizonyára többet mondottak volna.) Ezeket a mondatöredékeket keltettem én életre az „Éleskővár kincse” című mondakötetemben. Felmerül a kérdés: népmondák-e hát a bükki mondák? ... Igen is, meg nem is ... Népmondák annyiban, hogy magvait a nép őrizte meg, s noha egyetlen sora sem úgynevezett „hiteles, lejegyzett gyűjtés”, de miután én 12—13 éves koromig a bükki faluban, a nép között éltem, és később is gyakran hazajártam, megőriztem magamban ezeket a mondatöredékeket, amelyekből valójában szépírói eszközökkel mondákat alkottam. Persze, nem lenne teljes a kép, ha csak ezt említeném meg . .. Már felnőtt fejjel, magyar—történelem szakos tanárként írtam meg a bükki mondákat... Igyekeztem tehát meríteni a történelmi tényekből is, bőven ... Ám nagyon vigyáztam arra, hogy ez ne sodorja el a népi „hangot” ... Annyira népmondák tehát a bükki mondák, amennyire művésziek, rossz szóval; műmondák is. Amikor ugyanis rekonstruálni akartam a rég hallott mondatöredékeket, rájöttem, hogy ezeket már csak alapos írói munkával lehet feltámasztani, életre kelteni. A bükki mondák megírásánál, újjáalkotásánál még egy igen fontos cél is vezetett. Ügy igyekeztem megírni — egyszerűen és világosan —, hogy azt a falusi nép is élvezze ... De elsősorban mint hivatásos tanár mégis a gyermekekre gondoltam. Ök azok, akiknek ezt a kultúr- kincset meg kell ismerni, hogy megmaradjon, átöröklődjön a jövőnek ... Nem akarván részemre „kierőszakolni” velük az írói halhatatlanságot. (Bár nem tagadom, még ezt sem tartom kizártnak.) A bükki mondák népszerűségét még sok-sok író— 7
