Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Játékok
Játékok Farkas András verse. I. Tízen-alúli Dobja a labdát, Röppen utána, És hogy a labda íve kicsalja Innen a napfényt És ragyogást is, S el se hihetné, Bárki, akárhogy Részesedik most Ekkora lázban, Boldog örömben, És hogy a labdát Más is igyekszik Dobni odáig .. . — Kell az öröm már! II. Tízen alig túl Pattan a labda, Míg jön a társ is És mosolyogva Kéri a hívást, S akkor az egyik Dobja, hogy ott a Másik az ívet Kapja el és a Labda kerüljön Vissza a forró Kéz melegével, S azzal a hírrel, Hogy van a kettő Közti varázslat. — Kell gyönyörűség! III. Húszon alig túl Már az a fontos, Mekkora labda Száll, hova száll el, És az eredményt Látja-e értő, Tarka közönség, Mert a hiúság Röppen, a pálya Furcsa igékkel Már kikövezve, És ha a labda Máshova huppan, Ott ül a szégyen, Szégyenen is túl Ott van a kár, és ... — Kell remegésünk! Negyven után a Labda, ha fejnek Látszik, a tétel Meg se nagyítja, Nem kicsinyíti, Mert közepében Ott van az eskü, Vad fogadalmunk, Hogy nem a boldog Perc, de a lázas Izgalom íve Vonja-röpíti Érdekeinket Fel-fel, a jó tett Üj aranyáig! — Kell ez a jellem! Harmadik ikszen Túl az a játék Lényege, hogy kell, Kell-e a labda, Honnan, önálló Lenne, tulajdon Életeinkben Elkülönülő, Hogyha a játék Lenne, a másképp- J átszani-vágyás Látszata győzne, És az önálló És örök élet Felfedezése? — Kell ez a szellem?! 10
