Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - JELENÜNK - Mészáros György: Cigánysorsok
És, persze, a szén. A szén először, másodszor, sokadszor és végül is. Különböző kifejezések röpködtek: kalória, köbméter, tonna, hőmennyiség, szabad szénvagyon, letakarás, tartalék. — A pártbizottság vállalja, hogy a kommunistákkal megkezdi a felvilágosító munkát a 41 millió köbméterért — jelenti be Varga István. Mintegy összefoglalása mindennek az, amit Győry Sándor mond végül: — A termelés most Visontán élüzem szintű, megegyezik azzal, amit várnak tőlünk, amire kötelez bennünket a nemrég átvett kitüntetés is. Megtisztelő feladatot is kaptunk a KGST-től a legutóbbi várnai tanácskozáson, ahol közölték velünk, mi vagyunk a felelősek az acélbetétes gumihevederek javítási technológiájának a kidolgozásáért. Az adatok is bizonyítják az élüzem szintű termelést. Az akkori legfrissebb számok mind nagyobbak, mint amilyenek a tervben szerepeltek, a százalékok pedig túlugrottak a százon. Kiemelkedően jól fejezte be az előző havi munkáját az MT—7-es gép a 256 százalékával, és mögötte mindjárt ott található az MT—6-os is a 187 százalékos teljesítményével. Igaz, az ellentét sem hiányzik, hogy a dialektikán csorba ne essék, mert a sereghajtó gép csak 66 százalékot ért el. A százalékok nemcsak önmagukban mozgatják meg a bányászok fantáziáját, serkentik a munkakedvüket. Pénz is jár azokkal együtt, méghozzá negyedévenként is, havonta is szép kis összegeket vehet fel a géppel dolgozó brigád. 5. A bánya akár egy holdbéli táj. Emberhangyák mozognak rajta, gépóriások falják, marják, habzsolják a talajt, arrébb pedig öklendezik ki magukból a homokot. A technika uralkodik a tájon, a technikán pedig uralkodik az ember. Az ember, aki nem különleges lény, mégis úgy nevezteti magát és erre kényesen büszke is, hogy: a bányász. Ennek az üzemnek a teteje a napfényes, vagy a hunyo- ri csillagokkal beszórt ég, ha felhőgomolyagok nem borítják be a végtelen kék óceánt. Ä felhőket nem szeretik a külfejtés bányászai, mert azokból fakad a víz, munkájuk legnagyobb ellensége. Szinte idillinek is tetszhet a tény: kint dolgozni állandóan a szabadban, nekitartani arcukat a friss szélnek, vagy a melengető napsugárnak. Pedig kemény munka ez, a nehézségeket csak fokozza a „nyitott tetős” üzem. Mégis, itt minden pontosan úgy szervezett, mint a vasútnál. Percre összeállított menetrend kötelez mindenkit a tennivalójára. A fegyelmet a szervezett munka szabja meg és követeli ki a szinte katonásan viselkedő bányászoktól. Kedvelt kifejezés volt valaha, még jó évtizede is úgy szólni a szénnel viaskodó emberekről, hogy ők kemény csatákat vívnak a szén frontján. A mélyművelésben közhasznú kifejezésként szerepelt a front szó. A fegyelem most sem csökkent, itt, a külfejtésben sem, de nem csatáznak, nem harcolnak a bányászok, hanem dolgoznak. Nap mint nap, éjjel és nappal, hét közben és ünnepen, húsvétkor és karácsonykor, hóban és esőben, csontig ható fagyban és bőrszárító hőségben. Nem a holdbéli tájon, hanem erőteljesen támaszkodva a valóság talajára, hogy legyen elegendő szene az erőműnek, amely az áramot adja, a fényt juttatja el a Mátra és a Bükk vidékére, de a zengő, muzsikáló, duruzsoló légvezetékek acélútján az ország minden részében. Jó szerencsét, bányászok! G. Molnár Ferenc Cigánysorsok 1. I. I. 1960-ban született S. községben. Okos tekintetű, szeplős arcú cigánylány. Az általános iskola elvégzése után 1975-ben, a T.-i gimnáziumba iratkozott be. Apja, I. K. 40 éves, leszázalékolt szívbeteg, iszákos, ösztönember. Anyja 52 éves. Édesanyja második házasságába két fiúgyermeket vitt. Második férjétől született I. I. és öccse, I. Z., aki most 11 éves. I.-t apja már 15 éves korában ágyába hívta, de I. akkor elszaladt otthonról. Beteg anyja a feljelentéssel csak fenyegetőzött, de amikor a férje összeverte, elállt a szándékától. I. apja egyre erőszakosabb és brutá- lisabb lett. Ha édesanyja nem volt otthon, nem mert hazamenni. Apja, gyakran édesanyja jelenlétében is fogdosta, le akarta szaggatni ruháját. Egyik este, amikor már lefeküdtek, apja az ágyába mászott és erőszakoskodott vele. A sikoltozásra felébredt az édesanyja és az öccse is. Mindany- nyian letérdeltek I. K. előtt és könyörögtek, hogy hagyja békén őket. Akkor I. K. elővette borotváját, és lánya torkának szegezte: — Feküdj le velem, különben megdöglesz. Édesanyja zokogva könyörgött, hogy előbb az ő nyakát vágja el, ne lássa gyereke halálát. I. K. eloltotta a villanyt.. . A történetet I. így írta meg tanárnőjének: Kedves E. néni! Kérem ne tessék haragudni, hogy levelemmel zavarom. Tetszik tudni, hogy pénteken voltam utoljára iskolában. El sem lehet képzelni egy kívülállónak, hogy péntek óta mennyit szenvedtem. Elmesélem mi történt. Ott kezdem, hogy azok után, ami történt, én már nem mertem szólni E. néninek sem. Hallgattam, bár láttam, éreztem, hogy helyzetem egyre kilátástalanabb. Féltem. Egyszerűen már senkiben sem tudtam bízni. Egészen addig reménykedtem, hogy kibírom ezt az évet járni, történjen bármi, amíg egy szombat éjszaka elő nem került a borotva. Apám újra részeg volt. Anyukám betegen feküdt az ágyban, akkor jött haza E.-ből, az SZTK-ból. Amikor hazamentem, mondta anyu, hogy március 10-re előjegyezték műtétre. Apám ekkor még nem volt otthon. A kocsmából záráskor jött haza. Ekkor került elő a borotva. Anyu sírt, hogy ne öljön meg bennünket. Én hallgattam. Amikor megláttam ezt a gyilkos szerszámot, a félelemtől kiszáradt a torkom. Az öcsém reszketve fogta a kezem. Anyukámat letérdepeltette és lekapcsolta a villanyt. A sötétben hadonászott a borotvával. Anyu végül már 24
