Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 3. szám - JELENÜNK - G. Molnár Ferenc: Gépóriások a holdbéli tájon

Gépóriások a holdbéli tájon

Akár a díszlete is lehetne valamelyik fantasztikus filmnek. Lehet, hogy az Alfa Holdbázist itt forgatták?

Egymásra gyűrt homokhegyek sorakoznak az óriási katlan oldalán. Fehér és világossárga kúpjaik valamiféle furcsa alakzatba állnak össze, amik közé nem nehéz odaképzelni a szkafanderben imbolygó Ember. A méretek gigantikusak. Mintha kinyílna a horizont, olyan távlatokba, amikről azelőtt fogalma sem lehetett a nyugtalan emberi képzeletnek.

Mit rejt végül is ez a túlzónak tetsző leírás?

Visontát. A Thorez Külfejtéses Bányaüzem külszíni fejtését. A további részletekből majd az is kiderül, hogy a túlzásnak vélt fantáziakép, a szkafanderben imbolygó ember kivételével, szóról szóra igaz. Az ember is igaz, méghozzá nem is akármilyen ember. Nem rendkívüli ember, de mégis más, mint a nagy átlag, mert itt az ember — bányász. És hogy ez a mesterség értékmérő is, egyfajta mérce, ideget, szívet és izmot próbáló követelmény, bizonyára kitetszik a következőkben.

1.

Földfaló gépszörny. Mohó étvágya kielégíthetetlen. Egyetlen harapással 1200 liternyi agyagos, márgás, ragacsos barna talajgombócot kap be. Az MT—4-es maró tárcsás kotrógép ez.

Behemót, öt emelet magas testét akkora lánctalpakon vonszolja, hogy az ember elvész mellette. Egy-egy láncszeme jókora asztallapnyi nagyságú. Vastag nyaka végén a forgótárcsa, amelyen a puttonyok szünet nélkül habzsolják a földet. Éles fogak marnak bele, aztán a puttony ráönti a terhét egy fém surrantóra, a föld onnan kerül a görgőkön futó szalagra, hogy hosszú utazás után a meddőhányón kössön ki.

Ennek a gépnek az a feladata, hogy a szénről leszedje a földet. Letakarít.

—- Automata vezérlésű — jegyzi meg Kálomista Imre bányaigazgató. — Érzékelője önműködően állítja a távolságot, mozgatja az egész gépet.

A nyakrésze legyező mozgást végez, jobbra és balra fordul el. Amikor az automatika nem volna képes a ki- szögelléseknél vagy más terepformáknál az állandó korrekcióra, akkor a gép kezelője veszi át a parancsolást.

A gép mellett ott áll egy embei1. Semmit nem csinál. Látszólag, semmit. All és karba fűzött kézzel bámul maga elé. Álmodozik? Unatkozik? Rá se hederít arra, hogy itt áll tőle néhány méterre az igazgató is.

— Én vagyok a lavírmester — válaszolja kíváncsis- kodásunkra Nagy Gáspár.

Ez aztán igen, méghogy lavírmester. Ki hallott már ilyen foglalkozást? Mit szólna a tanító néni az iskolában, ha valamelyik lurkó azt mondaná neki, ő pedig semmi más nem hajlandó lenni, csak lavírmester? Mert ha „mester” —, akkor szakma.

Ízlelgessük csak a szót: lavír — lavíroz. Már meg is van! Persze, mozgást végez, mozgat, valaminek a mozgását irányítja.

— A 'kotrómester nem láthat mindent onnan, a fülkéből, tehát nekem kell figyelmeztetnem, segítenem, ha szükséges. '

Ott mocorog az óriás mellett, brummog, fel-felhördül, mégpördül, talán még arrébb is röppen egy kis sárga masina. Akárha az afrikai szavannákon az orrszarvú hátán csippentené fel az élősdieket egy hosszú csőrű kis madár.

Erről a „kis semmiségről” aztán kiderül, hogy lóereje miatt bármelyik gazdaság szívesen látná a földjein.

Catterpiller, a származása szerint, de a szomszédban, Romániában gyártják a megvásárolt licenc alapján.

— Igaz, hogy én már hat hónapja vagyok ezen a gépen — tudjuk meg Major Jánostól —, de sok baj van vele. Állandóan javítani kell. A motorbelsőt már szinte teljesen kicseréltük. Ma is az indítómotorját kellett megjavítanom.

Azt már az igazgatótól tudjuk meg, hogy nem ez az egyetlen ilyen gépük, de sok a bajuk a masinákkal. Nem is tudják mindet használni. Egy kicsit csalódtak ezekben a dózerokban, nem a teljesítményeik, hanem műszaki labilitásuk miatt.

Miközben lent széjjelnéztünk, az MT—4-es óriás szorgalmasan falta a tapadós agyagot. Tárcsás feje mint a gém járt le és fel, közben kitért oldalra is. Az ötemeletnyi test előrecipelése olyan energiát igényelt, hogy beleremegett a monstrum.

Ideje, hogy felkapaszkodjunk a gépre.

Régi, rózsái bányászt találtunk a fülkében. Angyal István még a mélyművelésben dolgozott annak idején, aztán Ecsédre került, ott tanulta ki a külfejtést.

Bányász ő, hogyne lenne bányász még attól, hogy most a gép végzi helyette a munkát, meg az sem számít, hogy nem az ácsolat ropog körülötte a sötét fejtésben, hanem a zivatar csattog, a nap heve fűti fel pokollá az üvegkalickát vagy a tél igyekszik megdermeszteni mindent, amerre a szem ellát.

A fején is még a régi bőrkobak, nem ez a mostani, ez a műanyagból készült. Ez a bőrkobak egy darab múlt. Az életének egy részét idézi és hozza vissza képzeletében, ami azért is szép nagyon, mert akkor még sokkal kevesebbet számolt, ha élete éveit kellett meghatároznia.

— Nem panaszkodhatom a keresetre sem — halljuk tőle. — Átlagban elérem a 4700-at. De több is lehetne, ha volna prémium. Az viszont már egy éve nincs.

Kálomista Imre közbeszól, mire némi vita után kiderül, hogy az időpont nem egészen helyes. De az sem vigasztaló, hogy novembertől nem kaptak prémiumot. Náluk ugyanis.a teljes géplánc teljesítménye a lényeg.

— A prémiumot akkor érdemeljük ki, ha a felhasznált kilowatt a normán belül van és a téljesítmény meghaladja a meghatározott köbmétert. Köbméter után fizetnek bennünket. De nem mindig ugyanaz a köbméter ára. A körülményektől függ, mennyit ér egy köbméter. Legutóbb 21 fillért.

Lám, a pénz itt is közbeszól. De hát — hol nem?

Régi bányászcsalád sarja a telepkezelő, Lőrincz Béla is. Ö még Petőfibányán tanulta a fogalmat: szénfejtés, hiszen hallhatta eleget az édesapjától.

— Apám szemében ez a munka, amelyet én végzek, bányászat. Mindig érdeklődik, mi történik idekint, hogyan megy a munka, mi van a régi ismerősökkel. Szívesen kijönne széjjelnézni, de már nehezére esik a mozgás. Elnyűtte őt is a bánya. A fiára azért büszke, jobban mondva: a fiaira.

Hogyne, hiszen a Szén az szén marad, mégha lignit is, akár csákánnyal fejtik, akár géppel szedik. És a bányászathoz mindig egész ember kellett. Aki penye, aki nyavajgós, aki aszfaltkoptató, az még a bánya környékéről is elmenekült.

Itt a telepkezelő is bányász. Miféle telepkezelő?

— Ez a gép annyi villamos energiát fogyaszt, mint