Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - E. Nagy Sándor: Remenyik Zsigmond társadalmi "kiszakadása"
mezési lehetőségeket szabadítanak tehát fel az alábbi szövegrészietek: „Disznók állnak most elébem / Röfögően és negéden” (Ady: Kétkedő magyar lelkem). — „Hűvös völgyemből sebten, rohanón / Tüntetek elébem, / Tarkán, asszonyosan, szédítőn, / Rejtetten Tavasz blúzaiba / Nyugtalanul és negéden” (Ady: Hűvös völgyemből sebten, rohanón). — „Furcsa csöndre jön riasztó zaj / S minden bokor leple alatt / Negédes álmeneküléssel / A csók, a csók után szalad” (Ady: Vérmuzsikás, csodálatos harc.) — „S mért kell, hogy ravasz kis buksiddal tudjad / Vágy-tagadásom negédes-hazugnak; / Mert senki jobban nem áhított nálam?” (Ady: Mert senki jobban). — „Én elébed kárörvendésemet / Finom gúnyú negédes arcon hoznám” (Ady: Azután vége volna). A negédesség szóalak versbeli kulcsszerepe különösen kifejező és érzelemmel feldúsított nyelvi forma Ady Régi negédességem meghalt című költeményének alábbi szövegrészletében: „Nem akartam megadni, amit nem kell / S most nem tudok megbirkózni, / Kéretlen muszáj okkal, s elemekkel, / S régi negédességem elhúnyt. / Merre van a meggyőződés...? / Merre van a nagyhős kiigazodás? / Igen, régi negédességem meghalt.” A Margita élni akar című versciklusban is sajátosan adys szóhasználat a negédes szóalakkal való élés. „Sírni való, de nevetni szabad: / Kit negédesen száznál több Halál-dal / Hirdet, mint a Halálhoz hív komát, / Most gyáván szepeg s óvatosan lábal, / Kimélkedik ...” Ady a negédeskedés továbbképzett nyelvi formát prózai írásaiban is felhasználja. Egy jellemző részt mutatunk be ennek bizonyítására. Kosztolányiról írt közleményében ezeket a sorokat olvashatjuk: „Egy hozzám írt levelében németesnek tartja a líráját Kosztolányi Dezső. Tagadom, s ártatlan negédeskedésnek, sőt öncsúfolásnak érzem ezt.” (Ady: összes prózai művei, VIII. 228.). A felsorakoztatott és értelmezett Ady előtti versbeli adatok és összefüggések ismeretében az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a költő a sok összetevőjű gondolati viszonyok sűrítésére, bizonyos nyelvi feszültség megteremtésére, s ugyanakkor a szabadabb képzettársítási folyamatok megindítására is alkalmasnak találta a negédes szócsaládjának versbeli kulcsszóként való szerepeltetését. 7. A teljesebb kép megrajzolásához azt is szükségesnek tartjuk, hogy felvázoljuk, vállal-e a szócsalád stilisztikai, poétikai szerepet a kortársi, illetőleg a mai költők alkotásaiban. Egészen újszerű vershelyzetekben jelentkezik a negédes és a negédesen szóalak Heltai Jenő és Ignotus verseiben. A nő és a férfi viszonyának rajzában, a kacérkodó, a különcködő, a pajkoskodó női természet jellemzésére is alkalmasak a negéd, a negédes, a negédesen szavak: „Szemedbe néztem, rám nevettél / Szemtelenül, negédesen” (Heltai: Találkozás). — „S a’ helyett, hogy kedves volnál, / Pajkos, élces és negédes, / Sok bolond különcködéssel / Leplezed a zavarod’” (Ignotus: A slemil keservei). Hasonló jellegű viszonylatokban bíz Jékely Zoltán is közlő, kifejező szerepet a negédesség szóalakra: „Késő ősszel rohamra indulnak a nők / érzékeim ellen... / Mily hasztalan negédességük! (Jékely: Falevelek tánca). A jelentés tartalmát és használati értékét tekintve szócsaládunk minden tagja az 1900-as évektől kezdve egyre inkább kihull a köznyelvi szóhasználatból, s prózaíróink is mind ritkábban élnek a negédes, negéd szóalakkal. De a szócsalád versbeli életútja mégsem szakad meg, hanem sajátos új szerepkörben vállal szerepet. Elsősorban az ironikus hangvételű és a gunyoros versbeli beszédhelyzeteket megteremtő alkotásokban jelentkezik újra és újra. A sort Juhász Gyula nyitja meg. Egy új alakváltozatot is megteremt. Három helyi lap című alkalmi versezetében olvashatjuk az alábbi mondatokat: „Három helyi lap nagy Szegedben / nagy vitába keltenek, / melyik szebb közülük ... / hej, ifjú kormányka ... / add pausáléd kis negédke / a legszebbnek közülük”. Watteau című versében ugyancsak sajátosan gunyoroskodó kontextusban jut nyelvi szerephez a negédes szóalak: „Ott áll a szobra fehér csendesen, Watteau, a törpe ember ott mereng el / Kacér Párizs egén nagy, nyílt szemekkel, / Mosolygón, némán és negédesen”. A humorkodó hangnem, a gunyoroskodó minősítés, a szatirikus felhangok megnagyítása egyaránt jellemző azokra a versbeli beszédhelyzetekre mai költőink alkotásaiban, amelyekben a szócsalád tagjai kulcsszóként jelentkeznek: „Arany a torkod!, szép volt édesem! / suttogták halkan és negédesen” (Bóka László: Színészotthonban). — „Aláztak engem is hivatalok / kis negédei” (Kalász Márton: Feleselés). — „Bécs német negéddel haza invitál” (Szentmihályi Szabó Péter: Agg Kossuth levéltöredéke egy magyar tisztelőjéhez). — „Végig fekszi a volánt, / a negédes kurtizánt” (Cs. Nagy István: Be földi). Napjaink költőinek jóvoltából a köznyelvből kihullt negédes szóalak újra elevenedik, s régi jelentéstartalma új fogalmi értékkel bővül, s ugyancsak gunyoroskodó hangulati töltéssel vállal egészen időszerű mondanivaló kifezésére versbeli nyelvi szerepet: „Negédes nippek vitrin-polcon / csöpp üvegcsék, IBUSZ-kalandok / emelik a családi rangot” (Péntek Imre: Vers, melyben a költő lelki-elsősegélyt próbál nyújtani feleségének). 8. A szócsalád versbeli életútjának megrajzolásával nagy költőnk, Ady Endre emlékének kívántunk adózni. Azt is bizonyítani akartuk, hogy Ady Endre sajátos egyéni szóhasználatával szervesen kapcsolódik az elődök gyakorlatához; s ugyanakkor a negéd, negédes és negéd- ség szóalakok mai versbeli szerepvállalásában az ő hatása is megnyilvánul. Dr. Bakos József Remenyik Zsigmond társadalmi „kiszakadása” Remenyik Zsigmond gazdag életművének méltatói felismerték már, hogy az író művészi-emberi útjának egyik legizgalmasabb kérdése az az eszmei fejlődés, amely modern irodalmunk sajátos jelenségévé avatja munkásságát. Vajda Endre 1964-ben — két évvel Remenyik halála után — úgy látta a Látóhatár-ban közölt tanulmányában, hogy „XX. századi irodalmunk egyik legegyénibb, legelgondolkoztatóbb szellemi kalandja” rejtőzik az ugyancsak méltányolandó esztétikai teljesítmény mögött. Majd B. Nagy László jelölte ki e „szellemi kaland” társadalmi-világnézeti koordinátáit A hontalanság erdejében című szép esszéjében: „Mit mondunk Remenyikről és könyvespolcnyi ciklusáról, az Apocalypsis Humaná-ról? Hova soroljuk, miképp osztályozzuk? Származása: dzsentri. Politikai állásfoglalása: szocialista. Világnézete: polgári. Magatarátsa: anarchista. Négy ellentmondó szó. 70
