Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - A szovjet ex libris-művészet hatvan éve
Favorszkij nem nélkülözi a magyar vonatkozásokat sem: Hollósy Simon müncheni iskolájában végezte tanulmányait, s Técsőn, Nagybánya elődjén is dolgozott. Favorszkij nemcsak kitűnő művész, de a szovjet grafika és könyvművészet teoretikusának is tekinthető, akinek keze alól kiváló grafikusok hosszú sora került ki (Goncsarov, Konstantinov, Kravcov, Pikov) és aki realizmus iránti hűségével irányt szabott a szovjet könyvillusztrálásnak és ex libris művészetnek is. Fametszetű könyvjegyeit elsősorban a világos, könnyen áttekinthető kompozíció, szimbólumrendszerének közérthetősége és kifejezőképességének erotelj essége teszi a műfaj elsőrentű alkotásaivá. A húszas évektől kezdődően a fametszetű könyv jegy másik nagy mestereként Alexej Kravcsenkot tisztelhetjük (1889—1940), aki szintén tanult Hollósynál. Első ex librisei a harmincas évek elején keletkeztek; e könyvjegyek elsősorban változatos tematikájukkal, figurális és egész szimbólumcsoportokat ábrázoló képi világukkal, könnyed eleganciájukkal és a kivitel gondosságával tűnnek ki. P. Pavlinov (1881—1966) egyszerűségében is erőteljes és otthonosan mozog a többosztatú kompozíciók körében is. I. Pavlov (1872—1951) fametszetein legtöbbször sötét háttér elé állítja elbeszélő jellegű kompozícióit; romokat, szomorúfűzes tájakat ábrázoló ex librisei romantikus reminiszcenciákra utalnak. N. Piskarjov (1892—1959) könyvjegyein a szovjet jelvények és szimbólumok szerepelnek. N. Brimmer (1898—1929) és P. Silingovszkij (1881—1942) Leningrádot képviselték e korszak könyvjegyművészetében. Brimmer részletező művész, híve a szignetszerű és monogramos megoldásoknak. Silingovszkij szereti az árnyékrajzot és ex libriseiben gyakran bukkannak fel épületek és épületegyüttesek. A vologdai N. Dmitrevszkij (1890—1938) könyvjegyein a sötét tónusok uralkodnak, ugyanakkor feszesen komponál; klisélapjain szabadabban fogalmaz, de kevesebb bennük a meggyőző erő. A harmincas évek vége és a negyvenes évek vége között a szovjet ex libris művészet majdnem teljesen szünetelt. Üjjászületése a háború befejezése és a romok eltakarítása után elsősorban A. Goncsarov, F. Konstanti- hov, M. Matorin, M. Pikov és L. Hizslinszkij tevékenységéhez fűződik. A. Goncsarov (1903—) 1925-től foglalkozik ex librissel; lapjait a kisebb méret, az epigrammatikus tömörség és az egyszerű jelképrendszer jellemzi. F. Konstantinov (1910—) aktos, zsánerképei és táj indíttatású ex librisei míves metszésmódjukkal, a fekete-fehér váltakozó kiemelésével s a tér kitöltés teljességével jeleskednek. Itt-ott felbukkanó meseszerűsége, egzotikuma sajátos metszőtechnikáján túl is egyéni ízt ad könyvjegyelnek. M. Matorin (1901—) szívesen alkalmaz két vagy több színt és ezzel nemcsak a kifejezési lehetőségeit tágítja ki, de a képi ellentétek kiemelését is jobban lehetővé teszi. Lapjai szinte mérnökien megszerkesztettek, hidegek és tárgyilagosak, de legtöbbször súlyos mondanivalókat hordoznak. M. Pikov (1903—) a vonalfinomságok mestere. Mondanivalójának egyszerűségét a technikai tökéllyel ellensúlyozza. L. Hizslinszkij (1896—) 1924- ben jegyezte el magát az ex librisszel. Fametszetein a zsúfoltság ellenére is ki tudja emelni a központi gondolatot és az egyéniesítés lényegét. A foltnak és vonalnak egyaránt fölényes mestere s így akarva — nem akarva festői hatásokat is kínál, anélkül azonban, hogy bármit is feláldozna a grafika szuverén hatalmából. Napjaink ex libris művészetéből elsősorban három művész nevét kell feljegyeznünk: Jevgenij Goljakovszkij, Anatolij Ka- lasnikov és German Ratner nevét. Hírük és nevük már túlszállt a Szovjetunió határain. Mindhárom ex libris J. Goljakovszkij fametszete világmárka. Mellettük és körülöttük természetesen jeles ex libris művészek egész kis hadserege található, több- kevesebb egyéni arcéllel, hazai és külföldi sikerekkel. Jevgenij Goljakovszkij (1902—1971) az illusztráció felől jutott el az ex librishez. Ahogy Goljakovszkij illusztrációi nemcsak egy-egy irodalmi mű képi rögzítését adják, hanem a szöveggel egyenértékű, azok hangulatához, a mögötte meghúzódó történésekhez mindig jól alkalmazkodó grafikai alkotások, úgy minden Goljakovsz- kij-könyvjegy is Janus-arcú alkotás; vall a lap tulajdonosának egyéniségéről, de vall az alkotó művész teremtő szándékáról is. Goljakovszkij ízig-vérig realista művész, aki valós elemekből építi fel kisgrafikáinak sajátos világát. A modernkedő megoldásokat elutasítja. Témaválasztása, képszerkesztő módszere és metszőtechnikája viszont modernné teszi. Alakjait legtöbbször fehér foltokkal emeli ki a sötét háttérből s közben nem sajnálja a fától a fáradtságot; fésűs vésővel alig-alig él. Ex libriseinek többsége alakos kompozíció; női figurái kecsesek, könnyedek, van bennük valami franciás. Képi mondanivalóját egy-egy találó ötlet köré építi fel, s az ötlettel nemcsak ábrázol, de jellemez is. Árnykép jellegű ex librisei varázsos hangulatba ringatnak, bizonyítva azt, hogy nem a technikai leegyszerűsítést, a könnyebb oldal választását kell bennük látnunk, hanem a hangulatteremtés egyéni eszközét. Gyakran használ virágmotívumot is és 11