Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Pozder Miklós: Egy egri kereskedő a múlt században
Az is lehet, hogy Barchetti az egész egri püspökség és káptalan területére vonatkozó tizedmennyiségre alapítja számításait, innen ez a nagy mennyiség. 12 = „ ... a hordók átlagosan 3 akósak voltak” (Brez- nay idézett műve, II. kötet. — 194. o.), itt tehát az Eimer akót jelent. 13 = Az egri borok tárgyalása során bizonyára felmerült az olvasóban, hogy miért nem említi Barchetti a híres egri bort, a bikavért? — Nos, ez a bornév csak 1851-ben jelent meg a magyar nyelvben. (V. ö. Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára, Akadémia, Bp., 1967.). 14 = Grassalkovich 1743. április 24-én adta ki a telepítési szerződését az Aldebrőre települni kívánó württenbergiek számára. Mivel Aldebrő határát az ekkor Feldebrőre elnevezett Debrő határából hasították ki, mégpedig elég szűkösen, így az új telepesek külső szántóterületet nem kaptak, hanem házaik kertjét és a kertalját kezdték felhasználni a környéken már régóta divatozó magyar dohány termesztésére. (V. ö. Heves megye Műemlékei, Bp. 1969. — I. kötet. — 478. o.). 15 = A Zentner = centner, vagy bécsi mázsa 100 font volt, vagyis 51,4 kg. 16 = A parádi timsógyártásra vonatkozóan lásd Soós Imre—Szőkefalvi-Nagy Zoltán: ,,Timsógyártás Magyarországon a XVIII. században’ c. tanulmányát. (Megjelent a Technikatörténeti Szemle 1967. évi IV. számában és különnyomatként is.) 17 = Az egri módosabb rác és görög kereskedők bányatársulatáról van szó. Ez 1775—76-ban alakult. Bővebbet róluk dr. Bihari József: „Fejezetek az egri szerbek és görögök történetéből” c. tanulmányából olvashatunk. (Megjelent az egri Pedagógiai Főiskola Évkönyvében, Eger, 1956.). 18 = A római timsó a Rómától (Olaszország) 50 km-re fekvő Tolfa bányáiból származik. 19 = Ez 1812-ben be is következett. 20 = A dédesi vashámorról bővebbet a 17. számú jegyzet alatt idézett tanulmányból, valamint Soós Imre—Kiszely Gyula—Zádor Tibor: „Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéhez” c. tanulmányából tudhatunk meg. (Miskolc, 1960.) A mai Dédestapolcsány határában, Omassán volt ez a hámor. Fazola Henrik alapította 1770-ben. 21 = Ez az ún. „kénes” forrás. — 1763-ban rendelte el Mária Terézia a vizek, gyógyvizek felmérését, megvizsgálását országszerte. A parádi forrásokról Markhót Ferenc megyei orvos készített jelentést 1764-ben. Jelentése azonban irattárba került, a hasznosításról akkoriban nem esik több szó. 22 = Az ehhez szolgáló palackok is, mint az említett poharak, a parádi üveggyárban készültek, mely 1788-ban létesült. Érdekes, hogy Barchetti erről a gyárról nem ír külön. Talán mert termékei a parádi víztől függetlenül nem kerültek a kereskedelmi forgalomba akkoriban. 23 = Ez a „vasas” forrás. 24 = Barchetti elfelejti említeni a gyöngyösi farkas- mályi pincéket, melyek sziklába vágott pincék. 25 = Racka juh. 26 = Merinó juh. 27 = A gyöngyösi pokrócgyár, az „Orczy Fabrika” Gyöngyösön, a Bugát Pál kórház Dózsa György u.—Vezekényi u. sarkon levő épületének helyén volt, illetve az 1838-ban alapított kórházat a Fabrika épületéből alakították át. Maga a Fabrika nem volt sajnos hosszú életű. 28 = Barchetti vélekedése téves, amikor Apulia (olaszul Puglia) nevéből származtatja a bulyavászon elnevezést. „Egerben bujavászon annyi, mint ugyanott készíttetni szokott fehér vászon.” (Czuczor—Fogarasi: Magyar Nyelv Szótára, Pest, 1862.) „Bulya, szerb—horvát eredetű szó, ... jelzőként pedig török, keleti, ill. vékony, ritkás jelentése van.” „ ... a török nők híresek voltak kelméikről, így különösen házilag szőtt igen finom, áttetsző vásznaikról.” (Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára, Bp., 1967.). Érdemes itt még megemlíteni, hogy a „Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása”, (Eger, 1868.) c. műben a 420. oldalon így ír erről a vászonról Montedegói Albert Ferenc: „Én e vászonnem készítését még 1823-ban magam is láttam Egerben.” 29 = Szövetmérték. 1 bécsi könyök = 0,4436 méter. 30 = Gyöngyösön a csapómesterek emlékét a Nagypatak melletti Csapó utca, — eredetileg a mai Jókai utcát hívták ögyébként így —, a kallómalmok emlékét a mátrafüredi —, eredetileg benei, — Kallók-völgye, Csatornapatak nevek őrzik. 1857-ben még 17 kallómalom működött Benén. — Egerben az ún. Csebokszári lakótelepen van Kallómalom utca. 31 = Pokova = Puhó, Puchov (Trencsén megye). — Rákóczi Ferenc által a XVII. században ide telepített morva és cseh családok honosítottak meg itt egy virágzó posztóipart. Szakolca = Skalica (Nyitra megye) — Habán posztókészítők működtek itt. 32 = Ez 1769-ben volt. 33 = Trama = selyem vetülékfonál. 34 = Orsói, orsoy, organzin = selyem láncfonál. 35 = Renforcé szalag = erősített fonalú szalag — gros- de-tour = touri gyártmányú bordás szövésű selyemszövet. 36 = A birtok a híres Butler családé volt, Fáy csak bérelte. 43 = „Nagy védelmére volt az egri bornak az is, hogy idegen bort nem volt szabad behozni Egerbe, legfeljebb csak akkor, ha már az egész termés elfogyott volna. Hasonló rendelkezés volt érvényben a pálinkára is.” (Breznay, idézett mű, II. kötet, — 185. o.). 44 = A város ugyanis köteles volt a katonaság elszállásolásáról gondoskodni, ami az egyéni házakhoz való beszállásolással történt. Ettől a kellemetlenségtől, mert bizonyára az volt. kívántak szabadulni az egriek a laktanya felépítésével. 45 = A Barchetti család eredetére, a család osztrák ágára vonatkozó adatok dr. jur. Barchetti Theodor úr (Bécs) szíves közlése alapján. 46 — Barchetti József, Ringelhan Julianna és B. Károly adatai az egri R. k. Főplébánia anyakönyveiből. 47 = Pichler (szül. Greiner) Karolina (1769—1843) osztrák írónő „Denkwürdigkeiten aus meinem Leben” (Wien, 1844.) c. emlékirataiban mindkét családot említi többször is. ÁLTALÁBAN I. Az eredeti német szövegben szereplő magyar szavakat idézőjelek között, az eredeti helyesírással közöltem. II. Heves megye ez időben a jelenleginél jóval nagyobb területű volt, Külső-Szolnok is hozzá tartozott. III. A pénznemek összefüggése: 1 rénesi forint = 60 dénár 1 magyar forint = 60 krajcár A két forint közötti arány = rénesi : magyar =6:5 1 garas = 3 krajcár. (Breznay, idézett műve, I. kötet. — 139. o.). A fordítás a „Versuch einer Abhandlung von den Produkten der Hevesser Gespannschaft von Joseph Barchetti, Kauf- und Handelsmann zu Erlau” c. mű alapján készült. Megjelent a „Patriotisches Wochenblatt für Ungern” c. folyóiratban az 1804. április 11-i, 15., és az április 18-i, 16. számában, a 17—38., illetve 49—62. oldalakon. A folyóirat szerkesztője és kiadója: Johann Karl Lübeck dr. 38
