Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kriszten György: A mátraalji borvidék múltja és jelene
hogy általa minden időben sok ügyet el lehetett intézni. Napjaink „folyékony okmánybélyeg”-ének egy régi híres borvidéken ugyancsak széles körű hagyományai vannak. Bártfai Szabó László „Gyöngyös és vidéke bortermelésének története 1850-ig” (Gyöngyösi Kalendárium 1937. 50—70.) című művében találjuk az alábbiakat: „A discretióban” adott borral elég sűrűn találkozunk. 1687-ben a megyei tisztviselők részére vesz át a város bort, amelyet szüretkor a dézsmaborból ad vissza. 1701-ben az alispánnak 4, szolgabírónak 2 akó gyöngyöző óbort adnak discretióban. Ugyanazon évben, mivel új szegény káplán jön a városba, de usus ne legyen belőle, — 3 ákó borocskát és 2 rajnai forintot adnak neki. 1702- ben a városból eltávozó katonák kapitányának adnak 4 akó bort. 1731-ben — hogy a város peres ügyeinek szekere Pozsonyban el ne akadjon, — Grassalkovich Antal lakodalmára küld fel a tanács 5 akó óbort, máskor Orcy Lőrinc báró leányának esküvőjére, vagy a földesurakhoz újévi tisztelgésre menő városbíró szekerének hátuljában mindig megtaláljuk az átalagocska ajándék bort.” A múlt század elején, a nemzeti megújulás korszakában fokozott figyelemmel fordultak a szőlőtermesztés felé is. 12 év alapos munkája nyomán Schams Ferenc tollából 1833-ban német nyelven megjelent a magyar borvidékek első, szakmailag hiteles, részletes leírása. Akkoriban a mátraalji borvidéket még visontai borvidéknek ismerik, és híres vörösborokat ad: „Unter den vorzüglichsten Wein-Pflanzungen, namentlich denen Welche Rebenblut ergiessen, verdienen die Visontaer mit in der erste Reihe gestellt zu werden”. (Azon híres neves szőlő- területek közül, melyek nevezetesen szőlővért adnak, a visontai az első sorba helyezhető.) A ménesi borokhoz hasonlítja, melyek a régi Magyarországon ugyanolyan rangot képviseltek a vörösbortermelésben, mint Tokaj- hegyalja a fehérborok területén. Schams Ferenc munkájából tudjuk, hogy a vidék neves földesura, Brúder báró Burgundiából, a Vezúv lejtőjéről és a Rajna vidékéről behozott fajtákkal is kísérletezett. A Sárhegy lejtőjén termett rajnai rizlingben túl sok alkohol volt, ami elnyomta a zamatanyagokat. A hűvösebb fekvésű Tót-Nánán viszont ugyanolyan bort sikerült előállítani, mint az eredeti rajnai. Schams Ferenc a visontai vörös bort sötétebb színűnek mondja, mint az egrit. Hogyan lehetséges, hogy ilyen kiváló adottságokkal rendelkező borvidék mégsem volt soha olyan híres, mint az egri? A különbség könnyen megmagyarázható. Eger környékén sokkal több nagy borpincét találunk, mint Mát- raalján. Valaha csak a két-három éves óborokat kedvelték. Az érleléshez viszont nélkülözhetetlen volt a jó, télen-nyáron egyforma hőmérsékletű, sem nem száraz, sem nem nedves borospince. Később a gyenge minőséget adó fajták rontották el a Mátraalja jó hírét és itt mindig a mennyiségi szemlélet uralkodott. A virágzó szőlőkultúrára az egész világon nagy veszedelmet jelentett a múlt században elterjedő filoxéra. Az európai nemes szőlő gyökerét elpusztító rovar Mátra- alját sem kerülte el. Gyöngyösön 1883 őszén találtak először filoxérával fertőzött tőkéket. 1885-ben már 600 katasztrális hold filoxérás szőlőt mutattak ki a hivatalos vizsgálatok. Ekkor már a Mátraalja egyéb területein is elterjedt. Nagyréde határában levő szőlőket három év alatt pusztította ki a filoxéra. 1890-re a falu határában már egyetlen termő tőke sem maradt. A filoxéra elleni védekezés rendkívül könnyű, s ma már mindenhol értenek hozzá: amerikai alanyra kell oltani a szőlőt. Csak az volt nehéz, míg ezt megtanulták és megvalósították. Űj oltási módot kellett elsajátítani, meg kellett találni a megfelelő alanyokat. A szőlőtermesztők helyzetét nehezítette, hogy akkoriban egyéb csapások is sújtották a szőlőtermesztést. Már a filoxéravész előtt megjelent a lisztharmat, nem sokkal utána a peronoszpóra is. A FILOXÉRAVÉSZ UTÁN Az újratelepítés után egy megváltozott borvidékkel állunk szemben. Más fajtákat kezdtek termeszteni, meghonosodott az oltványtermesztés és a csemegeszőlő-termesztés, de változtak a közgazdasági viszonyok is. A filoxéravész után megszűnt a borvidéken a vörös bort adó Kadarka egyeduralma, zömmel fehér bort adó fajták terjedtek el. Közülük az Olaszrizling és az Otto- nel muskotály a régi hírnévhez méltó minőséget adott, a Kövidinka, az Erdei fehér, a Mézesfehér már kevésbé. Sajnos, erősen elterjedtek a direkttermő szőlők, még jó évtizede Mátraalja területének 27 százalékát foglalták el. Arányukat egészen pontosan nehéz megállapítani, mert nagyon sok volt a nemes szőlőbe keveredett direkttermő tőke is. Ilyen nagy mértékben egyetlen történelmi borvidéken sem terjedtek el, és jórészt ennek tulajdonítható, hogy a mátraalji borok hírneve a filoxéravész után erősen megromlott, és még ma sem örvendenek kellő megbecsülésnek. A direkttermő szőlők az amerikai eredetű Vitis Lab- ruscából származnak. Az európai nemes szőlő borától eltérő különös, kellemetlen zamatanyagot, direkttermő ízt (rókaíz, labruszkaíz) tartalmaznak. Nagyobb hátrányuk azonban, hogy boruk káros az egészségre. Állat- kísérletekkel bizonyították be, hogy a direkttermő borok erősen károsítják a májat, idegrendszeri bántalmakat okoznak. A kísérleti állatoknak még a harmadik nemzedékénél is degenerálódási tünetek jelentkeztek. A károsító hatást a metilalkohol és a színanyag különleges ösz- szetétele okozza. A kékbogyójú direkttermő fajtákban rákkeltő anyagot is találtak. Gyöngyös környékén a szellemileg csökkent képességű embert „Noah-nyomá- sos”-nak is szokták nevezni. A meghatározás tudományos szempontból sem alaptalan. Franciaországban, a világhírű montpellier-i mezőgazdasági főiskolán, ahol sok külföldi hallgató is tanult, elrettentő példaként emlegették a direkttermő borok károsító hatását Zala és Somogy megyében. (Szerencsénkre Mátraaljáról nem tudtak.) Önként felvetődik a kérdés, hogy a sok hátrányos tulajdonság mellett miért terjedtek el olyan erősen a direkttermők. Mert aránylag kevés munkával, sok jövedelmet nyújtottak, ellenálltak a filoxérának és a gombabetegségeknek. Nagyfokú elterjedésükben a jóhiszeműség, a tudatlanság és a kapzsiság egyaránt szerepet játszottak. Gyöngyös néhai polgármestere Csömör Kálmán, aki igen sokat tett a filoxéravész utáni rekonstrukció érdekében a szegény emberek számára, jóhiszeműleg maga is propagálta az Othelló telepítését. Mindig hangsúlyozta azonban az oltványszőlő elsőbbségét és jelentőségét. Tanításából, sajnos, elsősorban a direkttermők telepítését fogadták meg. Az Othelló, mint a vörös borok színezője és másodrendű étkezési szőlő, még némi hasznot is hajtott, de a Noah (Nova) szőlő telpesítéséről már csak el- ítélőleg nyilatkozhatunk. A telepítők logikája igen egyszerű volt: az olcsón telepíthető Noah mégegyszer any- nyit terem, mint a nemes európai fajták, megmunkálása fele annyiba kerül. Régen a direkttermő iborért mindössze 20 százalékkal fizettek kevesebbet, mint az oltványszőlőből származóért. Nem is kellett túl sok biztatás, az 44
