Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - A SZEMLE KÖNYVESPOLCA
A SZEMLE KÖNYVESPOLCA Kádár János: INTERNACIONALIZMUS, NEMZETI ÉRDEK ,,A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti és nemzetközi érdekeket össze lehet és össze kell egyeztetni. Semmiféle vélt vagy valóságos nemzeti érdeket nem lehet a nemzetközi érdek rovására érvényesíteni. Ha a szocialista közösség általános érdekeit megsértjük, annak végső fokon a nemzeti érdek is csak kárát látja”. Ha mottót kellene választani a könyvből, minden bizonnyal ez a mondat kívánkoznék legfelülre. Nemcsak azért, mert esszenciálisán jellemzi a fő mondanivalót, hanem azért is, mert egy korszak politikájának és személyes törekvésének következetesen érvényesített célkitűzéseit is tartalmazza. Kádár János legújabb kötete közel tizenöt év, országos fórumon, parlamentben és pártkongresszuson elmondott beszédéből tartalmaz válogatást. A kötet tematikus válogatása természetesen nem teszi lehetővé, hogy minden lényeges véleménynyilvánítás helyet kapjon benne. A szerkesztő inkább arra törekedett, helyesen, hogy keresztmetszetét adja egy politikának, melynek talán egyik legfőbb jellemzője: keresni a legmegfelelőbb utat a szocializmus építésének jelenidejű megvalósításához. Ügy gondolom, elég csak érintőlegesen visszapörgetni az eseményeket ahhoz, hogy emlékezetbe idézzük: az elmúlt tizenöt év mennyi feladat elé állított bennünket. A szocialista társadalom építésének mindenkori előfeltétele: miként lehetséges az ország adottságait, a sajátos nemzeti formákat a leghatékonyabban felhasználni egy nagy horderejű társadalmi program megvalósításához. Az elmúlt két évtizedben a magyar párt nagy gondot fordított arra, hogy feltárja a szocializmus építésének törvényszerűségeit, s azokat a magyar viszonyokra helyesen alkalmazza. Indult ez a program a hatvanas évek elején azzal a nagyszabású tervvel, mely a gazdaságirányítást helyezte új alapokra. Együtt járt ez azzal is, hogy a szocialista integráció elveinek megfelelően szorosabbra fűztük a KGST-én belüli kapcsolatainkat. Nagyobb figyelmet fordított ez a gazdasági koncepció az ágazati kooperációra. az arányosabban összehangolt hosszú távú tervezésre. A következetesen végiggondolt szociálpolitika ugyanúgy részét képezte ennek a politikának, mint a tőkés országok felé is nyitottabb kereskedelempolitika. S ekkor még nem is érintettük azt a sajátos helyzetet, mely egy akut tőkés válságban érintheti az országot, melynek nemzeti jövedelmének közel ötven százaléka csak a külkereskedelemben realizálódhat! Ilyen nyitottságú gazdaság esetén még inkább paran- csolóbb szükséglet a szisztematikusan tervezett gazdaságirányítás. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ipari gondok mellett, szinte halaszthatatlan igénnyel a falu kollektivista átszervezése is napirendre került. Mindezek következményeként olyan változások következtek be a szocialista társadalom életviszonyaiban és társadalomszerkezetében, melyeknek az államigazgatás, az alkotmány törvényeiben is szükségképpen tükröződni kellett. Látszólag eltértünk kitűzött feladatunktól. Pedig a párt első titkárának kötetbe foglalt beszédei közül akármelyikbe is belelapozunk, a fenti kérdések valamelyikébe bukkanhatunk. A továbbiakban az ismertető és kötetajánló sorokat mégis csupán egy gondolat köré szeretnénk kristályosítani. Ez a közelítés ugyanis az írások zömében, ténylegesen, vagy érintőlegesen, megtalálható. Az utóbbi évtizedben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén végbement legszembetűnőbb vonás az integratív kapcsolatok érvényesülése. Ez a gazdasági kényszer érintette a kis és a nagy nemzeteket éppúgy, mint a tőkés és a szocialista országokat. Ennek a folyamatnak szükségszerű következménye volt pl. az energiaprobléma megoldásának összehangolt keresése, a nyersanyag és a népgazdasági kihatású gépipari szektorok gondosabb összehangoltsága. S szűkebt közösségünkön belül, a szocializmust építő kelet-európai szocialista országokban a minőségi követelmény, a magasabb szinten történő társadalomépítés éppen az utolsó években lett társadalmi feladat. Az integratív tényezők ilyen fokozott érvényesülése mellett a politikai ideológiában és a politikai publicisztikában a fentiekből leszűrhető „következményként” egy politikai, ideológiai probléma, kommunista szemszögből ugyanúgy, mint nyugati polgári oldalról, felmerült. Nevezetesen, nem keletkezik-e feloldhatatlan dilemma nemzeti é§ nemzetközi, nemzeti érdek és internacionalizmus között? Az integrációs folyamatok megkívánta bonyolult gazdasági és politikai összefüggésrendszerek nem szorítják-e háttérbe a nemzeti sajátosságok biztosította fejlődési lehetőséget. A fenti kérdések megválaszolását a gyakorlat nagyon is kézenfekvővé tette. A felgyorsult technikai, műszaki, tudományos fejlődés olyan megterhelést rótt és ró napjainkban is az egyes nemzetekre, hogy azt az erők szisztematikusabb ösz- szehangolása nélkül már az egyes nemzetek önmagukban szinte nem is tudják megoldani. S nemcsak a tudományos kutatások kívánják meg ezt az integrációt, hanem egyéb összemberiséget érintő kérdések megoldása is. Pl. a környezetvédelem, vagy a világélelmezés problémáit sem lehet csupán nemzeti keretekben orvosolni. A válasz kézenfekvőnek látszik. Ha szocialista oldalról nézzük, akkor a nemzeti érdek és a nemzetközi nem kerülhet szembe, sőt annak a jelenkori történelmi viszonyok között szükségképpen harmonizálni kell egymással. Mint mondottuk, elhibázott dolog lenne sima recenziót írni erről a kötetről. Több okból is. Egyrészt olyan írásokról van szó, amelyeket elsődlegesen nem nyomdai terjesztésre szántak, hanem arra, hogy az élő beszéd, atmoszférát inkább teremtő erejét is felhasználva, szélesebb tömegeket tájékoztasson vele egy felelős poszton álló politikus. Így a hétköznapjaink megannyi problémáját érintő, problémafelvető beszédgyűjteményből, a fentiekben már megkísérelt általánosabb összefüggések felvázolásán túlmenően csupán néhány kérdést kívánunk még érinteni. Világosan kitűnik a kötetből a pártnak az a törekvése, hogy a hatvanas évektől kezdve, egy ellenforradalmi kísérlettel is megbolygatott nemzeti egységet, következetesebben átgondolt szövetségi politikával tágabb alapokra helyezzen. E mögött a politika mögött, mély és alapos valóságismeret húzódik meg. A beszédek agitatívan, ha kell érvelve és meggyőzve vallanak napjaink tennivalóiról. Világosan megfogalmazódik a kötetből, hogy a szocializmus építése nemzeti érdek, mely harmonizál népünk legszélesebb rétegeinek törekvésével is. A szocializmus jelenlegi építésének periódusában gazdasági sajátosságainkból adódóan az eddigieknél még hatékonyabban kell építeni a szocialista integráció biztosította lehetőségekre, s mellettük, nem másodlagosan a nemzeti tartalékok arányosabb kiaknázására. Nem kerülhető el, így szólni kell róla, miért váltanak ki olvasva is ilyen érdeklődést ezek a beszédek. Azt hiszem azért, mert érződik az írott szövegen az előadói stílus. Kádár János jól ismert előadói stílusa átüt a nyomtatott szövegen is. Higgadtság, meggyőző, agitatív érvelés, egy kicsit visszafogott előadói szónoklat olyan stiláris jegyeket kölcsönöznek az írott szövegnek is, melyek azokat „olvasmányossá” teszik. (Gyorsuló idő). SZŐKE DOMONKOS 62
