Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: A 701. év

követő évtizedekben. 1750 körül is még csak 40 család lakta, két sor házban, két párhuzamos utcában. A mai főutca helyén még, és a patakokon túl is üres terület, legelő volt. Viszont 1715 óta állandósult a falu lakossága, az eredeti maghoz északról dél felé bevándorló szlovák lakosok költöztek, nevük mindenképpen bizonyság származásukra és esetlegesen éppen ősi lakóhelyeikre utalnak.

A XVIII. század mégis hőskor. 70 esztendő alatt 2800 hold cserjést, erdőt irtottak ki, tettek művelhető területté. Emberfeletti „izomszakasztó életnyüvö” harc volt ez kezdetleges szerszámokkal, harc a természettel a darab földért. a cr.'',"'*ért. kom/érért. jövőért. Csontjaik a falu mai temploma körül portanok, a dombokon pedig termő földek, szőlőskertek, gyümölcsösök virulnak ma, pedig nekik, amikor irtották az erdőt, még nagyon szegényesen szolgált. Négyszeres volt a kalászos hozama és 100 négyszögölnyi szőlő is ha termett 50 liter bort.

A fö'desurak jó szemmel nézték az irtást, hiszen nekik is jövedelmezett minden barázda u‘án a kilenced. 10—15 évi kedvezményt adtak és szabad használatot, csak az elidegenítést tiltották meg. A jobbágyokat pedig hatotta, a földéhség, hiszen az irtás kezdete előtt családonként alig holdnyi földdel rendelkeztek. Az irvásföldek azonban megbontották és fokozatosan elsorvasztották a földközös- séa°t, s ez viszont az irtásföldek későbbi földesúri kisa'á- títását könnyítette. Ha volt is kisebb huza-vona, az irtásföldek mégis hozzájárultak a majorsági gazdálkodás, a földesúri majorságok megerősödéséhez, s majorsági birtokon végzendő robot pedig a jobbágy terheit növelte.

A század második felében a földesurak már egye inkább sa:át hasznukra akarták hajtani az irtásföldet és sok-sok erőszakoskodással, kegyetlenkedéssel fizettek jobbágyaiknak. Irtástelkeikből kiforgatták őket, és a szabadköltözésre hiva'kozó jobbágyokat hatalommal, erőszakkal röghöz kötni törekedtek. 1770-ben az úrbé'rendezés alkalmából egy jobbágytelek nagyságát 28 holdban állapították meg, s ezután 52 nap igás robotot, vagy helyese 104 gyalog robotot rendeltek, minden termény után kilencedet, 1 forint füstpénzt. A rédei úrbérrendezés sajátságos volt. A községben olyan kevés volt a jobbágy saját kezelésű földié, hogy a számba vett 36 iobbágvgazdasánot mintegy 4nn hnM földdel é’otkéoessé kellett tenni a földesúri majorságokból. Az úrbérrendezés után fél, háromnegyed és egé'z te'k°s ioKbnnycsaládok kezdjek a gazdálkodóshoz.

Az úrbérrendezés nem tudta megfékezni a jobbágyzsellér és fö’desú-i ellenségeskedést, sőt az urak és parasztok között a viszony egyre mérgesedett. A falu lakói jn^áhb vállalták o szökéc*. és nem büdak nz úrbéri rendezés iobbágvvédő rendelkezésében sem. 1774. december 26-án Rédev Ferenc gróf és a falu néoe között súlyos verekedés robbant ki. Az úr csak fondorlatoson tudott meg- m-'nnkiilni. A arát móresre tanyásában az eaész falu bi- róstúl együtt egységes volt, és egységes maradt a lázadás em'ékének megőrzésében, mint ahogyan a parasztok együttesen vállalták a nemesi meqye súlyos Ítéleteit. Déryné 1810 körül járt Rédén, naplójában megemlékezett arról, hoqy Rédén a gróf és a parasztok között rossz viszony alakult ki.. . szép kastélya volt a faluban, de maqa a gróf nem lakott ott... mert a grófot a jobbáqyok nem szerették és félt otthon lakni. Egyszer a parasztok fellá- zn-b'-k faluiéban és életére törtek, He ő a grófné ruháig mögé bújt és éleiét is csak így menthette...", de kastélyát feldúlták, bútorait összetörték és őt magát villával ágyékon döfték.

A XIX. század elején Nagyrédén a ma:or- sági gazdálkodás munkaerőgondokkal, a jobbágygazdaság pedig fokozatos telekelaprózódás folytán zseilé ese- déssel küzdött. A nagybirtok olcsó szlovák munkaerővel, vav a körnvék falvaibái származó munkaerő-feles’eg igénybevételével kísérletezett, de napszámbért alig alkalmazott, hiszen Gyöngyös már ekkor is magasan tartotta a földművelés naa zómbérszintjét. A zsellérek a szőlő- művelést, a gazda-jobbágyok a szántóföldi szemtermést tartották elsődlegesnek, pedig pénzt inkább csak a piacra dobható bor adott. Szőlőt termelni pedig máshonnan Gyöngyösről, Abasárról, Atkárról, sőt messzebb vidékről,

még a Jászságból is eljöttek Rédére, s egészen a filo- xéra vésziq a XIX. század végéig megtartották parcelláikat a határban.

A jobbágyfelszabadítás, 1848. márciusa, kátyúba jutott feudális gazdasági rendet talált Rédén is, munkaerő- hiánnyal küzdő meglehetősen külterjesen gazdálkodó Ú4 birtokot, szántóföldi jobbágygazdaságot, e'aprózott zsellér szőlőbirtokot. A lakosság száma 1828-ban 1470, a házak száma pedig 402 volt.

Az 1848-as márciusi forradalom és az áprilisi törvények elindították a feudális gazdasági alap felszámolását, de a majorsági földeket érintetlenül a földesúrnál hagyták. A parasztság által bérelt majorsági földek terhei is érintetlenek maradtak. A hír a faluban nagy elkeseredést szült. A telkes jobbágy földjének birtokosa lett ugyan, de a zsellér kisemmizett volt, hiszen csak a robot- naook*ó! és n tizedfizetés tel!°srtécétől szabadult m»a. Különösen fe'lángolt az elégedetlenség, mert az áprilisi törvények meghagyták a szőlődézsmát. A szőlők tudniillik nem úrbéres földeken települtek. A falu parasztjai egyelőre türelmesek voltak méq, bár zse'lérbírót követeltek és a szőlődézsma e'törlését hangoztatták. A környéken már forrongott viszont a parasztság. Tarjánban földet foglaltak, és a falvak egész sokában megtagadták a szőlődézsma kifizetését, sőt szabad borméréshez kezdtek. Az 1848-as törvényeket keveslő rédeiek bizalmatlanok voltak a köznemesek vezette szabadságharc iránt is, kezdetben nem csatlakoztak a nemzetőrség csapataihoz. 1848. július 30-án és 31-én Gyöngyösön megyei fenyítő törvényszék Ítélte el a toborzás ellen lázadó rédei zselléreket.

1848. szeptember 15-én már Deák javaslatára javítottak az áprilisi törvények fnqvatékossáaain. állami kárfn!a- nítással segítettek a szőlőbirtokos zselléreken, de sajnos a végrehajtás a katonai események miatt elmaradt. A falu zsellérsége bár lecsillapodott, de továbbra is húzódozott a katonai szolgálattól. Ennek ellenére mégis részt vettek és részt vállaltak rédeiek is a szabadságharcban és a bukás után pedig Vachott Sándor, Kossuth titkára és a halálra ítélt Sárosi Gyula költő, Petőfi barátja bu'do- sott a faluban a község lakosainak együttérző hallgatását és bújtatását élvezve.

A jobbágyrendszer eltörlése azonban a szabadságharc bukása ellenére is visszavonhatatlan volt. 1851. december

2-án megegyezés történt a volt jobbágyok, zsellérek és a földesurak közt. Az 1840 óta folyó úrbéri per fejeződött be azzal, hogy 1262 hold föld került a parasztok birtokába. A falu határának azonban ez még mindig csak egyötöd körüli hányada volt. 4000 hold föld maradt úri birtokban. A falu úri birtokai azonban már a gazdasági élet továbbvitelében ettől kezdve csak másodrangú szerepet játszottak, hiszen jobbára állattenyésztéssel foglalkoztak. A belterjes szőlő- és ohványkuhúrs* kisföMű zsellérek alakították ki a kapitalista nagybirtokkal folytatott harcban, Ok vették át továbbiakban a község sorsának formálását, és alapozták a jelenkori híressé vált rédei szölőkultúrát.

A dualizmus időszakától 1945-ig a rédei parasztság életében a földért folytatott hax a nagybirtok visszaszorítása volt a legjelentősebb tényező. 1901-re a falusi parasztok kezén lévő föld megduplázódott és a földbirtokok sorvadni kezdtek. Ekkor még 3800 hold föld volt a kezükben, 1925-re ez a terület 3370 hold, 1936-ra 2287 holdra csökkent, va'ójában igazi nagybirtok már nem volt a faluban. A nagybirtok nem tudott alkalmazkodni az úi viszonyokhoz, kül e-ips nabonnW-no'ést és állattenyésztést folytatott, és tőkehiánnyal küzdött. A rédei parasztok viszont már ekkor is igen belterjes gazdálkodáshoz láttak, szőlőt termesztettek. 1885-ben a határban 504 hold szőlő'ük volt, és a község jövedelmének 60-—óö száza'ékát magukénak mondhatták. Ahogyan nőtt a paraszti szőlő- te'ület nagysága, az arány a továbbiakban úgy tolódott el javukra.

A súlyos filoxérapuszt'tást is okos aazdálkodással védték ki. A szőlő 3 év alatt csaknem teljesen kipusztult Rédén is, helyükre lucernát, biborherét ültettek és megteremtették a messze földön h,res rédei szarvasmarha-tenyésztés alapjait.