Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Pozder Miklós: Egy egri kereskedő a múlt században

mulasztották el a magas hely rendeletéit végrehajtani, és most látjuk e kárát. A számtalan bécsi selyemgyáros milyen szívesen látná ilyen helyzetben a magyar selymet. Amely igen jó tulajdonságai miatt az olyan nagyon keresett cikkekhez, mint pl. a renforcé szalag, a flórok, a gros-de- tour (35) kiválóan alkalmas. Túl kevés áll rendelkezésre ebből a nyersanyagból, s így már három éve várakozunk feszülten, anélkül, hogy reményünk lenne a régi árubőség és az általában állandó árak visszatérésére.

Heves megye főispáni hivatalának adminisztrátora, Fáy Bertalan titkos tanácsos úr felszólította jelen tanulmány szerzőjét, számítsa ki, mennyi eperfamag lenne szükséges, hogy Blaskovits úr vezetésével az eperfa- ültetvények telepítéséhez hozzáláthassanak mielőbb. Az ő erdőtelki birtokán (36) a telepítést már meg is kezdték. A megyegyűlésen az adminisztrátor úr buzgólkodott, hogy a t. rendeket a selyemtermelés ügyének megnyerje. Lelkesen is fogadták ott az erre vonatkozó előterjesztéseket. Már közelebbi tanácskozásokra is került volna sor, amikor a Királyi Helytartótanács 1803. április 19—i rendelete alapján az egész ügy törvényes támogatást is nyert. Ennek a magas rendeletnek megfelelően május 24-én megtartott általános megyegyűlésen aztán sok hasznos előterjesztés hangzott el a selyemtermelés előmozdítására.

A SZERZŐ JEGYZETEI

A = Eger városának a földesurához, a püspökhöz és a káptalanhoz fűződő törvényes viszonya, az ún. tranzakció szerint tilos bárkinek is más szőlővidékről bort behozni a városba. Kivétel az az eset, ha az a szőlőterület egri polgár birtokában van, és azt maga is műveli. A törvény az

uraságra is vonatkozik. így ha az egyébként hatalmas mennyiségű ti- zedbor elfogyna a földesúri borkimérésben, csak a helybeli lakosoktól vásárolhatják meg a még továbbiakban szükséges mennyiséget. Ez bizony furcsán hangzik az országban egyébként szerencsés módon fennálló szabad terménykereskedelemhez szokott füleknek! Ha tehát a fenti eset előadódik, az uraság igényét csak az alattvalója előnyére elégítheti ki. Ugyanakkor viszont lehetetlen bárminemű csalás és fondorlat, mert az idegen kereskedő biztosítva van ezzel, hogy itt csak a helybeli szőlősgazdák által termelt, egri terményt vásárol. (43).

B = Ezt az összeget az egri polgárok több közgyűlésén, legutóbb február 16-án az egész közösség részéről egyhangúan a városi pénztárnak engedték át, mellőzve az egyéni igényeket. A pénzt Koczka Ferenc úr, a város javára szorgosan tevékenykedő városbíró javaslatára egy tágas kaszárnya építésére fogják majd felhasználni (44). Az építkezéshez azonnal nekifognak, ha az említett felsőbb határozat érvénybe lép.

A FORDÍTÓ JEGYZETEI

BARCHETTI JÓZSEF ANTAL

A tanulmány szerzője, az olasz nevű, németül író, magyar kereskedő 1769. március 13-án született Bécs- ben.

A Barchetti család a Val di Sole- ban fekvő Celentino községből származik. A XVIII. század folyamán ez a jelenleg észak-olaszországi terület osztrák fennhatóság alatt állott, Tirolhoz tartozott. A család hagyományai szerint már Celentinoban foglalkoztak a selyemhernyó-tenyésztéssel.

A XVIII. század második felében a Mária Terézia által szorgalmazott selyemipar-fejlesztés, — melyre szerzőnk is utal tanulmányában, — Bécsbe vonzotta Rovereto-ból Nicolo Barchetti-t (Rovereto, 1732. augusztus 19. — Bécs, 1807. november 20.) Nicolo Barchetti, — vagy magyarosan B. Miklós, — Bécsben először kereskedelmi könyvelő, majd később selyemszalaggyáros, K. K. Priviligi- erter Seidenbandfabrikant (45).

Három fiúgyermeke közül József Antal Pozsonyban, majd Egerben tanulja a kereskedő szakmát. Egyéb iskolázottságáról nincsen adatunk. Tanulmányát tekintve a műveltebb, szakmáját szerető, azt összefüggéseiben is ismerő, tágabb látókörű kereskedő emberek közé tartozott.

Barchetti József Antal 1799-ben telepszik le Egerben, önálló kereskedő lesz, és ez év április 2-án feleségül veszi az egri származású Ringel- han Juliannát. Házasságukból egy fiúgyermek születik, Károly, 1804. február 14-én.

Barchettinek reményei vannak, hogy a selyemipar Heves megyei újraindításában és fellendítésében, s természetesen majd annak hasznából is kiveheti részét. Apjához, s egyik Bécsben maradt testvéréhez hasonlóan ő is selyemszalaggyártó lehet. De ebben megakadályozza korai halála. 1805. március 28-án, 36 éves korában hunyt el Egerben. Itt is temették el, a „német” polgárok temetőjében, a Rókus temetőben (46).

Érdemes megemlíteni még a Barchetti családról, hogy az Ausztriában maradt testvérei Bécsben feltételezhetően bejáratosak a nagy műveltségű híres magyar polihisztor, Kem- pelen Farkas házához. Ismerték a Kempelen gyerekeket, barátságban is lehettek velük. (47) — A két család leszármazottjai később házassági kapcsolatba is kerültek a múlt század második felében Egerben.

Pozder Miklós

SZÖVEGKÖZI JEGYZETEK

1 = Fahamu lúgja. Szappangyártásnál, üveggyártásnál használták.

2 = Növények külső részein bizonyos élősködők, rovarok, főleg a gubacsdarázs hatására keletkező káros túlte- nyészés. A tölgyfa gubacsa drog; csersavat, gallussavat tartalmaz. Régebben pamut- és bőrfestésre, tintakészítésre használták.

3 = Rhamnus cathartica L. — Tövise és kérge drog, hashajtószer.

4 = A sáfrányos szeklice (Charthamus tinctorius L.) virága, amit carthami flos = saflor néven gyűjtenek. Az élelmiszeriparban, borászatban festésre használják. Ugyancsak a selyemáruk egyik festőanyaga.

5 = Pulvis cantharidis, a kőrisbogár (Lytta vesicatoria L.) szárított testéből készített drog.

6 = Lengyelország felosztása után ugyanis az osztrák borok vámmentesen kerültek ki erre az ősi magyar piacra. A

magyar borokra viszont nemegyszer 30 százalékos vámot is vetettek ki. (V. ö. Katona József—Dömötör József: „Magyar borok — borvidékek.” Mezőgazdasági, Bp. 1963. — 148. o.)

7 = Szeptember 29.

8 = Az egri püspök és az egri káptalan.

9 = Ebből fedezték a bor beszállítását és az alkalmazottak fizetését, akik a beszedéssel foglalatoskodtak.

10 = A híres Arad környéki borvidék vörös aszúbora.

11 = Barchetti az űrmérték megjelölésére az Eimer-t használja. Ez egyaránt jelenthet vödröt és akót is. A vödör 11,3 liter, az akó — aszerint, hogy pesti vagy bécsi akó, — 50,8, illetve 56,6 liter. A tanulmány többi helyén az Eimer valóban akót jelent, — itt esetleg a vödröt, mint űrmértéket. Ugyanis szinte lehetetlen, hogy ennyi bor termett volna Heves megyében összességében! Nemhogy Egerben.

Egyébként Breznay Imre írja az „Eger a XVIII. században” c. művében (II. kötet. — 185. o.): „Valósággal lehetetlenség pontos számokat kapni a termés mennyiségére, mert annyira zavarosak a mértékekre vonatkozó számok.”

37