Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - HAGYATÉK - Sugár István: A siroki vár urának pokoljárása nyomában

hosszú, nehéz vezeklésre indult, hogy felkeresve távoli szenthelyeket, bo­csánatot nyerjen bűnére. Ilyen helyek voltak Rómában Péter apostol sírja, a spanyol Compostellában Szent Ja­kab sírja, és Írországban Szent Patrik Purgatóriuma — a többi között. Tar Lőrincnek is voltak a távo'i „Zöld Sziget"-en magyar elődjei. így ismer­jük Jenő lovagot az Obrian famíliá­ból, György lovagot, aki Krissafán comes fia volt, meg Malatesta Unga­rns de Armenio néven feljegyzett hazánkbéli „alvilági utazót”. Ezek kö­zül kivált György lovag történetéről maradt fenn nagyon sok leírás, szerte Európában. Mi a bécsi kódex alap­ján ismertetjük az esetet. Krissafán comes fia, György histó­riájával érdemes megismerkednünk. Györqy részt vett Naav Laios nápolyi hadjáratában s a király őt, mint jó katonát, több meghódított olasz vá­ros parancsnokává tette Apuliában. György rendkívül kegyetlen embernek bizonyult városparancsnoki tisztségé­ben. 1353-ban történt, hogy a 24 esz­tendős magyar lovag 250 taljánt ke­gyetlen módon legyilkoltalott, de tengernyi sok más bűn is terhelte ka­landokban gazdag életét. Később feltámadt a lelkiismerete, mely ko­moly vezeklésre brta a kemény ka­tonát. Egy szolgája kíséretében út­nak indult az írországi Szent Patrik Purqatórium felé, hogy leszálljon az alvilágba s bocsánatot nyerjen vét­keiért. Élményeit kódexben jegyezték fel a késői utókor számára — tanulságul... Györqy históriája az eqvik leqérde- kesebb példája a középkori úgyne­vezett látomásirodalomnak. A bécsi udvari könyvtárban őrzött kódex le­írása szerint Györgyöt az alvilágban először is az ördögök kísértették meg, akik mint vadállatok rontottak rá. Majd különféle emberi alakban tűntek fel az alvilág ördögei, így is csábítván a bűnre, amit ők nagyon- nagyon jónak és kívánatosnak áhítot­tak be, hogy lépre csalják a lovagot. Még atyjának, testvéreinek és egy szeretőjének a képében is megjelen­tek, és hitének elhagyására, megta­gadására kívánták rábírni. György azonban ellent állott a sátáni kísér­téseknek, sőt sikerült átkelnie egy lángoló kénköves tavon is, egy égő házon, sőt kimenekült egy bűzös kút mélyéről is. Midőn a poklon minden veszély nélkül sikerült áthaladnia, egy szép ifjú csatlakozott hozzá, akiről kiderült, hogy ő saját maga Miháiy arkangyal. Angyali pátrónusa segít­ségével keresztülhaladt a tisztitóhe- lyen, a purgatóriumon és a paradi­csomon, — s végül beavatást nyert Krissafán fia György a jövendő min­den titkába. Sőt, titkos üzeneteket is ve*t át, melyek földi fejedelmeknek szóltak. Amikor György szerencsével kijutott a barlangból, az ott várakozó tömeg nekiesett és leszaggatta ruháit, hogy ereklyeként megőrizze annak apró cafatjait, hiszen allg-alig sikerült ele­venen kijutnia anyaszülte emberfiá­nak Szent Patrik Purgatóriumából. Még a haját is tépdesni kezdték, s ha közbe nem lép a jelenlévő íror­szági fejedelem, bizony furcsa véget ért volna a sikeres alvilági utazás. Nem volt ösmeretlen Tar Lőrinc előtt sem a purgatórium, s amikor felmerült benne a gondolat, hogy ezen az ízig-vérig középkori módon szabaduljon meg bűneitől, kétségei­től, habozás nélkül ő is a messzi Ír­ország felé vette az útját. SZENT PATRIK PURGATÓRIUMA A hagyomány szerint az írek nem­zeti szentje 371-ben, vagy 372-ben a skóciai Glasgow mellett, mások szerint pedig az európai kontinensen, Bretgane-ban született. Tizenhat éves korában tengeri kalózok Írországba hurcolták, ahol pásztorkodott, de né­hány esztendő múltán sikerült haza­szöknie. Később látomások hatása alatt egyházi szolgálatba lépett, sőt püspöki méltóságot ért el. A pápa megbízása alapján 432-ben Írország­ba került, ahol a még pogány lakos­ság megtérítését tekintette életcéljá­nak. A hagyomány szerint az ő ne­véhez fűződik a szigeten a keresz­ténység meghonosítása, efterjesziése és meggyökereztetése. Halála napját, Szent Patrik ünnepét az írek ma is nemzeti ünnepként ülik meg. A hagyomány szerint a sziget po­gány lakosai nem akartak hitelt ad­ni Patrik szavának, és csak úgy vol­tak hajlandók hinni neki, ha állításait a saját szemükkel is láthatók. Pat- rikot az isten erre könyörgése nyo­mán egy elhagyatott kicsiny szigetre vezette, pálcát adott kezébe, mellyel kört írt le, s ennek helyén a megnyíló földben üreg képződött, — s egyide­jűleg szózat hallatszott: Az aki töre­delmes szivvel hatol be a barlang mélyébe és ott 24 órát eltölt, az meg­tisztul ezáltal bűneitől és meglátja mind a gonosz lelkek pokoli gyötrő­dését, mind pedig a kiválasztottak égi mennyországi örömét. Patrik az isteni elragadtatás hatá­sa a'att e szent helyet fallal vétette körül, az üreg száját erős vasajtóval záratta le. Rövidesen kolostor is épült a csodás hely mellett. Az írek hagyo­mánya azt vallja, hogy már Patrik éle ében többen lent jártak a bar­langban, ahol egy részük nyomorultul elpusztult, de mások onnan vissza­tértük után hírt hoztak „túlvilági ál­jukról. Mivel pedig a szerencsésen visszatértek később bűneikből meg­tértek és megjavultak és haláluk után mint hitték mentesültek a pokol és a tisztitó tűzhely szenvedéseitől, ezért el­nevezték a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának. A barlang melletti kolostort Ágoston rendi szerzetesek népesítették be. A hamarosan nagy látogatottságnak örvendett „szent hely” rendjét is szabályozták egyhá- zilag. Az intézkedés szerint a Szent Patrik Purgató.iumot a püspök enge­délyével lehet felkeresni, aki a hoz­zájárulást csak kivételes és méltány­lást érdemlő esetben adhatta meg, — de minden rábeszélő képességét latba kellett vetnie, hogy lebeszélje a jámbor látogatót az üregbe való behatolásról. Ezt tartja az írek mondája, mellyel szemben azonban oly kevés a Patrik személyére vonatkozó hitelt érdemlő adat, hogy komoly katolikus tudósok egész sora is egyenesen kétségbe vonja egykori létezését. A legszorgo­sabb kutatás sem tudott ugyanis ko­rábbi adatot találni Patrik személyé­re, mint a VII., vagy éppen a Vili. századból valót. Magának a purgatóriumnak neve­zett üreq csodálatos voltáról az első adat 1180 és 1185 között Jocelin gall szerzetes munkájában kutatható fel, noha ő a barlangot másüvé tette. Bár a hagyomány szerint maga Patrik úgy rendelkezett, hogy a pur- gatóriumot járt látogatók tapasztala­tait gondosan jegyezzék fel, csak a XII. század derekán bukkan fel egy ismeretlen nevű cisztercita szerzetes (Fr. H. mormchorum de Saltereia). aki leírta Gilbertus de Luda nevű rendtársa írországi tolmácsának és kalauzának, a híres Owein (Oenus, Oengus) lovagnak elbeszélését a Szent Patrik Purgatóriumban tett út­járól. Modern francia kutatók e mű keletkezési idejét 1189-re teszik. Sal- terniai Henrik leírásában nem elég­szik meg „az események” rögzítésé­vel, hanem szavahihető írországi egy­házi férfiaknál érdeklődik kivált afe­lől, hogy a túlvilági gyötrelmeket és i i>zent Patrik Purgatorium névadója a pogány kelták megtérilője volt.

Next

/
Thumbnails
Contents