Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre iv.

tósa miatt — ma legfeljebb Bessenyei vígjátékából, A filozófusból ismer: Pontyi viselkedése, életformája, idegen „módit" elutasító magatartása a darabban ennek a nemesi ma- radiságnak a kifejezője. Az újítás, azaz a „megvilágosodás” ellenzője így Gvadányi hőse, de maga az író is s hozzá kell tennünk: az ősi magyar szokások alapállásából. Meg is vallja ezt, amikor műve előszavában kimondja: „minden újítás veszedelmes".

Gvadányi elutasító alapállása a kor társadalmi-politikai helyzetéből adódóan, akarata ellenére is tartalmaz progresszív momentumokat. Amikor a magyar főnemesség idegen- majmolását csúfolja, voltaképpen annak osztrákbarát életvitelét, mentalitását s szellemiségét veszi célba s akarja, nem akarja, szembeszegül a németesítés tényével.

E politikai természetű momentumon túl van aztán más értéke is Gvadányi művének: a népélet ismerete és hiteles, néprajzi pontosságú bemutatása. Csak egy apró részlet bizonyíték gyanánt:

Míg a lovam fűbe kötöttem ponyvára, Akasztott egy bogrács húst a szolgafára. Megborsozta, s vereshagymát metszett. Arra Kért, hogy amíg megfő, üljek a szalmára.

Egy szép fejér cipót, olyat mint kalácsot, Tett a bundájára. Fogta a bográcsot,

Egy jó rázást tévén — de ilyet ki látott? Magamnak is szemem meredt volt s szám

tátott.

Mert az egy rázással, mely hús volt

fenekén,

Egybe felülesett, vala a tetején.

Egy darabocska is földre le lem esvén. Csodálkoznom kellett a gulyásnak tettén.

Jobb ízűt életemben én enné! nem ettem« Sokat evén abból, majd megbetegedtem; Azért a kulacsot kápáról levettem.

Ezen jó szakáccsal kiüresítettem.

Jól ivott a gulyás; megtölté pipáját,

Nékem is szironyos, sallangos zacskóját Nyújtotta . . .

Aligha kétséges: a nótáriusról szóló mű épp a népi életforma életképszerű megjelenítésével vívta ki ma- radandóságát. Nemcsak Arany János, de Petőfi is szívesen forgatta, s tanult is belőle. Azt meg már bizonygatni is felesleges, hogy e népismeretbe s népi életanyagba egri diákélményei is — színezőelemekként — belejátszottak. Még talán nem oly mértékben, mint későbbi, Egerhez jobban kötődő költőinknél (pl. Verseghy), de azok törekvéseit ^Jőlegezve...

HERCZEG ISTVÁN grafikája