Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - G. Molnár Ferenc: Andrea és a többiek

valódi és szoros értelmében. Mindig csak a munka volt a számukra a legfontosabb. A pénz miatt, mert kellett a pénz a házra, kellett később a gyerekekre, ránk, de kel­lett a kertre is, mert apámnak mindene a kert, az őszi­barack. Ha az nem lenne, nem is tudom, hogyan tudna élni. Azt nem lehet elmondani, mit jelent apámnak a gyümölcsös. Lehet, hogy anyám nem rajongott érte so­ha, de ezt nem mutatta volna. Apám érdeklődése az őszibarack iránt rám is rámragadt. Ezért mentem előbb mezőgazdasági szakközépbe, most pedig azért vagyok itt a főiskolán. Meg akarom tanulni az őszibarack termesz­tésének minden csínját-bínját. Mifelénk ez a legelter­jedtebb gyümölcs. Az állami gazdaságnak is óriási őszi- barackosai vannak. A nyári gyakorlataim is ott szoktam tölteni, és már nagyon valószínű, hogy ott leszek állás­ban is. Nem kötöttem velük társadalmi szerződést, csupán óvatosságból. Jó lett volna havonta az öt- vagy hatszáz forint, főként kezdetben, de most már túlságosan nem hiányzik. A kollégiumért nem kell fizetnem, kapok szo­ciális segélyt is, a tanulmányi eredményem után pedig ösztöndíjat. Ez mind együtt sem sok, de cigire, kávéra és arra a néhány üveg sörre, amit vagy itthon, esténként, vagy kint, a városban, a Tulipán presszóban szoktunk el­fogyasztani, ha néhányan együtt kimegyünk, arra a pén­zem elegendő. De másra egy fillér sem jut, az is igaz. Otthonról azelőtt sem kaptam, most sem kapok. Csak a ruhát, a testi holmiaimat veszik meg anyámék. Pedig ott­hon én is szoktam dolgozni, ahogy csináltam is mindig, már egészen kicsi koromban. Azért is vagyok ilyen deltás, ahogy mondják rám a többiek. A vállam is, a karom is, de a lábam is, akárha valamelyik fiúé lenne. Kellett az erő, amikor a ház végében levő akácost kiirtottuk. Jött a lánctalpas, az kiforgatta a fákat, de a tövét, a gyökereit nekünk kellett kiszedni a földből, kihordani a mezsgye szélére. Csináltuk heteken át. A nővérem nem, mert ő mindig sokkal gyengébb volt, mint én. Vékony most is, pedig már férjhez ment. De ő akkor már nem is volt otthon, bent tanult a városban, közgazdaságira járt. Ne­kem meg kellett tanulnom dolgozni, mert fiú nem volt a családunkban. Ma is szeretek dolgozni, élvezem az erőki­fejtést, bírom is a munkát. Haragszanak is rám, amikor gyakorlaton vagyunk valahol, mert azt hiszik a többiek, hogy én a tanárok kedvéért töröm magam. Mit csináljak, ha nekem nem esik nehezemre, sőt, direkt élvezem is. Az olyan jó érzés, amikor haladok, fogy a hátam mögött a sor. Megcsináltam már azt is, hogy a szomszédom sorait is felfogtam, aztán visszatértem a másik szomszédomhoz is, amikor még így is jóval előttük jártam, de ez sem tet­szett. Hallgathattam a félig hangos megjegyzéseket, amik között egy sem volt dicséret vagy elismerésféle. Hiába, a többiek nem szeretik, ha valaki kiválik közülük. Ezt már csak mostanában tanultam meg, amikor néhányszor kellemetlenség ért. ♦ O ♦ Péter nyitott be a szoba ajtaján. Megint nem kopog­tatott. — Mondtam már, hogy kopogtatás nélkül ne nyiss be — szólt rá mérgesen. — jól van, be ne kapj. Csak azért jöttem... — És ha Teri is itthon van, és ha éppen öltöz­ködik? — No, bumm, és akkor? Vagy olyan rossz alakja van? — Ez nem vicc. — Eh! Szóval azért jöttem, hogy úgy készülj, Katica is jön velünk. — Katica? — El ne ájulj. Katica. Kérdezte az előbb, megyünk-e mi valahová, mert ő is szívesen csatlakozna. — Mi van a Pillér tanár úrral? — Nem az én ügyem, te se izgasd magad miatta. — Tudod te is, mindenki azt beszéli a koliban, hogy Katica és Pillér együtt járnak szexpartira a tó mellé. Ott van Pillérnek egy kéglije. — Irigykedsz? — Jól adod. — Ha nekik jó? Mind a kettő felnőtt. Csak el ne kezdj moralizálni, hogy Pillér nős ember, van egy csinos felesége és akkor abban a kollégiumban, ahol ő nevelő, összeszűri a levet egy taknyos kis csajjal. — Akinek teljesen mindegy, hogy Piller-e a srác, vagy valami egészen más névre hallgat. — Kényes az orrod? — Lehet. A Katica nem vonz, meg kell mondanom. Főként, hogy Pillértől bizonyos anyagi juttatásokat is el­fogad a szerelme fejében, viszonzásul. — Teljesen meg vagy huzatva. Mi a fészkes fenét csináljak? Mondjam azt Katicának, hogy Andi finnyás természet, nem szereti, ha máson megérzi a szexszagot? Veled nem hajlandó egy asztalhoz ülni. Tiltja a szocialis­ta öntudata. Utóvégre ő ifjúsági káder. És a tiszta erkölcs meg a szocialista közízlés, tehát kopj le, Katica, keress más bulit magadnak. Ezt kellett volna mondanom? Elfog a röhögés. — Nem fogok belehalni, mást is kibírtam már. Hadd jöjjön az a tágszívű kis pintyőke, ha a Pillérje éppen a kedves feleségének ígérkezett el ma estére. Péter grimaszt vágott, aztán szó nélkül behúzta ma­ga után az ajtót. Próbálta magát túltenni ezen a kínos szituáción, de ez nem sikerült. Az igazság az, hogy majdnem szétrob­bant Katica miatt. Annak a lánynak már a látványa is ingerelte. Nem a szex miatt, ugyan! Attól fordult fel a gyomra, ha arra gondolt, hogy pénzt fogad el Pillértől a kapcsolatuk fejében. Ez hányinger így. ♦ O ♦ — Miért jelentkezett középiskolába? — A kérdést nem értem világosan, nem is tartom így jónak. Miért jelentkezik bárki középiskolába? Mert ta­nulni akar. Azért is, hogy könnyebb legyen az élete, azért is, hogy többet tudjon arról, ami érdekli. Engem spéciéi az őszibarack érdekel, de nagyon. Miután ösztön­díjat is kaptam mindig, a koli se került pénzbe, nekem aránylag könnyű volt a dolgom. Ha arra is kíváncsiak, szorgalmas voltam-e, csak azt mondhatom, nem. Soha nem tudtam magolni. Nem azért mondom, de jó fejem van, könnyen megragad benne minden. Ezért sem ülök sokat a könyv előtt. De talán nincs is rá szükségem. Ren­geteget olvasok amúgy. Minden szakkönyvet, azonkívül rengeteg szépirodalmat. Különösen a versek érdekelnek. A képzőművészet pedig úgy vonz, mint a darázsi a virág mézes illata. Bocsánat, ez egy kicsit hülyén hangzott, vé­letlenül átmentem borongósba. — Milyen sikerélményben volt már része eddig a tanulmányai során? — Soha nem voltam rossz tanuló. Felelni tudtam, de szerencsém is volt mindig. Itt a fősulin különben sem vicc, tudja az ember, mikor van beszámoló, ZH, zárt­helyi, szigorlat meg minden. A középiskolában pedig az orrom igazított el. Valahogy kiszagoltam, mikor kerül rám a sor. Akkor fél nap alatt átrágtam magam az anya­28

Next

/
Thumbnails
Contents