Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szigethy András: Az idő nagykövetei

— Egy perc.

Letelt az egy perc.

— Még mindig semmi?

— Semmi.

— Pedig itt kell lenni egy luknak a mi általunk ismert tér és idő folyamatosságán. Ezt a lukat kell megtalálni.

Odalent mozdulatlanul feküdt a tenger. Felhőtlen égboltjuk volt,

— üzemanyag?

— Még húsz percig kitart — ha takarékoskodunk, tette hozzá magában Hugh.

— Forduljunk vissza?

— Muszáj.

— Nem sikerült. A nagy kísérlet nem sikerült, Hugh.

— Majd újra megpróbáljuk. Felkészülünk a leszálláshoz. Még átrepülök a G 64-es felett és utána leszóljunk. Nem volt szerencsénk, ennyi az egész.

És akkor lágyan, dallamosan mindkettőjük fejhallgatójában megszólalta hang.

— Kérem, kövessék az előttük haladó repülő tárgyat, önök kiléptek a földi tárgyak közlekedésére használt dimenzióból, átjutottak a sebesség-, idő-, tércsatornán. Kétszáz méternél ne közelítsék meg jobban a tárgyat.

— Hallanak minket? Crall Kise vagyok. Szeretnénk magukhoz átszál'lni.

— Itt nem lehet. Kérem, kövessék az előttük haladó repülő tárgyat. Minden történésnek meglesz a maga sorrendje. Kétszáz méternél jobban ne közelítsék meg a tárgyat.

8.

A lapos, hamutartó alakú repülő test némán suhant az égbolton. A világtalan sötétség kapuja hangtalanul nyílt meg a robogó tárgy előtt. A Föld lencséje üresen forgatta maga fölött a mágneses terekhez kötött idősíkokat. Klee és Hugh a negyedik dimenzióban haladt. A korong alakú tárgy megállt a gomolygó sötétségben. Hugh átállította az időlemezeket, a sötétség kinyílt, átléptek a harmadik dimenzióba, alattuk hatalmas építmények bontakoztak ki, látták, amint egy égbe nyúló torony mellől csigalassúsággal emelkedik fel a szivar alakú fémhenger. Hugh emlékében sorozatok villantak fel, ahogy az emberi test kifelé vergődik a gravitáció karmaiból és felfelé igyekszik a negyedik közlekedési csatorna felé, de a kezdetleges energiaszerkezet kevés, hogy legyőzze az idő- és térsíkok korlátáit, s maga az emberi test sem élné túl, ha átvinnék a másik energia- csatornába. Erre azt mondanák, hogy meghalna. A szivar alakú test tovább emelkedett felfelé. Hugh és Klee újra állított a lemezeken, előreszökeHtek az időben és látták, hogy az űrhajó teste recsegve, ropogva ég. Klee tisztán kivette az asztronauták szemét a műanyag sisak alatt, amint sóvárogva nézik a tenger vizét, ahová megérkeztek volna, ha kitart a kabin. Klee visszaállította az időlemezeket, újra az

(Az illusztrációkat CSONT ISTVÁN készítette.)

űrhajó mellett emelkedtek felfelé, amint az a start után lomhán kapaszkodik a harmadik térsík magasságába.

Hugh nem bírta tovább, megszólalt.

— Engedélyt kérek beavatkozásra. Életveszélyben vannak. Nem, ők még nem tudják. Az ő időrendszerükben három hét múlva történik majd meg. Az úgynevezett emberi test fenntartásához szükséges O-elem rossz keverési arányban van a kabinjukban, ez okozza a tragédiát. Engedélyt kérek a közvetlen beavatkozásra.

— Nézzétek meg, hogy megismét- lik-e mégegyszer ugyanilyen hibásan a kísérletet?

Klee állított az időlemezeken, az energiakorong áttörte az egymást elválasztó időmezők határát, Klee 250 földi évet mért a műszereken. Látták, hogy laposabb formájú űrhajók emelkednek a harmadik térmező magasságába, könnyebben, nagyobb sebességgel, biztonságosabban.

— Nem, nem ismétlik meg újra hibásan — mondta Hugh.

— Akkor hagyjátok őket.

— Rendben, megértettem.

A Nort Camp-i irányítóközpontban egy irányítótiszt, egy őrnagy és egy tábornok rémülten hallgatta az ismeretlen férfihangok párbeszédét. Az idegen adóforrásból származó beszélgetést magnetofonszalagra rögzítették és C. S. B 009/1976. számon a központi nyilvántartóban helyezték el.