Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Városváróban Hevesen
ciális otthont, orvosi rendelőt, mi egyebet helyeztek el bennük. „Ténylegesen” is azok utódainak „szolgálatába”, kezébe került „vissza”, akik két kezük munkájával, kövek-téglák magasba lendítésekor verítékükben fürödve építették. Heves mezőgazdasági „specifikuma” több mint 110 évre tekinthet vissza. Ekkor erősödik föl a dinnye- és dohánytermelés. S mert az országos filoxérapusztítás valamiképp kihagyta Hevest, a meglevő 3 és félszáz holdhoz egy évtized alatt hozzátelepítettek 1000 holdat. A belterjesség ellenére továbbra is jelentős maradt kenyér- és takarmánygabonatermesztése, de az állattenyésztés is. Az első világháborút követő ún. földreform jószerivel csak házhelyet juttatott az igénylőknek. A hitbizományi nagybirtok kikezdhetetlennek bizonyult. Az 1930-as statisztikai ösz- szeírás 1 nagybirtokon kívül 8 száz holdon fölüli, 165 száz—ötven, 162 tíz—egy és 238 „gazdaságot” talált 1 kát. hold alatt. Szerfölött „időszerű” volt tehát a birtokviszonyok „ki- egyenlítése”. Az 1945-ös földosztás során kisajátított 4210 holdból 1310 család jutott földhöz. A birtokmegoszlási helyzetből következtethető a földtulajdonosok, a gazdák összetételének heterogeniz- musa. A szövetkezeti mozgalom fejlesztésének indulásakor volt ugyan két termelőszövetkezet is, de — keretnek — annyira nem bizonyultak elégségesnek, hogy nem kevesebb, mint 7 új termelőszövetkezet alakult még. A 9 közös gazdaság csak 1964- ben apadt le ismét 2-re, a Rákóczi és a Kossuthra. S az utolsó állomás: a termelés centralizációjának szüksége folytán még további egyesüléseknek kellett következniük: a Kossuth csatlakozott a Tarnamenti Egyesült Tsz-hez, a hevesvezekényi Alkotmány pedig a Rákóczihoz. (Ismét egy helyi monográfia: Faludi Sándor és Pécsi István A közös útja Hevesen címmel írta meg a település tsz-történe- tét.) ... Mintegy termelési versenytársként a határ 9921 hektárán osztozik még az Állami Gazdaság is. A termelési főprofil a növénytermesztésen belül a szántóföldi zöldségtermesztés, a szőlő-gyümölcs (a Rákóczi Tsz több mint két és félszáz kh-n gépi művelésű szőlőt és gyümölcsöt is telepített), s az állattenyésztéshez takarmánynövények. Az idei aszály károkozását érdeklődöm. A növények beérésénél mutatkozó mintegy 3 hetes eltolódás következtében még nem lehet fölmérni a kiesést, a mostanában lehulló csapadék szinte napról napra módosítja, javítja a helyzetet. Hát igen, az aszály. Be más lenne minden, ha valóra válna a remény: a Tisza-csa- tornából nyerhetnének vizet az öntözéshez . .. Visszajáró gyermekkori emlékem a hevesi dinnye kiválóságáról nemcsak a megszépítő messzeség szülötte. Valóság ma is. A Népszabadság július 18-i száma adott hírt róla: „Piacon a hevesi görögdinnye” címmel. „A közkedvelt gyümölcs az idén sokat váratott magára, az aszályos időjárás miatt a szokásosnál mintegy 2 héttel később került piacra”. Megtudjuk, betörésként egyetlen nap alatt 50 mázsa került belőle a boltokba. Honnan a varázsa a hevesi gyümölcsöknek, dinnyének? Grúz János könyvéből szakszerű magyarázatot kapunk erre is. „A talaj felszíne napközben is meleget ver vissza, ami nagyban elősegíti a szőlő-, gyümölcs-, és kertészkultúránk kialakulását, fejlődését, mivel kedvezően befolyásolja a termékek minőségét is.” „De a napfénytartalom évi mennyisége és annak megoszlása is kedvező az országoshoz viszonyítva ... Legnapfényesebb hónapunk július, amikor a dinnye, majd a szőlő érik. A csapa- dékmenyiség alatta marad az átlagos alföldinek, de ma már kutakkal pótolják a csapadékhiányt.” ★ Az ipar, mint termelési tevékenység átalakult. Heves mezőgazdasági, agrár jellege mellett komolyan viselte magán az „iparosodott” jelzőt is: a századfordulón a lakosság egy- hatod része foglalkozott iparral, 362 férfi és 59 nő! Tekintélyes hányaduk olyan ipart űzött, amit mi ma szolgáltatásnak nevezünk. S azt is tegyük hozzá: a 421 fő jelentős része ipari tevékenysége mellett mezőgazdasággal is foglalkozott. A fogalom-átalakulás jegyében ipari-építőipari tevékenységet folytatnak ma Hevesen: Az Egri Finomszerelvénygyár gyáregysége, a MEZŐGÉP gyáregysége, a Budagant Kesztyű Szövetkezet üzeme, a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, a Hevesi Építő Kisipari Szövetkezet, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat üzeme, a Megyei Tanács Építőipari Vállalat Főépítésvezetősége, Hanyi—Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat. 1975. december 31-én ezek az üzemek 2086 keresőnek biztosítottak munkát. A legnépesebb rendszeresen foglalkoztató ezek között a Finomszérel- vénygyár hevesi gyáregysége, 500 fővel. Ha azonban az 1951-ben alakult, hagyomány nélküli szövést meghonosító Népművészeti és Háziipari Szövetkezet „bedolgozóit” is számba vesszük, a foglalkoztatottsági arány itt a legmagasabb. S ami náluk még igen fontos: magas exportterveket teljesítenek, nyilván nem véletlenül: Kis Jankó Bori-díjas tervező-hímző asszonyaik vannak. Meglepően fejlett a nagyközség ipari szolgáltatási helyzete. Impozáns szolgáltató házban Patyolatszalon (fehérnemű-tisztító részleg hiányában megfelelően kihasznált-e az üzem ebben a formájában?), Gel- ka-szerviz, Technolux Ksz, benzintöltő-állomás, a Nagyközségi Tanács költségvetési, kommunális üzeme ... ezeket jegyeztem föl. S mivel egyéb szolgáltatás is szükségeltetik, nem kevesebb, mint 79 működési és ipar- engedéllyel rendelkező kisiparos is dolgozik... A szolgáltatások területi köre természetesen kiterjed a járás községeire is. A második világháborút megelőzően 75 magánkiskereskedő és piaci árus volt Hevesen. S a Hangya. A jelenlegi kereskedelmi ellátottság: az Áfész 27 kereskedelmi és 7 vendéglátóipari egysége. Az 1969-ben megnyílt ABC-áruház a megye egyik legnagyobb ilyen létesítménye. Valóban, kitűnően felszerelt üzlet, dúsan terítve áruval, olyasmit is megkaptam itt, amit „városban” hiába kerestem. Akad 7 magán-kiskereskedő, főleg piaci árusok. Az áruhoz vásárlási kedv és pénz is van bizonyára. Számontartják, hogy a bolti kiskereskedelmi áruforgalom 1975-ben egy lakosra jutóan 21 173 Ft volt, s ezzel megelőzték Hatvan városát is a maga 20 751 Ft-jával! A cipő a vendéglátásnál szorít. Étkezni az ideérkező idegen csak a vendéglő éttermében és nyáron a fürdőben tud. Valamennyi vendéglátó egységre áll: kicsi az alapterülete, s igen korszerűtlen. „Az Áfész csak alakítgat” — olvasom egy szomorú hangú jelentésben. „Beruházási stop, ó” — mondom én tréfásan. „Így van ez másütt is” — teszem hozzá némi tapasztalattal a birtokomban. 1980-ig mintegy 11 millió forintos költséggel egy nagyobb melegkonyhás, önkiszolgáló részleggel is ellátott vendéglátóegységet akarnak létrehozni. Egyelőre a vita azon folyik: hová épüljön? Az Áfész a gyógyszertár helyére szeretné... Megnézem a patikát. Hát bizony „isten ellen való vétek” lenne azt az épületet dózerrel eltüntetni a föld színéről. „Városi” igény: a piac a főtéren, „a központban” nem maradhat, még ha annyira odaszoktak is a hevesiek. Megvan már annak is az új helye. Ha nem 22
