Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Fejes Erika versei

ladt a zugból és szemtől szembe rásújtott a kezét arca elé kapó és rémülten kiáltani akaró öregemberre.

Tizenkilenc óra ötvennyolc perc volt. A szél elállt, a csillagok elhomályosultak.

Az öregember a földön vonaglott, mondani akart valamit, de Mária, fejét félrefordítva, még egyszer feléje sújtott. Az éjjeliőr koponyacsontja beszakadt, már csak hörgés jött ki a torkán, hamarosan végleg elnémult. Falába utoljára még egyszer megrándult.

Kiürült az ég, tágassá változott az udvar.

Mária eldobta a vasdarabot és könnyed léptekkel visszasétált a portásfülkébe.

Az asztalon álló naptárból találomra kitépett egy lapot, felírta nevét és a tett időpontját.

Amikor a portásnéni visszaérkezett a bevásárlásból, Mária egy széken ülve aludt, fejét félrecsuklatva, mellét észrevétlenné süppesztve, karját mélyen lelógatva.

A portásnéni hagyta, „nagyon fáradt lehet szegényke, hadd aludjon! Hiába végez mindennel korábban, nem tud elmenni haza, mert későn indul a busz. Az a kövér Varjasiné bezzeg már otthon van, és nyugodtan tömi a pocakját, mint máskor ... Ügy, úgy, aludjon csak a kedveském, biztosan jól vigyázott a házra, hisz olyan rendes lány. Szegény leány, tizenhárom élő testvére van!”

Mikor hazaért Mária, otthon is aludni tért. A gyűrött naptárlapot, melyre nevét és az emlékezetes időpontot feljegyezte, párnája alá rakta.

Másnap reggel önként jelentkezett a rendőrségen; hitetlenkedve néztek rá, ekkor szereztek tudomást a gyilkosságról. A gyárudvaron fekvő holttestet addig senki sem vette észre.

Az idős, öreg emberek hasznavehetetlenek, csak a fiatalok nyakán élnek — mondta Mária a tárgyaláson —, és szomorú pillantást vetett az ablakon át a sivár éj, a száraz szél és az égő csillagok világába.

A bíróság nyolcévi szabadságvesztésre ítélte.

Rinyai László

...sodródik medrén a fáj

Fejes Erika versei:

FEHÉR, ZÖLD, PIROS. .. CSILLAPODJ ÖRÖM

Hószítta mellvédben, szívükig ág-vértben emelnek barikádot a fák szemellenzőnek.

Lődöző tavasz elől rügygombos, zöldsipkás katonák homlokra dőlnek.

Nem tudni: levél vagy virág — még névtelen hősök az egyenruha alatt;

Március sortüze, ártatlan tűzijáték, gombold ki pirosukat!

Csillapodj öröm, rád

ősz uszít könny-ármádiákat,

Süt a rét, zöld leporelló,

Soroz be virág-bakákat; Szemellenzőst, szuronyos-szép Ernyőst és kékballonkabátost Fürge földdel fordít visszájára Sovány nap, a sötét-ókuláros. Tova, el, hol az ég Bárányok nagy-Atlantisza, Sűrűre, mézesre iszapodva

Délibáb: magyar Tisza. Sodródik medrén a táj,

' Virágport pukkant a szél,

Fellegek kaszárnya-gomolyáján Nagy hadiállapot: TÉL.

HÓTÖRŐ

Szarvasfejek törnek Fákról fehér gyöngyöt Rúg alánk a csorda Habos hógöröngyöt Járunk térdig hóban Csikorog a térdünk Madár itatója Füvön szarvasléptünk

6