Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: A három szomszédvár
...................................................................... G YURKÓ GÉZA: A három szomszédvár iiHiiiiiHiiiitiiHiiiiMimiiimiiMiiimiiiiimmiiimH-UMiimiiiimiiiiniiimiii iinniiiHini>iiiiiiuniiimiiiiniMniiiiiiiinnnimnH A Révai Nagy Lexikon 1911-es kiadásából idézek, annak is a 467. oldaláról : ,,BOLDOG nagyk. Pest-Pilis-Solt- Kiskun vm. gödöllői j.-ban, (1910) 2774 magyar lak., postahivatallal, u. t. Hatvan községi hitelszövetkezet, 1707. a vmegye itt tartotta tisztújító gyűlését. Mária Terézia alatt gr. Gras- salkovich Antal uradalmához tartozott, melynek felosztásakor a belga bank útján eladatván, a Karsai család birtoka lett. .." Arról nincs feljegyzés, hogy a 2774 magyar lakoson kívül volt-e más, nem magyar lakosa is a községnek. Nem volt. De 1911-ben, az egyébként ma is nélkülözhetetlen Révai Nagy Lexikon a kor szellemének megfelelően szolgáltatta a legpontosabb és a „legfontosabb” adatokat. Az Új Magyar Lexikon a Boldog- Arábia (Jemen) és a Boldogasszonyfa címszó előtt közli, mit kell tudni ma erről a községről, amelyet hatvanöt év után is Boldognak neveznek, s amelyet az 1950-es évek elején, a megyehatárok nem mindenben szerencsés rendezése során került át új „hazájába’’, Heves megyébe. Idézzük hát a cikkelyt: „BOLDOG: ötk., Heves m., hatvani j. L.: 3200. Vá.: Hatvan. Néprajzi szempontból a palócterülethez tartozik. Népviseletének jellemzője a felül tarajos, keményített ingváll. A váll- kendőket fehér lyukas hímzéssel (madeirával) díszítik. Ezt a himzésmódot alkalmazzák a hires madeirái térítőkön is." Eddig a lexikon. Mert ennyi a feladata is. Nem az a tennivalója, hogy 3200 lakos életéről, a község mai valóságáról adjon hírt. A lexikon tényeket közöl. A tények az élet szőlejének aszúszemei. Nem a lexikon feladata, hogy elmondja, mi munkát, mi gondot, mi vesződséget jelentett, hogy egyáltalán termőre forduljon a szőlő. Hát még, hogy aszúvá is érjen a szem. .. Úgy hívják, hogy: Nagy-tó. Már az . öregek öregjei sem emlékezhetnek vissza arra, hogy nagy volt-e ez a tó, vagy csak kacsaparadicsom, de a név mindmáig fennmaradt. Traktor járja, az agronómia tudománya műveli,kenyeret ad a boldog iáiknak a Nagytó, ez a jól termő határrésze a falunak, de a neve csak fennmaradt a régi, de a mai arra járó idegen számára csalóka formában. Ez a Zagyva és a Galga közé zárt falu, néha már konokságnok tűnőén őrizte és őrzi ma is hagyományait. A jót is és talán azt is, azokat is, amelyek nem csendülnek össze szép harmóniában a ma valóságával. A holnap igényeivel még kevésbé. Ha valaki ezt a szépséges falunevet hallja: Boldog — mire gondolhatna másra, mint a — boldogságra. Amelyben ugyan egykoron kevés része volt a falubelieknek, de amelyben mindig is bíztak és hittek, sőt érte munkás két kezükkel mindent igencsak meg is tettek. S ez a munkáskéz adta meg a falu tulajdonképpeni hírnevét és formálta ki mai arculatát. Igazán csak a poros polcokon és a sárguló papírok között otthonérző helytörténészek tudják, hogy Boldog neve a jó emlékezetű III. Béla - ama negyediknek a nagyapja — idején, már a XII. században feltalálható. Kajánul meg lehetne jegyezni, feltalálható, de hogyan és hol? Mert akkor még a Boldogasszonyfalva név bukkan elő és ráadásul Hatvan határában, az úgynevezett kisteleki részen lelhető lett volna fel az „ősfalu”. Am maradjunk csak még egy kis ideig a térképnél és ama bizonyosságnál, hogy Boldogasszonyfalva - ez nem azonos a Baranya megyei Boldogasszonyfával — igenis őse volt a mai és ide települt falunak. A XVII. század térképein az a terület, ahol most már szemet hökkentőén sorjáznak a vadonatúj, cifrás épületek - ó, nem házak: épületek! —, mocsaras, nádas, erdős-tocsogós világot rajzolt fel a korabeli térképész. Ide, a két folyócska közé, erre a szittyós, zsombokos, helyenként feneketlen mélységű vízi világ közepére menekült Boldogasszonyfalva, vagy hogy inkább annak megmaradt néhány családja a török elől, természetesen. A hatvani bég, a lófarkas zászló, a félhold árnyékában nem sok boldogság jutott a hajdaniaknak. Hátha itt: Boldogon! Ott, ahol most a templom áll, meg a tanácsháza és mellettük átellen- ben az iskola, meg a nyolcezer kötetes könyvtár épülete, ott volt az ej- ső települése immáron Boldognak. És erre már hiteles feljegyzések is vannak. Aztán haladtak a századok, jöttek a törökök után az osztrákok, urak után újabb urak, a Grassalkovich-ok után a Hatvani-Deutschak. De a Lukácsoknak, a Dudásoknak, a Képeseknek, a Medveczkieknek, mindazoknak, a régieknek, akik vagy közvetlenül Boldog legrégibb családjaihoz tartoztak, vagy egy faluból ide, avagy egy faluval odébb települtek is, mégis megmaradva a Galga vidék sajátos világában. Nos, számukra állni látszott az idő, pedig az valójában haladt. Megcsapolták a vizeket, megirtották a satnya erdőket, kiirtották a nádat, a sást: kellett a jó termőföld. A boldogiaknak is kellett volna. Igaz, volt itt néhány nagygazda, meg vagy húsz-harminc középparaszt is, de már a középparasztok gyermekei is kénytelenek voltak, ha kicsit is fölösen voltak odahaza, cselédnek szegődni. Hogyne kellett volna cselédnek, kubikosnak mennie a néhány holdas kisparaszt gyermekének? Hatszáz család kapott földet, mint- eqy 800 hektárt összesen, 1945-ben. Másutt ez a föld, ennyi rög nem sokat ér. Hiszen egy családra átlagban másfél-két hektár, ha jutott, nem lévén nagy határa a községnek, hogy nagybirtokosa volt is mindig, fölösen is. Ám itt, ezen a tájon, ahol a szorgalomhoz szakértelem és mindkettőhöz egy olyan növény is társul szegődött, mint a paprika, ezen a tájon, e hármas összefogásból jómódú élet alakult ki. És ezzel tulajdonképpen el is jutottunk napjainkhoz. A ma gondjaihoz. Nemcsak egy ember, de egy közösség jelene sem érthető meg, jövője meg aligha jelölhető ki, ha nem ismerjük a múltját. Történeti múltját is, történelmét is. Mert a kettő nem mindig fedi egymást. A történet jobbára csak kronológia, a történelem mélyebb összefüggéseket tár fel. A történet, jelesen Boldog története, nyomon követhető az okiratokból. Ám a ma itteni világát csak ebből a történelemből lehet kikövetkeztetni, amely áthömpölygött e kis településen is, amely történeti dátumok csomópontjaiba görcsösödött néha, de amely mindig elválaszthatatlan volt és elválaszthatatlan természetesen ma is.
