Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: Az idővel elégő

U©*

Pl

i 4

HtHiHHW»in»jiiiiHWTiiiitiif»>iiiiiitiHMtiii«iiiiiiiiniinnimiminniiiiHiHMiiumnuHiiimu»iiiiiinuuiimininimiinmimimnmm<uiiHiiinmininnianiHinw»>HW«t»i

í FARKAS ANDRÁS:

MHMNWl tM IM U

3

I

Az idővel elégő

ORATÓRIUM, JÓZSEF ATTILA LEVELEKBEN MEGÍRT ÉLETE, HÁROM TÉTELBEN

2

1-^, ............................... .............. mininiiinnuimniniiimn

E

lső tétel

MAKÓ, 1923. MÁJ. 14. — JÓZSEF JOLÁNNAK

Beteg voltam, pénzem se volt, Vonat alatt feküdtem,

Kiszedtek. Minden indokolt,

És keserű előttem,

Az élet unt, utálatos,

Az emberi gonoszság Belémrugdos és rám tapos,

A sértést le se mossák,

A szép s jó szándék hulla lesz,

De még fog szólni rólam

Móra Ferenc — Kezdjek? Mihez?

Lennék, de távozóban —

Ha még leszek a nyáron,

Már nem is itt lakom,

Egy ügyvédnél —, barátom Apjánál, nem Makón —

A semmivel törődöm,

Az érettségivel,

S azzal, hogy az idő jön,

S utáltán átölel —

1923 — TAVASZÁN — JÓZSEF JOLÁNNAK

A versenyt már feladtad,

Nem akarsz versenyezni? Feladja, aki kezdi?

Haragudnék miattad I

Segíts, segíts! Tudod jól, Szeretnék honi naggyá,

Aki a sorsot érni hagyná,

Az csak a célra gondol!

1925. FEBR. 21. — KUNVÁRI BELLÁNAK

Majdnem a versig,

Vers erejéig Izzik a szó és Izzik a szólam,

És üzenem már .Esti fohászként,

Még mielőtt a'

Párna mutatná Álmom irányát,

Még az utolsó,

Éber igévé!,

Gőgöm igéző,

Új erejével Azt üzenem, hogy Itt vagy a bordám Közt, csak ügyetlen Ujjaim útja Téved, ezért is Tűnsz el előlem —

Én, szerelemmel És szerelembe Esve szerelmes Lélek, időzöm Itt, veled és itt,

Már szerelemről Szórva szavam, csak Égek, a fényed Ég nekem és én Érni, elérni,

Élni, beérni,

Lenni szeretnék —

(ÉRZELMEK HINTÁJÁBAN)

Mélyen aludjál,

Régi Balázska!

Régen, igen-rég Megmagyarázta Egy konok ifjú, Mekkora álom Tud kirepülni Angyali szájon Ám ez az angyal Messzerepüit már Angyali tájra,

S ott van a leltár,

Ott van a leltár. Messzi homályban, Senkise hív, hogy Merre találjam.

Itt a Karácsony,

Régi Balázska,

Hull az ajándék, Megmagyarázza, Mennyi való van, Mennyi az álom,

Hol van a dallam, Angyali szájon —

(BORONGÁS)

Menekülni magamtól? Magam ellen inalni? Ha a zsarnoki énből

Szabadulva kilépek. Elomolva kihullok, Marad ott valamennyi Kicsiség, amiből még Kiszabódik a jellem?

(ÁBRÁNDOZÁS) . .

Látod-e, látnád, t ■ . .

Mennyire teltebb Most ez a porszem, .

Bár kiszeleitek —

Gazdag e semmi,

Bár kiraboltak,

Éj van, a csillag

Nincs, csak a holdak

Sütnek a könnyön v

Át, az a kettő — . • ’ T :

Látom, az egyik

Hull, noha1 megnő —

(A VERSRŐL)

Míg a bozontosán omló

Ritmus igazgat, a dallam -• ■ '

Szárnyal, a szél, ha belékap, , . .

És ez á szél kirepíti

ördögi arccal alólam

Azt, ami megvan, a főidet,

És az egekre hajítja. <wCj. •

Lenne csodája a percnek, • -,v,5 Emberi pillanatomnak,

Bár sose tudni, valóban /

Lenne-e ennyi a testünk, Képzeletünk, erejéből?

(A KOR HANGJÁN) - :

Nincsen harag szívemben, : Agyamban nincsen átok,

Elereszt minden engem És én is megbocsátok —

Csak még legyen türelmem Viselni a világot,

Megállni minden ellen,

S megtudni, hova vágyók — (KÉTSÉGEK KOZOTT)

Ez a gőg hova fúvat? Hova száll el a pára? Dohog itt ez a duva’d. Lucifer futamára —