Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - G. Molnár Ferenc: Andrea és a többiek

Elég lett volna csak Péter csuklóját megfognom. Tudtam, jóval erősebb vagyok nála.

— Még csak a hangod se hallani? Mi? Szarnak nézel te engem? Mi? Annak?

Talán elfáradt, mert abbahagyta az ütést. Lihegett az ágyam mellett, megtántorodott és ahogy fogódzó után kapott, a keze elérte az asztal sarkát. A következő pillanatban lerántotta a térítőt. Csörömpölve hullott minden a földre. Utána a polchoz lépett, onnan kapott le mindent és vágta a földhöz.

Száraz szemmel néztem, ültem az ágyban, a paplant a térdem alatt kulcsoltam össze.

Úristen, ki ez a vadállat? Bámultam Péterre értetlenül, mintha soha sem láttam volna azelőtt.

♦ O ♦

— Milyen anyagi körülmények között él most?

— Hogy is mondjam? Nem panaszkodhatom. Amire nekem szükségem van, azt meg tudom venni magamnak. Naponta elszívok két csomag Kossuthot. Tudom, az nagyon sok, de ez van. Egy héten egyszer vagy kétszer ki szoktunk menni sörözni. Hol a Tulipánba, hol csak ide a sarki Kis-piszkosba. Aztán hetenként veszek húsz deka kávét. Az alsó- és a felsőneműt, már mondtam, meg a nagyobb értékű dolgokat otthonról kapom meg. Ez így nem elég együtt se a fickándozáshoz, de nekem így megfelelő. Megszoktam a szerényebb életet, mert otthon is ezt láttam mindig. Nekünk mindig nagyon meg kellett nézni minden forintnak a helyét, mert előbb a házat építtettük meg, aztán a kertet kellett beültetni és meg kellett vásárolni a gépeket is hozzá. Mindent gépesített apám. Ahogy férjhez ment a testvérem, hozományként kapott egy lakást, bebútorozva, mellé egy Skodát. A férje agro- nómus, a testvérem könyvelő a szomszéd község tsz- ében. Kijárnak Nádasvárról, a városból, ott van az OTP- lakásuk. Apámék azt mondták, ha ők úgy kerültek össze, mint az ujjuk, akkor legalább a két lányuknak ne legyen majd gondja semmire az induláskor. Furcsa, de otthon soha nem kényeztettek el bennünket. Nekem most is csak annyi ruhám van, amennyi feltétlenül szükséges. Egy olyan, amit fel lehet venni az Operába is, vagy itt a gólyabálon, a többi pedig a mostani farmer. A szokásos divatos szerelés.

— Milyen körülmények között élnek a társai?

— A kisebb részük úgy, mint én, a nagyobbik sokkal jobban. Egyik-másiknak annyi a pénze, hogy. .. Hatnak itt a kocsija is. Az úgy van, hogy a kollégiumi elhelyezésnél, de minden másnál is csak a hivatalos keresetet veszik figyelembe. Ezért a körzeti orvos fiacskája vagy lánykája alacsonyabb térítést fizet, mint a pedagógus szülők gyereke. Pláne, ha az orvos-gyereknek csak a papája dolgozik. Az ő hivatalos keresete így háromfelé oszlik a család létszáma miatt. Filléreket fizetnek a menzán, de havonta legalább kétezer forint a zsebpénzük, az autó itt áll a kollégium udvarán, és azt is megengedhetik maguknak, hogy kétnapos ünnepre kiránduljanak cseszkó- ba vagy lengyelbe. Két srác, két csaj és mennek. Ha kapnak szállást, kapnak, ha nem, ott alszanak, ahol rájuk sötétedik és meg tudnak húzódni. Ha szállás is kerül, akkor egyetlen szobában, négyen, az egymás melletti ágyakon. A szeme sem rebben senkinek. Ha bárki egyetlen szóval is kifejezné csodálkozását, halálra röhögnék magukat. Mi az, te nem kellesz senkinek? Irigykedsz? Fogj te is magadnak egy megfelelő partnert és kész. Ez a közfelfogás. Megértem őket, meg nem is. Ha tehetik? A szex pedig ...! Ehhez mindenkinek joga van, ez hozzátartozik az élethez.

Hogy kinek milyen a gyomra, a többi már ezen múlik. Egyedül a motort tiltotta ki a koliból a diáktanács, mert azzal minden héten volt egy-két súlyos baleset. Részegen motoroztak a srácok, legtöbbször másodmagukkal. Állandóan idejárt a rendőrség, botrány kavargóit a koli körül. Hogy az autóval is lehet? Igaz, de az mégis más, valahogy mutatósabb, klasszabb. Talán jobban meg is gondolja magát a srác az autóval.

♦ O ♦

A botrány megmozgatta az egész kollégiumot, összeült a fegyelmi bizottság, és megkezdte a kihallgatást. Péter azzal védekezett, hogy részeg volt és különben is őt megszégyenítették. Az a lány, akivel együtt járt már egy fél éve, akiről mindenki tudott, és akivel neki komoly szándékai voltak. De ezután? Nem is tudja, mi lesz kettőjükkel? Mert ha valaki nem tud magának parancsolni, ha úrrá lesz rajta a kicsinyes indulat, ha nem tud társaságban megfelelően viselkedni, ha a társát magántulajdonnak tekinti, és akkor még egy ilyen lány vezetőségi tag is ... Szóval...

Nem tiltakoztam, nem kiáltottam oda neki, hogy hazudik, egyetlen szava sem igaz. Nem panaszoltam fel az ütéseket és azt sem magyaráztam meg, hogy miért voltunk kettesben a szobámban.

Eszembe jutott egy másik jelenet.

Alig két héttel korábban történt. A második emeleten éjfél után óriási balhé tört ki. Ordítozás, csattogás, sikoltozás, minden. Kiugrottam az ágyból. KlSZ-vezető- ségi tag vagyok, nekem kötelességem a társaimmal is törődni. Ezért kaptam a megbízatásom. Ott a helyem, ahol szükség van rám. Rohantam, úgy pizsamában, ahogy kiugrottam az ágyból.

A második emeleten óriási cirkusz. Arénázott mindenki, néhányan verekedtek, egyetlen gomolyagban. Ketten a földre zuhantak, ott fojtogatták egymást.

— Miért hagyjátok őket? — kiáltottam rá a hozzám közelebb állókra. — Segítsetek.

Most vettem igazán hasznát annak, hogy mindig szerettem a fizikai munkát. Szabó Öcsi ordítozott a boly közepén. Nagy ivó, akinek a szeszből soha sem elég semennyi. Csóró srác, de a piát mindig kikeresi magának. Amikor kap egy kis pénzt, addig nem látjuk bent, amíg egy fillérje is marad. Ha nincs pénze, mások fizetnek neki, mert különben jópofa, szellemes, tréfás kedvű, aki tud hangulatot csinálni a társaságban.

öcsit kellett kiemelnem, ezt megállapítottam rögtön.

De hozzá a verekedő tömegen át vezetett az út. No, gyerünk, mondtam magamnak. Ügy perdültek le a srácok, ahogy lódítottam rajtuk, mintha erejük sem lenne. A körben állók sorba kapták el őket, tuszkolták is mindjárt távolabbra a foglyukat.

A vállát fogtam meg öcsinek és magam felé fordítottam.

— Gyere, Öcsi, menjünk be a szobádba.

— Mit akarsz te tőlem? Hagyjál, mert kicsavarom a nyakad abból a márványszép válladból. Vedd le a mancsod rólam, amíg szépen mondom. Hallod? Te büdös kurva, aki Péterkének a ...

A többire nem emlékszem. Arra tértem magamhoz, hogy Öcsi ott nyüszít a földön, én mellette térdelek, a homlokomban úgy lüktet az ér, hogy majd szétpattan, és valaki halkan mondja:

— Engedd el, ne bántsd. Részeg.

Amikor végül a fegyelmi bizottság kihirdette a határozatát, azt is hangsúlyozta, hogy nem az első eset, ami31