Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - "Az a föld, melyen a Hatvani Cukorgyár 1889-ben megépült"
tót. A vízcsatorna-hálózatot rendezték, vagyis különválasztották a répaúsztató vizet a tiszta víztől, mert már rövid idő alatt Jászberény hatóságilag jelentette, hogy a Hatvani Cukorgyár a Zagyva vizét beszennyezte. A gyárral megépített malom is üzemelt. A kazánházat a malom részére a gyár tartotta fenn. A malom éjjel-nappal üzemben volt, ezt is bővíteni kellett, mert nem tudott megfelelni a követelményeknek. A következő év a felszerelések kibővítésével telt el. A Cukorgyár 1890 tavaszán magrépakísérletet is kezdett. Késő tavaszig nagy erővel folytatta a nemesebb répakutatást. Mikor a második üzemre a Cukorgyár készen állt, el lehetett mondani: No, ez jól meg lett fejelve! A pesti kazánkovácsok még mindig szegecselték a nagy melasztartályt az udvaron, a kazánház végében. 1890 szeptemberében megindult a második üzem. A gyár igazgatója Protman; az üzemtisztek Kaudersz, Mayer, Kuel, Pich urak voltak. Velük indult második üzemére a Hatvani Cukorgyár és azokkal az emberekkel, akik jó csoportvezetőknek bizonyultak. A répafeldolgozás napi 100 vagon körül mozgott. A diffúziók, bepárlók és a vákuumok, cukorfőző testek voltak, melyek azonban nem bírták az erős igénybevételt. Karácsony következett. A Cukorgyár nem tudott végezni az ünnepre. Le kellett állni. Karácsony után az idő tartós hidegre fordult. Az üzemi munka nagyon megnehezült. A répaúsztatásnál például lapos csatornák voltak akkor és minden darab répát a középen folyó vízre villával kellett odadobni. Fa-, jobban mondva deszkalemezekkel volt leborítva a csatornaközép. Egy munkásnak ott benn a vízben, a fenéken kellett dolgoznia. A kilúgozott, kisajtolt répaszeletet szalag vitte a vagonba, vagy a szárítóra. A szalag fagyos lett és csúszott. A gyár nem tudott tovább dolgozni. A mészégető kemencék felvonója jeges lett a ráfolyt víztől. Ezek és ilyen nehézségek támadtak a hideg miatt. Ebben az évben Protman igazgatót az épülő sárvári cu- korgyába helyezték, s Hatvanba Kaudersz lett az új igazgató, aki gyorsabb ütemben fejlesztette a gyárat. Megépítette a bepárlókhoz egy, a vákuumhoz három főzőtestet. A diffúziókat nagyobb nyomás alá szereltette, bár ez nem nagyon sikerült, mert nagy felületű nyílórészein alul is, felül is, sok cukorlé lefolyt és veszendőbe ment. 1895-ben kicserélték a diffúziókat. A tizenhárom ba- teriás edények helyett a tizenhat bateriásakat szerelték be. Az előbbi 45 hl, az utóbbi 55 hl volt. Lerombolták a körvasutat, melyeken az előbb említett diffúziókba szállították a répaszeletet. A bateriáknak az volt az előnyük, hogy jobban lehetett bennük lúgozni és könnyebben elzárhattuk őket, mert nyílófelületük is kisebb volt. A Feirbein-kazánok sem váltak be, s rövidesen meg kellett építeni a II. kazánházat. A malom előtt kezdték építeni a kéményt. A talaj azonban rossz volt és a munka lassan, körülményesen haladt. A megépített kazánházba 4 db Tischben rendszerű láncrostélyos kazánt szereltek be. Ezeket a kazánokat 240 m2 fűtőfelülettel és túlhevítővel látták el. 1897-ben megszüntették a szirupházakat és a sok tartályt — néhány kivételével — elvitték és helyükbe gömbölyű pépkeverőket szereltek fel. Megszűntek az Ozmo- sajtolók is és helyükbe vákuumokat hoztak. A vákuumok elrendezése a következő módon történt. Azok az épületrészek, melyekben ma találhatók a vákuumok olyan alacsonyak voltak, hogy ide nem fértek volna be. Ezeket tehát fel kellett építeni, ami nem volt könnyű, mert a fal tövében volt egy kút, amit át kellett hidalni. Az új épületrészbe ezután beszereltek 4 db vákuum cukorfőzőtestet és két kristályvákuumot. A bepárlókat is kibővítették. Az eddigi álló testek közé egy fekvő testet szereltek, amit réz fűtőcsövekkel és gumigyűrűkkel láttak el. Innen fűtötték a bepárlókat. A földszint fölött, keresztbe; ahol a gőzgépek sorba fekszenek, egy szép íves tér volt. Ennek egy részét lepad- lásolták és e térre három, fekvő bepárlótestet szereltek, szintén réz- és fűtőcsöves gumitömítéssel. Ezzel a bővítéssel a bepárlóállomások hárombate- riás, négytestes főzőkké alakultak át. Az így átszerelt és kibővített gyár, 1897-es üzemét megkezdve, már kristálycukrot gyártott. A nem megfelelő I. kazánház nyers- és utótermékét külön raktárban helyezték el. A kristálycukornak pedig a gyártelep Zagyva felőli oldalán öt faraktárat építettek, egymástól jó nagy távolságba, hogy tűzrendészetileg is megfeleljenek. Az évet nagyon jól előkészítették; arról is beszéltek, hogy sok répa lesz. Lett is elég. A répaüzem az 1897—98. január 28-án fejeződött be. Ekkor napi 150 vagon répát dolgoztunk fel. Ezután megkezdődött a nyers cukor fel- olvasztása és kristállyá alakítása, ami közel húsvétig tartott. (Megjegyzés: szállítás közben lejártam a raktárakba. Itt bélyegezték a zsákokat. A bélyegeken ez állt Kalkutta, Fiume, Portugália). Az úsztató csatornarendszert 1900- ban szaporították fel úgy, hogy a gyár előtt hármat, hátul meg négyet építettek. A répatermelés minden évben növekedett és leginkább Szolnok és Békés megyében mutatott ugrásszerű emelkedést. Nekünk is tovább kellett lépni, mert még mindig hiányosságok mutatkoztak. — Szebb kristályt kell gyártani! — mondta Kaudersz igazgató. A szirupház felszabadításával ebben az épületrészben olajüzemet, a másik részben jéggyárat szereltetett a tejgazdaságok részére. 1904-ben a gyári víztornyot lebontottuk, mert fából készült szerkezete korha- dozott. Helyette egy új víztornyot és egy új répacsarnokot építettünk és még mindig maradt annyi hely, hogy melegítőkre és szűrőállomásokra is gondoljunk. Az épülő víztorony alatt levő gyárrészlegben álltak az I. és II. iszapsaj tolók. Ezeket átszereltük a csarnok felett épülő emeletre. Az üresen maradt torony alatti részre az úgynevezett II. Mares-szűrők kerültek. Az átszerelés fontosságától eltekintve is, ez hatalmas munka volt. Az építkezést Csimár vezette. 1905-ben már épült az új gyár, műszaki nyelven: ra- peria. A IV. és III. szeletszárító, a Tischben-kazánház bővítését ebben az évben végeztük el. Ugyanekkor rendeztük az úsztatóvizeket, felállítottunk egy külső vizikereket. A nyersgyárrészleg nagy gépe 42
